Bizalom Istenben

Ignác követte a Lelket, nem ment el mellette. A Lélek szelíden vezette az ismeretlenbe, az ösvény lassan megnyílt előtte, és ő bölcsen, előzetes tudás nélkül haladt rajta, szíve egyszerűen csak Krisztusra összpontosított.

Az ilyen út egyik legfeltűnőbb gyümölcse a bizalom. Annak, aki hisz egy cselekvő, szerető Istenben, nincs mitől félnie. Egyszerűen csak arra vágyik, hogy életét tudatosan átadja, rábízza Istenre, nem utolsósorban azért, mert hiszi, hogy a nagy Isten a korlátolt emberiségnél sokkal jobban tudja, melyik a legjobb út, amelyen járnunk kell.

Forrás: Living with Ignatius: On the Compass of Joy by Nikolaas Sintobin SJ (pp.28-29)

Bővebben

Lényünk dicsősége

Oly sokan nem látják meg belső lényük dicsőségét és szépségét. Fogva tartja őket az életben és önmagukban tapasztalt kuszaság és tökéletlenség. Ezt a kuszaságot és tökéletlenséget tévesen kudarcnak, rútnak vagy akár gyűlöletesnek tekintik.

Ebben az állapotban nem látjuk meg, hogy szívünkben, lelkünk mélyén milyen összetettek, rendezettek, békések vagyunk. Isten teremtett minket, és teremt tovább minden nap. Sőt nemcsak teremt, hanem szeret is, és beszélgetni akar velünk. Lehetőségünk van rá, hogy kuszaságunk, tökéletlenségünk érzéseit Teremtőnk elé vigyük, és megértsük, hogy Ő velünk van, ebben az állapotban talán még inkább.

Forrás: Deeper Into The Mess: Praying Through Tough Times by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p.15)

Bővebben

A nehézségek nem igazolják, hogy Isten büntetni akar

Jézus korában elterjedt volt a hiedelem, hogy bármilyen szerencsétlenség érte is az embereket, az a bűn büntetése volt. Minél többet szenvedett valaki, annál nagyobb lehetett a bűne! Jézus elutasította ezt a leegyszerűsítő felfogást. Ehelyett a megtérést hangsúlyozta, ami az Isten és a felebarát felé való odafordulást jelenti. Jézus mindig arra int, hogy ne csak kifelé, hanem befelé is nézzünk. Őt az érdekli, hogy mi zajlik a fejünkben és a szívünkben. Azt szeretné, ha arra figyelnénk, hogy Isten hogyan nyit meg bennünket a könyörületre, hogyan késztet bűnbánatra, és hogyan vezet az életre.

Forrás: Sacred Space: A Little Book of Encouragement edited by Vinita Hampton Wright (p. 136)

Bővebben

A megkülönböztetés olyan, mint a hajózás

A megkülönböztetés olyan, mint mikor egy nagy vízen, erős szélben kormányozol egy hajót. A siker a széltől, a hajóstól és a kormánytól függ.

A szélirány lenne a szív hangja. Megmutatja, hogy mi indítja el és viszi előre a hajót.

A hajó vezetője az elme. Ő ítéli meg a szél irányát és erejét, hogy optimálisan reagáljon. Hajós nélkül a hajó nem tud helyes irányba állni, és hamar megrongálódhat. Folyamatosan figyelni kell a szélirányra. Szél nélkül a hajós nem tehet semmit.

Végül a kormánylapát olyan, mint az akarat. Ez ad lehetőséget a konkrét döntésekre, választásokra. A kormány lehetővé teszi, hogy a nyílt tengerre szállj, és egyre messzebb és messzebb hajózz, ahelyett, hogy partközelben maradnál, vagy céltalanul hánykolódnál a vízen.

Forrás: Trust Your Feelings: Learning how to make choices with Ignatius of Loyola by Nikolaas Sintobin SJ (p.58)

Bővebben

Légy éber, és imádkozz

Ha nem igyekszünk minden nap megújítani Isten iránti szeretetünket, egyre langyosabbá válunk. És minél inkább belesüppedünk a középszerűség szendergésébe, annál jobban félünk attól, hogy találkozunk Jézussal a keresztúton. Szükségünk van az ima éberségére, hogy visszanyerjük lelki öntudatunkat. Az ima felráz a magunkra összpontosító lét kicsinyességéből. Emlékeztet arra, hogy nem álmodhatunk magunknak utat az igazsághoz, és megadja a bátorságot ahhoz, hogy megharcoljuk a jó harcot és végigfussuk a versenyt.

Atyám, szeretném, ha teljesen ébren találnál engem. De gyakran álmos és csüggedt vagyok, a jó szándék és a szórakozottság keveredik bennem. Fogadj el úgy, ahogy vagyok, Uram, de ne hagyd, hogy úgy is maradjak. Emelj fel a középszerűség fölé, és tégy azzá, amilyennek látni szeretnél.

Forrás: The Mindful Our Father by Thomas G Casey SJ (p.120)

Bővebben

Jézus a barátjának nevez

Mélyen megérint, amikor Jézus barátjaként gondolok magamra, akivel megosztja a spirituális igazságokat. Egy barát meg szokott hallgatni, mellettem marad, amikor nehéz az élet, vagy nem érzem jól magam. Jézus barátsága, a vele való kapcsolat lehetővé teszi, hogy életem termékeny legyen, bár nem vagyok tökéletes, és még sokat kell tanulnom. Milyen gyümölcs az, amit nekem kell megteremnem?

