Az igazságosság és béke világát várjuk

Az emberiségnek rövid a memóriája, és azt képzeli, hogy ami ma megdönthetetlennek látszik, örökre megmarad. A történelem viszont azt mutatja, hogy az egyetlen igazi és örökkévaló szikla az Úr sziklája. A keresztény ember, aki igyekszik megérteni a Messiás eljövetelét, egy olyan héber hitközösségtől kap ehhez képeket, amely őrzött egy látomást az igazságosság és a béke világáról. Krisztus is ezekből a képekből indult ki, és örökségül adja nekünk a királyságot, mely azokra az elvekre épül, melyeket ő tanított, és amelyeket megélt születése napjától kezdve. Ennek a királyságnak a kiteljesedését várjuk mi is.

Forrás: Journeying to the Light: Daily Readings through Advent and Christmas by John Mann (p.14)

Bővebben

Adventi készülődés

Várakozunk, ahogyan várnunk is kell, és közben több mint kétezer évvel Krisztus születése után, egy megváltozott világban, a régmúlt prófétáinak látomására gondolunk. Tudjuk, hogy mindennek kulcsa a Megtestesülés. Egy emberélet sem elegendő arra, hogy felfogjuk annak valóságát, hogy Isten emberré lett – most pedig csak néhány napunk maradt adventben, hogy amennyire lehet, próbáljuk megérteni, mit rejt ez a misztérium. Látásért imádkozunk tehát, hogy megpillanthassuk a kinyilatkoztatott dicsőséget, és hallásért, hogy meghallhassuk a várakozóknak szóló üzenetet.

Forrás: Journeying to the Light: Daily Readings through Advent and Christmas by John Mann (p.16)

Bővebben

“Az Úr Lelke nyugszik rajta” Iz 11,1-10

A dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy előre elképzeltük. Ha keresztények vagyunk, akkor ezt Isten gondviseléseként értelmezzük, és igyekszünk követni, amit Krisztus útmutatásának hiszünk. Ehhez hozzátenném még meggyőződésemet, hogy ha olyan lépéseket teszünk, melyekről később kiderül, hogy tévesek voltak, Urunk elhív onnan, és új helyre vezet. Olyan nagy az Ő szeretete irántunk, hogy bármi történjék is, ez a szeretet nem rendül meg. Krisztussal való életünk valamiképpen mindig igazolja ezt. Gondolhatunk rá úgy is, mint egy navigációs műhold újrakalibrálására, de inkább hasonlít egy velünk sétáló barátra, aki néha gyengéden irányít, máskor meg élesen ránk kiált, hogy vegyük észre, rossz irányba tartunk.

Forrás: Journeying to the Light: Daily Readings through Advent and Christmas by John Mann (p.9)

Bővebben

‘Nem fair’

A világ helyzetét látva túlterheltnek, tehetetlennek érzhetjük magunkat. Az egyes ember nem sokat tehet. Kezdjük talán azzal, hogy a világ működését az előnytelen helyzetben lévők, a szegények, a társadalom peremén élők szemével nézzük, akiket leginkább érint a klímaváltozás. Amikor a hatodikosok Quo Vadis zarándoklatát vezettem egy háromnapos hegymászáson, valahogy természetes volt, hogy “én” nem értem célba addig, amíg “mi” mind oda nem értünk. Bármilyen gyors vagy edzett volt is valaki, ritmusát a leggyengébbhez kellett igazítania. Gyakran megálltunk, hogy bevárjuk a botladozókat, akik nehezen boldogultak a meredekebb részeken, és csak akkor indultunk tovább, mikor mindenki összeszedte magát. Az erősebbeket eleinte zavarta ez, de megtanultunk egy igen értékes leckét. Közösségként mentünk, ahol a tagok odafigyeltek egymásra. Nem versengtünk. Együttérző szolidaritás volt köztünk. Ez a tapasztalat a jobbik természetünkre világít rá.

Forrás: Reimagining Religion by Jim Maher SJ (p.116)

Bővebben

Gondolatmorzsák

Ne keseregj sokáig, ha valami szép véget ér, vagy egy jóbarátod meghal. Örülj, és légy hálás azért, hogy a szépség létezett.

Forrás: Random Reflections by Des O’Donnell OMI (p.49)

Bővebben

Tanulj az érzéseidből

A megkülönböztetés elsősorban saját érzéseinken alapul. Arról szól, hogy mit veszel észre a saját szívedben, nem pedig a veled együtt élőkében, a szüleidében, a barátaidéban. Jó tudni, hogy akiket szeretsz, mit szólnak ahhoz, amit teszel, vagy amit nem teszel meg, és jó különbséget tenni a te vágyaid és az ő vágyaik között. Az ő érzéseik értékes információt nyújthatnak. De az a hely, ahol ez a sok információ végre összeáll, az a te szíved. A te életedről van szó.

