Kilenced Jézus Szent Szívének tiszteletére

A kilenc napos, valami különleges szándékért való imádkozás ötletének eredete nagyon vonzó és elgondolkodtató – onnan származik, hogy Mária és a tizenegy megmaradt tanítvány állítólag kilenc napon át imádkozott együtt az emeleti szobában, várva, hogy a Szentlélek pünkösdkor leszálljon rájuk. Ha kilenc napon át követjük példájukat, biztosan jó társaságban leszünk, különösen Máriával, aki megmutatja nekünk, milyennek kell lennie imádkozó magatartásunknak: ő mindig bízott, a bizonytalanság ellenére is; reménykedett, a látszólagos sötétség ellenére is. A tanítványok kis közösség voltak, bizalmuk törékeny, de telve reménnyel, bizonytalanságot éreztek, de mély vágyakozás élt a szívükben. Röviden: valószínűleg nagyon hasonlítottak hozzánk, akik most ezt a kilencedet kezdjük.

A kilenced minden napján szánj néhány csendes percet magadban vagy másokkal együtt arra, hogy elmélkedj a szentírási szakaszon. Azután, amikor jónak látod, térj át az elmélkedésre, és gondold át, mit üzen ma neked. Ezután következzék a rövid ima, amit sajátodként imádkozhatsz. Mindig a Kilenced imájával zárd az imaidőt, hozzátéve saját szándékodat.

Ezt a kilencedet bármikor lehet imádkozni, de speciálisan a Jézus Szíve ünnepét megelőző kilenc napra íródott, ami a pünkösdvasárnap utáni 19. nap, és mindig péntekre esik. A kilenced 2008-ban jelent meg először a Sacre Space oldalán.

A kilenced szándékai

A kilencedet mindig valamilyen kifejezett szándékra szokták imádkozni. Az, hogy kimondod szándékodat Isten előtt, segít tisztán látni azt, és rá összpontosítani. Érdemes fel is jegyezned. A hagyományos nyomtatott imádságokban gyakran találunk egy kihagyott helyet a saját szándék számára. Arra biztatunk, hogy a kilenced elején hozz Isten elé egy szándékot, kérést, közbenjárást. Ha nincs semmi konkrét dolog, amiért imádkozni szeretnél, kérd Isten áldását magad és szeretteid életére az ő szándékai szerint, hisz Ő mindig jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi magunk! És ne felejtsd, amit Pál apostol ír a Róm 8,26-ban: „Gyöngeségünkben pedig segítségünkre siet a Lélek, mert nem tudjuk, miért és hogyan kellene imádkoznunk, ám maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal”.