Lépj közelebb Istenhez

Az életutunkról való elmélkedés segít, hogy értékelni tudjuk ajándékainkat, átgondoljuk küzdelmeinket, és így növekedjék nyitottságunk az Úr és az Ő útja iránt. A pusztában töltött idő alatt átalakult a választott nép kapcsolata Istennel, Mózessel és egymással. Ezek a változások néha pozitívak voltak, máskor azonban épp ellenkezőleg. A parancsolatok egy szerető Istent mutattak meg nekik, aki igaz kapcsolatra hívta őket önmagával és egymással. Jelezték a parancsolatok, hogy Isten közel van hozzájuk, aggódik értük és elkötelezett irántuk. Az Istenről alkotott képpel együtt átalakult az Istennel való kapcsolatuk is. A szövetség olyan néppé tette őket, amely különleges módon kötődik az Úrhoz. Kapcsolataikat a szeretet törvényének kellett irányítania. Bár időnként valóban ezt követték, máskor a saját útjukat járták, sőt hamis isteneket alkottak, és azokat imádták. Néha elsőbbséget kaptak önző érdekeik, és tágabb látásmódjuk eltűnt. Hasonlóképpen, mi is Isten képmására vagyunk teremtve, és lehetőségünk van a növekedésre. Az Újszövetség népeként különleges méltóságot kaptunk, és meghívást az Istennel való szorosabb kapcsolatra. Az Istenről és önmagunkról alkotott képünk meg tud változni. Az önismeret növelheti szabadságunkat, és a szeretet parancsa szerinti életünkkel válaszolhatunk az Úrnak. Ugyanakkor járhatjuk saját utunkat is, találhatunk és imádhatunk hamis isteneket. Döntéseink hatással vannak az Úrral és egymással való kapcsolatunkra. Azáltal, hogy elgondolkodunk tapasztalatainkon és tanulunk belőlük, megnyílik az út a változás előtt, és elindulhatunk az Úr igazságához hűségesebb élet útján.

Forrás: See God Act: The Ministry of Spiritual Direction by Michael Drennan SJ

Bővebben

Van, ami nem sokat változott

Biztos vagyok benne, hogy Noé ma nem tudná befejezni a bárkáját. Az özönvíz már rég elvonult volna, mielőtt nekilátott volna az építkezésnek. A legegyszerűbb feladatokat is rengeteg előírás szabályozza. Hegyekben állnak a kitölteni való nyomtatványok, űrlapok, a beszerzendő engedélyek, és rengeteg a szabvány, amelyekhez igazodni kell.

Noénak ki kellene töltenie egy környezeti hatástanulmányt, bejelentenie az építési hatóságnál, hogy ideiglenes építményt hoz létre, át kellene esnie egy egészségügyi és biztonsági ellenőrzésen, beszámolnia az adóhivatalnak, hogy honnan szerezte a pénzt, hátha pénzmosásról van szó, és biztosítania kellene, hogy az összes állatvédő szervezet elégedett legyen az állatoknak nyújtandó szállással.

A világ nagyon bonyolult hellyé vált. Néhányan talán egy idilli, egyszerű életről álmodoznak, ahol mindent könnyedén és bajtársi alapon el lehet végezni, de ez az álom egyre távolabb kerül a valóságtól. Mintha a világot úgy alakították volna, hogy a status quo fenntartása érdekében gyökerében elfojtsa a kezdeményezéseket. Ha jobban belegondolunk, ez nem újdonság. Biztos vagyok benne, hogy Noénak is voltak hasonló problémái az ő idejében. Lám, Jézus is kezdeményező volt, és a status quo-t védelmezők feszítették keresztre.

Forrás: Dipping into Life: 40 Reflections for a Fragile Earth by Alan Hilliard

Bővebben

A Szeretet forrása

Februárnak számos tematikája van, kezdve Szent Brigittával egészen a hónap végéig, ami a szökőév lehetőségét tartogatja. Középen pedig Szent Bálint ünnepe áll. A korai egyházban sok Bálint/Valentin volt. Az első Valentin, aki talán az eredeti Szent Valentin lehetett, Kr. u. 270 körül halt meg. Ő arról volt nevezetes, hogy lelkesedett a korai keresztények házasságáért, amit akkor tiltott a törvény.

