Jelenlét

Tudatosítom, hogy most, ahogy itt ülök,
Isten szeretettel tekint rám, és fenntartja létemet.
Egy darabig elmélkedem ezen.

Szabadság

„Nagyon kevesen fogják fel,
mivé tudná tenni őket Isten,
ha átadnák Neki magukat,
s hagynák, hogy az Ő kegyelme formálja őket.” (Szent Ignác)
Kérem Isten kegyelmét, hogy teljesen át tudjam adni magam szeretetének.

Tudatosítás

Uram, te a „világ világosságának” nevezel engem.
Add, hogy mindig tudatában legyek,
hogy az éhezők, az otthontalanok,
a betegek és szűkölködők,
az idegenek és a menekültek szolgálatára rendeltél.

Isten Igéje

³A nővérek üzentek érte: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” ⁴Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem lesz halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” ⁵Jézus szerette Mártát, meg a nővérét és Lázárt. ⁶Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt

⁷azután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk ismét Júdeába.”

¹⁷Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban volt. ²⁰Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. ²¹Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ²²De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.” ²³Jézus azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” ²⁴Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« ²⁵Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog, ²⁶és mindaz, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” ²⁷Azt felelte: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.”

³³Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. ³⁴Megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt felelték neki: „Uram, jöjj és lásd!” ³⁵Jézus könnyezett. ³⁶Erre a zsidók azt mondták: „Íme, mennyire szerette őt!” ³⁷De voltak köztük, akik így szóltak: „Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez ne haljon meg?”

³⁸Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. ³⁹Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, a megholt nővére azt mondta neki: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!” ⁴⁰Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” ⁴¹A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte tekintetét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. ⁴²Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” ⁴³Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” ⁴⁴S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: „Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!”

⁴⁵Sokan a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.

Gondolatok a mai evangéliumhoz

A mai evangéliumi elbeszélés egy csodálatos történetet mesél el Jézus és barátja, Lázár életéből. Tudjuk, hogy a veszteségek az élet szomorú oldalához tartoznak, és ezt még tetézi, ha távol vagyunk, amikor a váratlan haláleset bekövetkezik. Ráadásul Márta, az elhunyt nővére nagyon szívére veszi Jézus távollétét és passzivitását. Benne maradva a történetben észrevesszük, hogy Jézust nem tántorítja el a helyzet reménytelensége. Láthatjuk, hogy ő a hatalmas élet-halál történésekből is tud jót kihozni, ideje volna megtanulnunk, hogy a mi apróbb ügyeinkben is bízzunk benne.

Imabeszélgetés

Drága Jézus, megnyitom előtted szívemet.
Elmondok neked mindent, ami bánt.
Tudom, hogy érdekel minden, ami velem történik.
Taníts meg, hogyan éljek állandóan annak tudatában,
hogy törődsz velem ma,
törődni fogsz velem holnap, és életem minden napján.

Befejezés

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben,
most és mindenkor
és mindörökkön örökké. Ámen.

Ámen