Jelenlét

„Isten fensége betölti a világot” (G. M. Hopkins).
Elidőzöm Isten jelenlétében, mely körülvesz,
ott van minden porcikámban
és lényem mélységében.

Szabadság

Uram, a szabadság ajándékáért imádkozom hozzád.
Szentlelked vezesse a hatalmon lévőket,
hogy a valódi igazságosság érdekében tevékenykedjenek
egész néped számára.

Tudatosítás

Hogy érzem ma magam?
Fáradt vagyok? Ideges? Nem vagyok formában?
Ha ezek bármelyike fennáll,
el tudom-e engedni a gondot, ami most megzavar?

Isten Igéje

²¹Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda köré, ahol ő a tó partján volt. ²²Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, ²³és így esedezett hozzá: „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” ²⁴El is ment vele.

Nagy tömeg követte és szorongatta.

²⁵Egy asszony pedig, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, ²⁶és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, ²⁷amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. ²⁸Azt gondolta: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²⁹Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. ³⁰De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” ³¹Tanítványai azt felelték neki: „Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?” ³²Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.
³³Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.
³⁴Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.”

³⁵Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és közölték: „A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” ³⁶Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
³⁸Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat.
³⁹Bement, és azt mondta nekik: „Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” ⁴⁰De azok kinevették.
Ekkor kiküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
⁴¹Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: „Talíta, kúmi!” – ami azt jelenti: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” ⁴²A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt.
Mindenki nagyon csodálkozott. ⁴³Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.

Gondolatok a mai evangéliumhoz

A századossal ellentétben, aki ezt mondta Jézusnak: „csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám”, Jairus arra kéri Jézust, jöjjön el, és tegye rá a kezét haldokló lánykájára. És Jézus elmegy vele. Szerető Istenünk elfogadja, hogy csak akkora hittel tudunk kérni tőle, amekkorával az adott pillanatban rendelkezünk. Kérjük Őt, hogy növelje hitünket: „Hiszek, Uram. Segíts hitetlenségemen”.

Shakespeare azt írta: „kis életünket mély alvás köríti”. Azok, akik Krisztusban halnak meg, új életre ébrednek fel. Tanúi vagyunk itt Jézus gyöngédségének, ahogy visszaadja a zaklatott szülőknek kislányukat, és kéri, hogy adjanak enni neki. Jézus mondta: „Jöjjetek hozzám… mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek”.

Imabeszélgetés

Jézus gyakran tett fel kérdést azoknak, akik hozzá jöttek.
Érezzem meg, hogy itt van most velem.
Hallgatja imámat, és megkérdezi:
„Miben segíthetek?”
„Mit adhatok neked?”
„Mire van szükséged?”

Befejezés

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben,
most és mindenkor
és mindörökkön örökké. Ámen.

Ámen