Te mellettem vagy

Uram, te azt szeretnéd, ha világunk biztonságos, barátságos hely lenne, amiben ki tudunk teljesedni. Hiába tesszük tönkre magunkat és ezt a törékeny világot, te állandóan a javunkon dolgozol. Helyreállítod, újjáteremted, amit mi elrontottunk – jó sok munkát adunk neked! Ami be fog következni, nyilvánvalóvá teszi szeretetedet: nem a rossz kiválogatása lesz a jóból – ehhez nem kell istennek lenni –, hanem a jó győzelme a rossz fölött a körülmények ellenére. Bármi történjék is, “végtelenül, mindent meghaladó módon szeretve vagyunk”. Milyen bátor mondás, látva az erőszakot, gyűlöletet, háborúkat, gyilkosságokat és árulásokat, mindazt a rosszat, amit a napi hírekben hallunk. Megtanít arra, hogy legyek türelmes önmagammal, másokkal és a létező intézményekkel – beleértve az egyházat is.

Forrás: I Am Infinitely Loved: A Month of Meditations by Brian Grogan SJ (P.28)

Bővebben

Hálaadás

Ha tudnám, hogy ez az utolsó estém, és szörnyű halál vár rám, vajon eszembe jutna hálát adni? Azt hiszem, megháborodnék a rettegéstől. És ha ott állnék több ezer éhes ember előtt, és csak öt kenyerem és két halam lenne, gondolnék-e hálaadásra? Valószínű eluralkodna rajtam a pánik. Jézus pedig hálát adott. Ez emberi ésszel szinte felfoghatatlan! Végtelen bizalmat jelez az Atya iránt. Ha egy feszültséggel teli, szörnyű helyzetben odafordulsz az Atyához, és hálát adsz neki, akkor végtelenül bízol benne. Jézusnak nagyon korlátozott eszközei voltak, de szerető hálája megnyitja a bőség ajtaját, mert ez a hála lehetővé teszi az Atya számára, hogy megmutassa nagylelkűségét. Ha hálát adsz, amikor minden szétesőben van körülötted, a hálaadás segít összetartani a dolgokat, és segít, hogy önmagadat is összetartsd.

Forrás: The Mindful Our Father by Thomas J Casey SJ (pp.101-102)

Bővebben

Érzéseink nyelve

Az egzámen imádkozásakor elgondolkodunk ezeken a különböző érzéseken. A vigasz és a bánat nem ritka lelki állapotok: ezek olyan érzések és hangulatok, amelyeket állandóan átélünk. Miközben napi teendőinket végezzük, gyakran kiszorítjuk őket a tudatunkból, az egzámen során viszont alaposan szemügyre vesszük őket. Hol volt Isten az elmúlt napunkban? Megtaláljuk őt ott, ahol boldognak, vidámnak és békésnek éreztük magunkat. És megtaláljuk őt a szorongás és a szomorúság idején is, mert ilyenkor szükségünk van Rá.

Nagy jelentősége van annak, hogy mit teszünk és hogyan gondolkodunk. De előbb kérdezzük meg, mit érzünk. Ott, „érzelmi életünk mélyén” találjuk meg a Szentlelket, aki erejével mozgat bennünket.

Forrás: A Simple Life-Changing Prayer by Jim Manney (pp. 43-44)

Bővebben

Kiontott szeretet vagy

Uram, jó veled beszélgetni, és rájövök, hogy alig várom, hogy találkozzunk. Hadd kezdjem azzal, ami a legjobb gondolatom rólad. Ismerem Szent János gyönyörű mondását, hogy az Isten szeretet (1Jn 4,8.16). De szereteted nem áll egy helyben. Állandóan kiontatik, kimeríthetetlenül, gazdagon. Tudom, hogy Te magad használtad a “kiontatik” kifejezést az Utolsó vacsorán. A Szentlélekről is sokszor halljuk, hogy “kiontatik”: kiárad mindenkire.

Forrás: I Am Infinitely Loved: A Month of Meditations by Brian Grogan SJ (P.10)

Bővebben

A teljes megbocsátás

Hibáinkból tanulnunk kell, és ki kell nőnünk belőlük. Lehetőséget adnak arra, hogy talán szégyenlősen és alázatosan, de elkötelezetten visszaforduljunk Istenhez a biztos megbocsátásért és a szükséges erőért, hogy egy jobb úton tudjunk továbbhaladni. Az Újszövetség egyik legjobb sora is kudarchoz kapcsolódik, és a tékozló fiú, vagy ahogy egyre inkább ismerik, a megbocsátó apa történetében olvasható. Amikor az önfejű fiú, aki nagyon elszúrta, visszatér apjához, hogy bocsánatot kérjen, ezt olvassuk az apa reakciójáról: „A nyakába borult és megcsókolta.”

Milyen csodálatos, hogy olyan Istenünk van, aki a nyakunkba borul és megcsókol, amikor valamit elrontunk az életünkben és bocsánatot kérünk tőle! És mi lehetne jobb módja annak, hogy jelenléte legyünk a világban, mint ha ugyanezt tesszük azokkal, akik az életünkhöz tartoznak?