Amikor a szerelmet ünnepeljük, elgondolkozhatunk, mi is az ünneplésünk tárgya. Az érzelmi fellángolás múló, tünékeny pillanata? Vagy a veszteség fájdalma? Vagy olyasmit jelölünk ezzel a szóval, ami örök, örömteli és szavakkal kifejezhetetlen?

Induljunk ki onnan, hogy megnevezzük a szeretet/szerelem forrását. Talán úgy gondoljuk, hogy belőlünk ered. Vagy feltehetjük a kérdést: vajon máshol van a forrása? Mert ha máshonnan jön, nem belőlünk, akkor nem tőlünk függ. A máshonnan érkező szeretet erőm és támaszom lehet, amikor szeretek és szeretve vagyok. Segíthet helyrehozni azt, ami elromlik. Keresztény hitünk a názáreti Jézust adja elénk, aki megtanít, hogyan szőjük bele szeretettörténetünkbe a megbocsátást, az áldozatvállalást, a támogatást, törődést, emlékezést és gyógyulást.

„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent“ (1Jn 4,7). Ha hisszük ezt, akkor tudjuk azt is, hogy a szeretet/szerelem nem tőlünk függ, hanem mindenek forrásától.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, Alan Hilliard, February 2021

Bővebben

„Üldögélés Istennel”

Egyesek azért nem imádkoznak, mert úgy érzik, méltatlanok rá. Úgy gondolják, nem való nekik. Csak említsd meg a szemlélődést, s egy mérföldre futnak tőled. Azt
hiszik, ez csak a szerzetesek vagy különlegesen képzett emberek dolga. Pedig az imádság és a szemlélődés nem más, mint “üldögélés Istennel”.
A világ, amelyben élünk, tele van zűrzavarral. Annyi minden összetörik vagy szétszakad, fontos gondolatok, fogalmak darabokra hullanak. Az ima, és különösen a szemlélődés által be tudsz lépni Isten szívébe, és megtudod, hogy ez a világ egyként lüktet, és harmónia van benne. Több vagyunk, mint széttört cserepek, különálló részecskék. Ahhoz, hogy eljuss a békességhez, az egészet kell látnod, képet kell kapnod az egészről, érzékelned kell, hogy az egész egész, és ehhez segít hozzá az ima és a kontempláció.
Azt tapasztaltam, hogy ha imával kezdem a napot, sokkal céltudatosabban indulok útnak, és nem csak kapkodva igyekszem összeszedni és rendszertelenül egymáshoz illeszteni életem darabkáit.

Forrás: Alan Hilliard, Dipping into Life: 40 Reflections for a Fragile Earth

Bővebben

Bízz Istenben

Az aggódás sok problémát okoz, s figyelmeztethető jel lehet, hogy Isten most nem az első helyen áll az életünkben. Egy aggódással töltött nap jobban kimerít, mint ha egész nap nehéz munkát végeztél volna. Semmi sem pazarolja úgy az energiát, mint az aggódás. Haszontalan időtöltés, és teljesen hiábavaló. Az egészségedre is ártalmas lehet. Felszökik a vérnyomásod, depressziót okozhat, megemeli a stressz-szintedet, és álmatlan éjszakákkal jár. Lassú gyilkos. Tabletták nem gyógyítják az aggódást. Tanfolyamok, könyvek, CD-k nem segítenek. Az egyetlen megoldás, ha átadod Istennek életed irányítását. Bízz benne. Hagyd rá a holnapot. Ne akarj átmenni a hídon, mielőtt odaérsz. Ne nyisd ki az esernyődet, amikor még nem eredt el az eső. Adj át mindent Istennek: magadat, a gondjaidat, terveidet, az egészségedet, mindent. Teljesen add át neki magad. A jövődet Isten tartja a kezében, és nála biztosabb kezekben nem lehet. Bízz benne. Minden rendben lesz. Persze mondani könnyebb, mint megtenni. Időbe telik, amíg sikerül. De működik.

Terence Harrington OFMCap, részlet a The Sacred Heart Messenger 2023. decemberi számából.

