Jelenlét

Jelen lenni azt jelenti, hogy önmagamat adom, és megnyílok a másik előtt.
Amikor ideértem, Isten jelen volt, már várt engem.
Ő mindig előttem érkezik, jobban vágyik a velem való találkozásra,
mint a legjobb barátom.
Időt szánok rá, hogy köszöntsem szerető Istenemet.

Szabadság

Uram, itasd át szívemet a vággyal,
hogy jobban megismerjelek és szeresselek.
Add, hogy kövessem életemre kigondolt tervedet.

Tudatosítás

Szentlélek, szállj le rám ebben az imaidőben. Hadd éljem át általad, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok.

Isten Igéje

¹³Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, ¹⁴és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. ¹⁵Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. ¹⁶De a látásukat valami akadályozta, hogy fel ne ismerjék őt. ¹⁷Megszólította őket: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Ők szomorúan megálltak. ¹⁸Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” ¹⁹Ő megkérdezte tőlük: „Micsoda?” Azt felelték: „A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. ²⁰Hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt. ²¹Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. ²²De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, ²³és mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. ²⁴Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.” ²⁵Erre ő azt mondta nekik: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! ²⁶Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” ²⁷És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, megmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

²⁸Mikor odaértek a faluhoz, ahová tartottak, úgy tett, mintha tovább akarna menni. ²⁹De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!” Bement hát, hogy velük maradjon. ³⁰Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. ³¹Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. ³²Ők pedig így szóltak egymáshoz: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?” ³³Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. ³⁴Azok elmondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” ³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

Gondolatok a mai evangéliumhoz

A két tanítvány találkozása a feltámadt Jézussal példázza a mi imádságunkat is. Krisztus, akivel imánkban találkozunk, természetesen mindig a feltámadt Úr, és imánkban beszélgetni kezdünk vele. Itt láthatjuk, hogyan zajlik ez a párbeszéd: Jézus megkérdezi, mi nyomja a szívüket, ők válaszolnak, Jézus meghallgatja beszámolójukat. Azután válaszol nekik a Szentírás segítségével, mely Isten szava. Ez az élmény lángra lobbantja a szívüket, ahogy olvastuk: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton”. Kérünk, Urunk, tanítsd meg, hogyan hallgassunk téged, miközben beszélgetünk veled.

Az imádságban Isten nyelve a csend és a szeretet. Mi szívünkkel figyelünk szerető jelenlétére. Ahogy Fr Karl Rahner írta: „Szeretetét csendjének nyugalmába burkolta, hogy a mi szeretetünk hitben feltárulhasson".

Imabeszélgetés

Hogyan hatott rám Isten szava az evangéliumban?
Hidegen hagyott?
Vigaszt találtam benne? Esetleg arra indít, hogy változtassak valamin?
Elképzelem, hogy Jézus itt áll vagy ül mellettem,
felé fordulok, és megosztom vele gondolataimat, érzéseimet.

Befejezés

Megköszönöm Istennek a szeretet ajándékát.
Örömmel és reménységgel indulok tovább,
szolgálni az Ő népét.

Ámen