Az átalakult sebek és a szolgálat
Amikor megbocsátok azoknak, akik megbántottak, olyan tapasztalatokat szerzek, melyekből megtanulom, hogy a sebek néha velem maradnak, de átalakulva, úgy, mint Jézus gyógyult sebei. A sebek már nem egyszerűen csak egy-egy múltbéli fájdalomra emlékeztetnek. Ha hagyjuk, az átalakult és gyógyult sebek megnyitnak a másokkal való együttérzés felé. Rachel Remen a szolgálatról szóló esszéjében írja: „Amikor szolgálunk, nem az erősségeink szolgálnak. Önmagunkkal szolgálunk, minden tapasztalatunkat használjuk. Szolgálnak a korlátaink, szolgálnak a sebeink, még a sötétségünk is tud szolgálni. Együttérzésem forrása saját fájdalmam, az empátiához sebzettségem a kulcs”. Jézus sebei többet tesznek annál, mint hogy erősítik a feltámadásba vetett hitünket. Másokkal való kapcsolatunkat fejleszti és őket is gyógyítja, ha példát veszünk Jézusról, aki hagyja, hogy megérintsék a sebeit.
Forrás: The Ignatian Guide to Forgiveness by Marina Berzins McCoy (pp. 90-91)
Bővebben
Isten remekműve
Tömegével érkeznek hozzánk a tudományos felismerések a világegyetemről. Olyan ismeretek áradnak nemzedékünkre a teremtett világ történetéről és szerkezetéről, amelyek elődeink előtt rejtve maradtak. Ez az új tudás segít megértenünk Isten műalkotását, hozzájárul ahhoz, hogy megfelelően tudjuk értékelni, és szeretettel viszonyuljunk Alkotójához. A teremtett világ Isten önkinyilatkoztatása, és sokat kell még tanulnunk belőle. Így hatékonyabban vehetünk részt az isteni remekmű közös továbbalkotásában és megújításában.
Forrás: Sacred Space The Companion Az ír jezsuitáktól (67. o.)
Bővebben
Nem vagy elég önmagadnak
„Nagy élettapasztalata alapján Loyolai Szent Ignác tisztán látta, hogy minden keresztény ember életét meghatározza egy belső harc. Ahhoz, hogy az Atya szeretete otthonra találjon a szívében, le kell küzdenie a kísértést, hogy bezárkózzon önmagába. Amikor helyet adok az Úrnak, aki megszabadít attól, hogy elég legyek önmagam számára, megnyílok az egész teremtett világ és minden teremtmény felé. Az Atya életének és szeretetének csatornájává válok. Csak akkor tudom felfogni, hogy mi az élet valójában: az Atya ajándéka, aki mélységesen szeret minket, és arra vágyik, hogy hozzá és egymáshoz tartozzunk.” Ferenc pápa
Forrás: First Belong To God by Austen Ivereigh (Előszó)
Bővebben
A haragról
A harag könnyen fellobbanó, heves érzelem. Gyorsan fellángolhat, eluralhatja gondolkodásunkat, és átveheti az irányítást elménk és cselekedeteink felett, hogy aztán nyersen, otrombán és kártékonyan nyilvánuljon meg. A probléma az, hogy érzelmeink a jogos haragot is rossz irányba terelhetik, és akkor már nem fér bele Isten tervébe.
Ha a harag célja, hogy helyrehozzon valami rosszat, vigyáznunk kell, hogy megfelelően használjuk, és a problémára irányítsuk. Sokan hatalmas mennyiségű haragot halmoznak fel magukban valós vagy vélt sérelmek miatt, vagy rászabadítják bárkire vagy bármire, aki vagy ami az útjukba kerül. (Vöröset látok, szabadon engedem dühömet, hogy érezze meg mindenki körülöttem.)
Haragos szívvel rendkívül nehéz imádkozni az érzelmi telítettség miatt.
Forrás: Deeper Into The Mess: Praying Through Tough Times by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p.61)
Bővebben
A bensőségesség értéke
“a bensőségesség rendkívül értékes. Ez egy különösen fontos tanítása Ignácnak. Az én szóhasználatomban ide tartozik minden, ami a szívhez, a mélyről fakadó szándékhoz, a bensőnkben hozott döntésekhez kapcsolódik”.
Cardinal Carlo Maria Martini SJ
… a bensőségesség az ellenszere sok mindennek, ami ma alattomosan rombol a társadalomban. A kultúra szekularizálódása, az élet vágtató tempója, az állandó verseny nyomása, a fogyasztás csábító ereje – ezek és más hatások alakítják életmódunkat. Még legértékesebb kapcsolataink minősége is könnyen veszélybe kerül. Arra indít minden, hogy felszínesen éljünk, elveszítve a kapcsolatot mélyebb és hitelesebb énünkkel.
