Jelenlét

Uram, most, hogy eljöttem hozzád,
töltsd be szívemet és egész lényemet
jelenléted csodájával.

Szabadság

Ki kell rekesztenem a zajt,
fölé kell emelkednem a lármának, amely megakaszt,
elválaszt, elszigetel.
Istenre kell figyelnem megint, csendben, nyugalomban.

Tudatosítás

Hogy érzem magam? Derűs vagyok, és könnyű a szívem? Vagy nyomaszt valami?
Talán nagyon nyugodt, békés vagyok, és örömöt okoz, hogy itt lehetek.
De ugyanígy, lehet, hogy ideges vagyok, talán aggódom vagy bosszankodom valami miatt.
Elismerem valós lelkiállapotomat. Isten a valós önmagamat szereti.

Isten Igéje

¹A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák őt. ²A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba és együtt eszik velük.”

³Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:

¹¹Azután így szólt: „Egy embernek volt két fia. ¹²A fiatalabb azt mondta apjának: »Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!« Erre szétosztotta köztük vagyonát. ¹³Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. ¹⁴Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. ¹⁵Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. ¹⁶Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. ¹⁷Ekkor magába szállt, és azt mondta: »Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. ¹⁸Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki:  Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened! ¹⁹Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!« ²⁰Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje futott, a nyakába borult és megcsókolta. ²¹A fiú így szólt hozzá: »Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.«^{, 22}Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! ²³Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, ²⁴mert ez a fiam meghalt, de új életre támadt, elveszett, de megkerült.« Aztán elkezdtek vigadozni.

²⁵Az idősebb fiú pedig kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. ²⁶Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. ²⁷Az így válaszolt neki: »Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.« ²⁸Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. ²⁹Ő azonban ezt mondta apjának: »Lásd, annyi éve szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. ³⁰De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hizlalt borjút.« ³¹Ő azonban azt mondta neki: »Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. ³²De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez a te testvéred meghalt, de új életre támadt, elveszett, de újra megkerült.«”

Gondolatok a mai evangéliumhoz

A társadalom peremén élőket és a bűnösöket valami nagyon vonzotta Jézushoz, tömegesen jöttek, hogy hallgassák. Megérezték irántuk való szeretetét és együttérzését. Az apának és rossz útra tért fiának ez a szép története kiemeli Jézusnak ezeket a vonásait. Ő azért jött, hogy kinyilatkoztassa nekünk az Atyát. Istenünk a végtelen szeretet és együttérzés Istene. Most nagyböjtben, amikor saját önfejűségünkön elmélkedünk, boruljunk térdre Isten előtt, és ismerjük be, mennyire rá vagyunk szorulva az ő irgalmára és segítségére.

Az idősebb testvér, miközben minden szabályt betartott, szívét bezárta az együttérzésre és megbocsátásra hívó hang előtt. Van-e olyan akadály az életemben, ami elzár attól, hogy én is meghalljam ezt a hangot?

Imabeszélgetés

Hogyan hatott rám Isten szava az evangéliumban?
Hidegen hagyott?
Vigaszt találtam benne? Esetleg arra indít, hogy változtassak valamin?
Elképzelem, hogy Jézus itt áll vagy ül mellettem,
felé fordulok, és megosztom vele gondolataimat, érzéseimet.

Befejezés

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam.

Ámen