Forrás: Sacred Space: A Little Book of Encouragement edited by Vinita Hampton Wright (p. 114)

Bővebben

Hozzám tartozol

Istenem, én képmásodat elsősorban Jézusban szemlélem. Fiadon keresztül teszed elérhetővé magadat számomra. Ő az emberi nemhez tartozik, úgy is mondhatnám, egy közülünk. Amikor tehát azt szeretném tudni, milyen vagy, az evangéliumokhoz fordulok, és nézem, hogyan cselekszel Jézus személyében. Onnan tudom, hogyan tekintesz rám, hogy figyelem, Jézus hogy viszonyult azokhoz, akikkel találkozott. Ő az isteni arc: az Atya arca ragyog rajta, mert mindig Te voltál tekintete előtt. Talán én is jobban tudnék ragyogni, ha ugyanígy tekintenék Rád.

Forrás: I Am Infinitely Loved: A Month of Meditations by Brian Grogan SJ (p.12)

Bővebben

Imádság

Ahány ember, annyi módja van az imádkozásnak. Imastílusunk megtalálása, mely hidat képez Isten felé, ajándék. Van, aki a tengerparton szeret sétálni, vagy egy hegyoldalon gyönyörködik a teremtett világ szépségében, s közben zsoltárokat mond, hogy megfogalmazza a világegyetem nagysága és misztériuma iránt érzett csodálatát. Sokan halogatják az imádkozást, mert úgy gondolják, hogy ünneplőbe kell öltöztetniük lelküket. Mint amikor orvoshoz megyünk, gyógyulást keresve, Istenhez is úgy fordulhatunk, ahogy vagyunk, bajainkkal együtt. Nem úgy, mint amikor valaki kitakarítja a házát, mielőtt a takarítóbrigád megérkezik. Barátság ez, melyben nincs helye a megjátszásnak, az ájtatoskodásnak, hiszen magunkat becsaphatjuk, de Istent soha. Jó, ha eszünkbe juttatjuk, hogy Isten nem a jótetteinkért szeret, hanem azért, akik vagyunk: Isten családjához tartozunk, még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában.

Forrás: Reimagining Religion: A Jesuit Vision by Jim Maher SJ (p.45)

Bővebben

“Aha!”-pillanatok

Segíts, Jézusom, hogy továbbra is nyomon kövessem álruhás megjelenéseidet, és vegyem észre, milyen végtelen módon vagy jelen számomra. Nem akarom, hogy lemaradjak a pillanatról, amikor elmész mellettem. Megfosztottad magad isteni dicsőségedtől, amikor olyanná lettél, mint mi, ezért hatalmas hitre volt szükségük az embereknek ahhoz, hogy felismerjenek téged, és azt mondják: „Nézzétek, ott megy az Isten Fia!” És aztán jött a Passió. Álcád most már teljes volt. Ellenségeid azt mondták: „Gyere le a keresztről, akkor majd elhisszük, amit állítasz”. De te nem tetted. Megtartottad az álcádat. Ha te voltál Isten, akkor úgy tűnt, hogy Isten meghalt.

De aztán feltámadtál a halálból, csak azért, hogy újra álruhát ölts – mint kertész, mint az emmauszi út vándora, mint a látogató, aki enni kért, mint egy álló férfialak hajnalban a tóparton. Utalások, célzások jeleztek téged: a békéről szóló üzenet, a megbocsátás, a kenyértörés különleges módja, a sebeid – ezek segítettek a kételkedő tanítványoknak, hogy mindegyik a maga idejében elérjen az „Aha!”-pillanathoz. Lehet, hogy ez a lassú kinyilatkoztatás kedvességedet jelzi felénk, akik nem bírunk elviselni egyszerre túl sokat a valóságból?

Forrás: I Am Infinitely Loved: A Month of Meditations by Brian Grogan SJ (p.56)

Bővebben

Egy keresztény lelkiség van, vagy több?

Lehet, hogy annyira megindít az az együttérzés, amit Jézus személyében és szolgálatában felfedezek, hogy ez lesz lelkiségem sarokköve. Egész életem az engem átjáró együttérzés kifejeződése lesz. Minden döntésemet meg fogja határozni. Téged viszont talán a gazdag ifjú története és az ezzel járó kihívás ragad meg. Rezonálsz rá, és a radikális egyszerűség lelkiségét teszed magadévá. A szegény Jézus életét mintázod, aki „kiüresítette magát, szolgai alakot öltve” (Fil 2,7). Az a tény, hogy az evangéliumra eltérő válaszokat adunk, nem jelenti azt, hogy bármelyikünk is hitelesebben élne, mint a másik. Mindannyian választunk – vagy kiválasztanak rá minket! -, és az egyetlen keresztény lelkiséget sajátos módon és egyéni hangsúlyokkal éljük meg.

Forrás: God Ever Greater: Exploring Ignatian Spirituality by Brian O’Leary SJ (p.25)

Bővebben