Forrás: Living with Ignatius: On the Compass of Joy by Nikolaas Sintobin (pp. 85-86)

Bővebben

Az ignáci rendszer

Az ignáci rendszer azon a nagyon egyszerű felismerésen alapul, hogy tapasztalatainknak, különösen belső hangulatainknak és mélyebb élményeinknek értelme van. Ahhoz azonban, hogy tisztán lássunk, képesnek kell lennünk arra, hogy hátralépjünk, és elgondolkodjunk az utunkon. A tisztánlátás aztán segít, hogy megtaláljuk az irányt vagy a tovább vivő utat. Olyan ez, mintha egy ösvényen eljutnánk egy magasabb pontra, ahonnan beláthatjuk az eddig megtett utat, és megtervezhetjük, hogyan tovább. A kulcs az, hogy hagyjuk hátra eddigi gondolatainkat, szorongásunkat, a régi mintákat és berögzült elképzeléseinket, és egónktól, vagyis az énközpontúságtól elinduljunk legjobb önmagunk felé, amit Isten akar. Ez azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, mivel az egónak erős védelmi rendszere van, és ellenáll a karmai közül való kiszabadulásra tett kísérleteknek. A szabadság csak egy magasabb szeretethez való kapcsolódáson keresztül lehetséges. A Camino végigjárása régi életünk vagy mintáink elengedésének és egy új valóságra ébredésnek szerves folyamata.

Forrás: Contemplating the Camino: An Ignatian Guide by Brendan McManus SJ (pp. 8-9)

Bővebben

Mindig kész segíteni

Isten mindig kész segíteni. Csak előbb fejezzük ki Iránta hálás szeretetünket. Ez legyen a kiindulási pont, illetve nem is csak a kiindulási, hanem az állandó viszonyítási pont életünkben. Ahogy Szent Pál mondja a tesszalonikaiaknak írt első levelében: “Mindenért adjatok hálát” (1Tessz 5,18).

Más szóval, adj hálát a nehéz pillanatokban, amikor kihívással találkozol, amikor úgy tűnik, nem tudsz megküzdeni valamivel. A nehéznek látszó helyzetek mögött ott rejtőzik a kegyelem.

Forrás: The Mindful Our Father by Thomas G. Casey SJ (pp: 102-103 )

Bővebben

Az ember fejlődése és az imádság

Bár vannak mindenkivel közös jellemzői életünknek, tudjuk, hogy minden személy sajátos tulajdonságokkal rendelkezik, mindenkinek egyedi története van. Emberként kivételezett, bár korlátokkal rendelkező teremtmények vagyunk. Sajátos tulajdonságaink, hátterünk, neveltetésünk mind hatnak ránk. Hitünk alakulásának fontos szerepe van életünk irányának meghatározásában, életcéljaink kitűzésében. Mindezek ellenében különböző forrásokból, belülről és kívülről kihívások érkeznek. Jó, ha felidézzük, hogy küldetése teljesítése közben Jézus nemcsak nyitottsággal és elfogadással, hanem elvakultsággal és ellenállással is találkozott. Hívására nem mindig érkezett azonnali, nagylelkű válasz.

Forrás: See God Act: The Ministry of Spiritual Direction by Michael Drennan SJ (p: 33 )

Bővebben

Mindenekelőtt

Hogy közelebb kerüljünk az élet megértéséhez, képzeljük el kirakósként. Minden egyes darabkának rendkívül fontos szerepe van. Nem helyettesíthető. Az életben nincs kettős szereposztás, senki sem állhat be helyettem. Azzal veszünk részt Isten teremtő munkájában, ha önmagunkat adjuk, és így segítjük a puzzle kirakását – azzal az egyedi hozzájárulásunkkal, amelyet Isten elvár tőlünk. Csak akkor jön létre az Új Jeruzsálem, a teremtés új rendje, amikor az összes darabka a helyére kerül. Isten országa közöttünk van, de még nem teljesedett ki. Isten szemében mi nem passzív befogadók vagyunk. Szüksége van mindegyikünkre, hogy eljátsszuk a nekünk kiosztott szerepet azáltal, hogy önmagunk vagyunk, hogy hűek vagyunk igazi énünkhöz. Ezért annyira fontos, hogy kapcsolatba kerüljünk azzal, ami valóban megmozgat minket.

Forrás: Pathways to a Decision with Ignatius of Loyola by Jim Maher SJ (p.24)

Bővebben