Bővebben

Isten velünk van a félelem idején

Egy külföldi nagyvárosban azt tanácsolták nekem, hogy csatlakozzam egy helyi lakoshoz, ha át akarok kelni az úton – vele biztonságban leszek. Halálra voltam rémülve a hatalmas forgalomtól. Azt a félelmet egy másik ember segítségével győztem le, valakivel, aki segíteni tudott, hogy sértetlenül átkeljek.
Félelmünk gyakran oldódik, ha megosztjuk. Nem biztos, hogy eltűnik azonnal, de átalakul. Mind tudunk segíteni egymásnak, mert időnként mindannyian félünk, ahogy a Covidtól is félt (és fél) az emberek többsége. A gyászban a magánytól félünk, attól hogy egyedül maradunk. Ugyanezt éljük át idősödve is. Mindenkinek vannak ilyen félelmei, és ezeket bevihetjük az Istennel való kapcsolatunkba. Jób is ezt tette az Ószövetségben. Ő attól is félt, hogy elveszíti Istenét, de azáltal, hogy őszinte volt Hozzá, együtt tudott élni a félelmével. Jézus is félt a Getszemáni-kertben, de később, az Atyába vetett bizalommal, félelem nélkül ment a halálba.
Áldjon meg minket Isten annak örömével, hogy vele járhatunk, hogy elkísér a félelem idején, és segít, hogy hittel és bizalommal éljük életünket. Jézus üzenete az evangéliumokból így szól: „Ne féljetek. Én mindig előttetek járok. Jöjjetek, kövessetek engem”. Így imádkozhatunk: „Uram, segíts hinni abban, hogy semmi sem történhet, amivel te és én együtt ne tudnánk szembenézni, és amit ne tudnánk legyőzni”.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, July 2023

Bővebben

A mi vezércsillagunk

Gyakran imádkozzuk: ‘Jézus Szíve, alakítsd szívünket a te szíved szerint’. Azért imádkozunk, hogy mint Jézusé, a mi szívünk is legyen tele együttérzéssel és törődéssel az egész teremtés iránt.
A bölcsek történetében Heródes istene kicsiny, Heródes saját képére és hasonlatosságára alkotta. Akkora, mint Heródes befolyása, ami nem sokáig tartott, olyan kicsi, mint a drágakő a koronájában. Olyan apróvá tette istenét Heródes, mint amekkora saját szíve volt, ami csak azt kereste másokban, hogy mit kaphat tőlük, és sosem azt, hogy mit adhat nekik. Hatalomvágya olyan erős volt, hogy még a kicsiny gyermekeket is megölette, mert úgy érezte, fenyegetik hatalmát. Később majd látni és hallani akarta Jézust, de csak azért, hogy elítélhesse.
A bölcsek Istene nagy Isten volt! Elég nagy ahhoz, hogy őket a hosszú úton Betlehembe vezesse. A szeretet, a jóság, a hit, a bátorság, a kitartás és az igazságosság csillagát követték, egy olyan csillagot, melynek fénye, Isten fénye, soha nem fogy el. Istenük elég nagy volt ahhoz, hogy egy kisgyermekben ráismerjenek. Keresték és megtalálták, amit kerestek, még ha nem is tudták előre, hogy mit fognak találni..
A minket vezető csillag az életünk során tapasztalt szeretet, a kérdéseink, örömeink és bánataink csillaga. Mindazok szívében él, akikkel találkozunk. Assisi Szent Ferenchez hasonlóan az emberek tömegében nem egy csőcseléket látunk, hanem Isten szeretetét és képmását megsokszorozva mindenkiben. Ferenc Istene tágas volt, és az Isten világa iránti törődése, akárcsak Jézusé, kiterjedt minden emberre, akit Isten teremtett, minden fűszálra és mindenre, amiben élet van.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, January 2023

Bővebben

A legnagyobb ajándék

Silvano Fausti SJ karácsonyi története nagyon népszerű az olasz iskolákban. Káleb volt a legszegényebb pásztor Betlehemben azon a szent éjszakán. Csak két juha volt. Amikor megjelent az angyal a pásztoroknak, hogy elküldje őket a városba, ahol egy barlangban, jászolban megláthatják a kisded Megváltót, ők gyorsan összeszedtek néhány holmit, hogy ajándékot vigyenek neki. Volt, aki egy tyúkot, a másik egy frissen sült cipót, a harmadik egy kosár gyümölcsöt vitt magával. Káleb üres kézzel követte őket, mert semmije sem volt, amit ajándékba vihetett volna.

Amikor a pásztorok elérkeztek a barlanghoz, egymás után beléptek az ajándékaikkal, és letérdeltek Jézus előtt. Aztán jöttek mások is, mindenki hozott valamit a szent gyermek tiszteletére. Káleb hátrébb maradt, nem mert üres kézzel közelebb menni.