Forrás: Deeper into The Mess: Praying Through Tough Times by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p.25)

Bővebben

Hogyan segíthet ma nekünk Loyolai Ignác

Ignác hasznos, gyakorlati útmutatást ad, hogyan értelmezzük hangulatainkat, hogy teljes életet élhessünk, és a legtöbbet hozhassuk ki a nekünk adott sok ajándékból. Buzdít, hogy fedezzük fel, kik vagyunk valójában, és mit is akarunk az élettől. Azt szeretné, hogy – Walt Whitman költő szavaival élve – „szőjem meg önmagam dalát”. Ignác, aki tudja, hogy mennyi mindent kapunk a szerető Isten kezéből életkörülményeink által, arra hív, hogy gondoljuk át, hogyan tudunk visszaadni valamit abból, amit kaptunk, támogatva az élet útját velünk járó társakat, különösen azokat, akiket legyengítettek az út nehézségei.

Forrás: Pathways to a Decision, with Ignatius of Loyola by Jim Maher SJ (p.8)

Bővebben

Jusson eszedbe: szeretve vagy…

A Lelkigyakorlatok középpontjában a Jézussal való kapcsolat áll, és az a felismerés, hogy Jézus személyesen értem szenvedett és halt meg. Ennek belátása mindent megváltoztat: ha tudod, hogy szeretnek, és érdemes vagy arra, hogy valaki meghaljon érted, felszabadulsz és átalakulsz. Néha életünk egy nagy eseménye, vagy egy krízispillanat kell ahhoz, hogy rájöjjünk keresztény voltunknak arra az igazságára, hogy saját erőnknek vagy egónknak korlátai vannak, és csak akkor válunk szabaddá, ha teljesen átadjuk magunkat a szeretet Istenének.

Forrás: Brothers in Arms by Brendan McManus SJ (p.71)

Bővebben

Megtalálni Istent a mindennapiban

Szent Ignác azt mondta, hogy Isten közvetlenül velünk foglalkozik, és mindig megpróbál elérni minket, ezért a mi feladatunk az, hogy felismerjük, hol van jelen a mindennapi életünkben. Még a zűrzavarban, a szennyben és mocsokban is mindig ott van Isten. Ez lehet meglepő, de ugyanakkor felszabadító is. A mi feladatunk az, hogy észrevegyük, hol hív Isten, és megtanuljunk válaszolni. Vegyük észre, hogyan segít megváltoztatni a helyzeteket, amelyekbe kerülünk. Nincs értelme mindig ugyanazokat a régi imádságokat mondani, ugyanúgy, amikor Isten kreatív válaszra vár, és valami újat akar kihozni belőlünk. Ez egy kaland az ismeretlenbe, amihez vehetünk néhány támpontot az előttünk járt bölcs emberektől, ugyanakkor bíznunk kell az ösztöneinkben, és hinnünk kell, hogy Isten új lehetőségeket kínál nekünk. Tedd imádat valóságossá, jöjjön a szívedből, alapuljon tapasztalataidon, és lépj ki az ismeretlenbe. Isten vár rád.

Forrás: Deeper into The Mess: Praying Through Tough Times by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p.7).

Bővebben

Nem erre számítottam…

A túlzó elvárások és az a vágy, hogy a már megtapasztalt dolgok ugyanúgy megismétlődjenek, gáncsoló kötődéssé válhatnak, mely a múlt csapdájába zár, és nem engedi, hogy elfogadjuk az új realitásokat. Az elvárások, ha nem vizsgáljuk felül őket, gondolatainkat uraló bálványokká válhatnak, melyek megfosztanak békénktől, és ezért fontos, hogy újra meg újra a valósághoz igazítsuk őket. Az ignáci szabadság ennek az ellenkezője: előfeltételezések és elvárások nélkül fogadjuk nyitottan, ajándékként az új körülményeket, hogy felismerjük Isten örök újszerűségét az adott helyzetben.

Forrás: Brothers in Arms by Brendan McManus SJ (p.39)

Bővebben

Látogatás és ajándékozás karácsonykor

Nem szoktunk belegondolni, valójában mi zajlik, amikor karácsonyi látogatást teszünk valakinél: barátainknál, családunknál, idegeneknél és szomszédoknál, a templomunkba járóknál és talán más felekezetűeknél is, hogy vallásunk fő ünnepén együtt legyünk velük. Miközben, talán egy ajándékkal vagy üdvözlőkártyával a kezünkben, bekopogtatunk vagy becsengetünk, talán eszünkbe juthat egy pillanatra Mária és Erzsébet találkozása: ott nem volt féltékenység vagy irigység, csak az őszinte öröm, hogy együtt játszanak szerepet Isten csodálatos tervének misztériumában. Örüljünk, hogy osztozhatunk örömben, izgalomban és igen, áldásban valakivel, akinek az élete abban a pillanatban keresztezi a miénket. Lehet, hogy nem sokat tudunk adni, de ahogy a „Sivár tél közepén” kezdetű karácsonyi ének utolsó versszakában áll: a szívünk a legnagyobb kincs, és azt a Krisztusgyermeknek adhatjuk úgy, hogy megosztjuk másokkal, amink van.

Forrás: Journeying to the Light: Daily Readings through Advent and Christmas by John Mann (p.67)

Bővebben