Jelenlét

„Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.” (Zsolt 16). Segíts, Uram, hogy ma egész nap a jelenlétedben éljek.

Szabadság

Uram, gyakran gondolom azt, hogy saját életemet én irányítom.
Segíts belátnom, hogy gyenge vagyok ekkora feladathoz.
Kérem a kegyelmet, hogy át tudjam adni neked életemet,
és megízleljem az ezzel járó szabadság örömét.

Tudatosítás

Uram, te ott vagy mindenben,
és mikor időt szánok rá, hogy csak üljek, és veled legyek,
elmém elcsitul,
és megérzem a te békédet.

Isten Igéje

¹Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. ²Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt ³és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. ⁴Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. ⁵Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. ⁶Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, ⁷és nagy hangon kiáltotta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!” ⁸Ő ugyanis azt mondta neki: „Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!” ⁹Ekkor megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt neki: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” ¹⁰És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. ¹¹Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. ¹²Az ördögök azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.” ¹³Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

¹⁴Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. ¹⁵Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. ¹⁶A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. ¹⁷Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. ¹⁸Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. ¹⁹De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: „Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” ²⁰Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

Gondolatok a mai evangéliumhoz

Óriási ellentét van a sírok között üvöltöző, magát kövekkel püfölő megszállott és a Jézus mellett nyugodtan üldögélő, felöltözött megszállott között. Jézus jelenléte életünk legkilátástalanabb helyzeteibe is gyógyulást hoz. A Jézussal üldögélő megszállott képével lelki szemeink előtt, szólítsuk meg Urunkat.

A környékbeliek kérték Jézust, hogy távozzék el a vidékükről. Egyesek túl nagy árnak tartják, amivel a tanítványi élet együtt jár, és elfordulva más életet kezdenek élni. G.K. Chesterton írja: „A kereszténység nem bukott meg. Csak sokan túl nehéznek találják és nem próbálják ki.” Mi hajlandók vagyunk megfizetni az árát?

Imabeszélgetés

Beszélgetek Jézussal a most olvasott szentírási szakaszról.
Mi pendített meg egy húrt a lelkemben?
Talán lassan tudatom felszínére emelkedik pár szó egy nemrég elhangzott beszélgetésből,
vagy egy történetből, amit mostanában olvastam.
Hogyan kapcsolódik az olvasott evangéliumi szakaszhoz az, ami eszembe jutott? Megvilágítják egymást?

Befejezés

Megköszönöm Istennek a szeretet ajándékát.
Örömmel és reménységgel indulok tovább,
szolgálni az Ő népét.

Ámen