Forrás: Sacred Space The Companion By The Irish Jesuits (pp.14-15)
Bővebben
Reflexió és tanulás
A filozófus Szókratész arra buzdított, hogy éljünk reflektálva. Bajba is került emiatt. Könnyebb sodródni az árral, és nem csapni hullámokat. Reflexió nélkül azonban nem fejlődünk. Loyolai Ignác a reflexiót életmódként javasolja. A tapasztalatból való tanulás lényeges volt számára, de a tanultak alkalmazása még fontosabb volt. Reflexió nélkül nincs út előre. Megrekedünk a rutinban. Személyesen és közösségileg is egy merev világkép csapdájába kerülünk, ami rossz döntésekhez vezet, és ezek negatívan hatnak ránk és a világra. Előbb-utóbb megrekedünk a megszokott kerékvágásban, és képtelenek vagyunk alkalmazkodni a változásokhoz. Ignác hasznos stratégiákat nyújt a strukturált reflexióhoz, hogy az az élet minden területére kiterjedjen. Számára a „gondolkodom, tehát vagyok” karteziánus jelmondatot át lehetne alakítani így: „tanulok, tehát vagyok”.
Forrás: Reimagining Religion: A Jesuit Vision by Jim Maher SJ (p.12)
Bővebben
Rátalálni Istenre mindenben
Ha egy olyan lelkiségből merítesz ihletet, amelyik segít Istenre találni mindenben, sokféle álruhás alakban fogsz ráismerni. A keresés és megtalálás a végtelenségig folytatódhat. Ily módon az élet örömteli, izgalmas kalanddá válik. A keresztény hit feléled, növekedik az egyház. Végülis Istennek lettünk teremtve, amikor tehát megtaláljuk, mély, gazdag örömöt tapasztalunk, mely nem halványul el. És mivel mély istenszeretetünk rámutat Istenre, vagy elleplezi Őt másoktól, minden Istenre találásunk őket is segíteni fogja a növekedésben.
Forrás: Finding God in All Things by Brian Grogan SJ (p.10)
Bővebben
Bizalom Istenben
Ignác követte a Lelket, nem ment el mellette. A Lélek szelíden vezette az ismeretlenbe, az ösvény lassan megnyílt előtte, és ő bölcsen, előzetes tudás nélkül haladt rajta, szíve egyszerűen csak Krisztusra összpontosított.
Az ilyen út egyik legfeltűnőbb gyümölcse a bizalom. Annak, aki hisz egy cselekvő, szerető Istenben, nincs mitől félnie. Egyszerűen csak arra vágyik, hogy életét tudatosan átadja, rábízza Istenre, nem utolsósorban azért, mert hiszi, hogy a nagy Isten a korlátolt emberiségnél sokkal jobban tudja, melyik a legjobb út, amelyen járnunk kell.
Forrás: Living with Ignatius: On the Compass of Joy by Nikolaas Sintobin SJ (pp.28-29)
Bővebben
Lényünk dicsősége
Oly sokan nem látják meg belső lényük dicsőségét és szépségét. Fogva tartja őket az életben és önmagukban tapasztalt kuszaság és tökéletlenség. Ezt a kuszaságot és tökéletlenséget tévesen kudarcnak, rútnak vagy akár gyűlöletesnek tekintik.
Ebben az állapotban nem látjuk meg, hogy szívünkben, lelkünk mélyén milyen összetettek, rendezettek, békések vagyunk. Isten teremtett minket, és teremt tovább minden nap. Sőt nemcsak teremt, hanem szeret is, és beszélgetni akar velünk. Lehetőségünk van rá, hogy kuszaságunk, tökéletlenségünk érzéseit Teremtőnk elé vigyük, és megértsük, hogy Ő velünk van, ebben az állapotban talán még inkább.
Forrás: Deeper Into The Mess: Praying Through Tough Times by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p.15)
Bővebben
A nehézségek nem igazolják, hogy Isten büntetni akar
Jézus korában elterjedt volt a hiedelem, hogy bármilyen szerencsétlenség érte is az embereket, az a bűn büntetése volt. Minél többet szenvedett valaki, annál nagyobb lehetett a bűne! Jézus elutasította ezt a leegyszerűsítő felfogást. Ehelyett a megtérést hangsúlyozta, ami az Isten és a felebarát felé való odafordulást jelenti. Jézus mindig arra int, hogy ne csak kifelé, hanem befelé is nézzünk. Őt az érdekli, hogy mi zajlik a fejünkben és a szívünkben. Azt szeretné, ha arra figyelnénk, hogy Isten hogyan nyit meg bennünket a könyörületre, hogyan késztet bűnbánatra, és hogyan vezet az életre.
Forrás: Sacred Space: A Little Book of Encouragement edited by Vinita Hampton Wright (p. 136)
Bővebben