Mária és József alig győzte fogadni a vendégeket. Egyre többen voltak, gyűltek a hasznos ajándékok, és főleg Máriának nehéz volt ezekkel foglalkozni, hisz a kis Jézust tartotta a karjában. Észrevette Kálebet, aki üres kézzel, szomorúan állt a sarokban, közelebb hívta, és a karjába helyezte a csecsemőt, hogy ő maga tudja elrakni az ajándékokat. Már nem volt üres Káleb keze. Ő tartotta a legeslegnagyobb ajándékot.

Még ha keveset, vagy semmit sem tudunk felajánlani az Úrnak karácsonykor, szegénységünk önmagában is elég ajándék lehet Isten Fia fogadására.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, December 2023

Bővebben

Krisztus minden évben újra megszületik a szívünkben

Sokan nehezen viselik a telet; a hideg és a kevés napfény megkeseríti az életüket. Ám a keresztények épp ezekben a hetekben ünneplik a legnagyobb csodát, hogy Isten emberré lett, magára öltötte testünket, és valóságos emberként élt közöttünk. Ezt a csodát még mindig nehezen tudjuk szavakba önteni. Jézus – egy palesztinai zsidó, aki otthonától messze, egy istállóban jött világra a Római Birodalom egy távoli részén – kezdettől fogva hátrányos helyzetből indult. Mégis megváltoztatta a történelmet, és ma is átalakítja életünket.

Világunk gyötrelmes küzdelmei közé, akkor és most is, beleszületik az Isten. Krisztus minden évben újra megszületik a szívünkben, ha helyet adunk neki, és a világunkban, ha nyitott szemmel járunk a hétköznapokban. Amikor karácsony reggelén meggyújtjuk a fehér gyertyát az adventi koszorún, emlékezzünk arra, hogy mit jelképez: a békét, az egységet és a reményt, melyekre a világ annyira vágyik. Meghívást kaptunk, hogy együtt örvendezzünk az angyalokkal és a pásztorokkal, együtt dicsőítsük és énekeljük: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és jóakarat az emberek között”.

Forrás: The Deep End: A Journey with the Sunday Gospels in the Year of Mark by Tríona Doherty and Jane Mellet

Bővebben

„Menjünk át Betlehembe”

A karácsonyt varázslatos időszaknak tartják az emberek: az ünnepi összejövetelek, a karácsonyi filmek és énekek, a gyermekarcok ragyogása a karácsonyfa előtt, saját gyermekkorunkból magunkkal hozott hagyományaink, emlékeink – mind-mind erős érzelmeket keltenek bennünk. De van valami, ami felülmúlja mindezt: a betlehemi pásztorok jól ismert története.

Ilyenkor, több mint kétezer évvel később, a mi megszokott napirendünk is megszakad, amikor elérkezik karácsony, és a “nagy öröm”, amit az angyalok hirdettek a pásztoroknak (Lk 2,10). Mint egykor őket, minket is hív az üzenet, hogy lépjünk ki gondokkal, kihívásokkal teli mindennapjainkból, és “menjünk át Betlehembe”, hogy találkozzunk a jászolban fekvő kisded Jézussal, a maga újdonságában, emberi törékenységében. Olyan világban élünk, mely egyre bizonytalanabbnak, sötétebbnek, ijesztőbbnek látszik. Nem menekülhetünk el a háborúkról, éhínségről, tömeges lövöldözésekről. kisebbségek elleni, gyűlölettel teli támadásokról, a bolygónkat, éghajlatunkat fenyegető veszélyekről szóló napi hírek elől. Fontos, hogy ne legyünk közömbösek, de a rossz hírek áradata aggodalmat kelthet bennünk a jövővel, valamint saját és szeretteink biztonságával kapcsolatban. Karácsonykor lehetőségünk van kilépni a napi rutinból, és mint a pásztorok, felkeresni a jászolban fekvő gyermeket. Ez a jelenet még mindig képes meghatni, és lenyűgözni bennünket. Magunkkal visszük gondjainkat, aggodalmainkat, és akár le is tehetjük őket, mialatt Máriához hasonlóan elgondolkodunk Isten velünk létének titkán, és kincsként őrizzük szívünkben. A világ még ott lesz, hogy visszatérjünk hozzá, ahogy visszatértek a pásztorok is, új távlatokkal, megújult reménnyel.

Forrás: The Deep End: A Journey with the Sunday Gospels in the Year of Mark by Tríona Doherty and Jane Mellett

Bővebben