Arra hívunk, hogy szakíts ki a napodból egy ‘szent teret’, imádkozz velünk itt és most a napi evangélium és a képernyőn megjelenő útmutatás segítségével.
Az ima kezdete
Ha teheted, adományoddal segítsd munkánkat
VALAMI, AMIN ELGONDOLKODHATUNK ÉS IMÁDKOZHATUNK EZEN A HÉTEN
Csodálkozzunk rá a valóságra, amelyben élünk, gyönyörködjünk benne, és örüljünk neki
Belső és külső érzékelésünknek fontos szerepe van a teljes emberi létezésben. A csecsemők életük első hónapjaiban nagyrészt érzékeléssel „tanulnak”. A felnőttek hajlamosak túlságosan az értelmükre támaszkodni, amikor az igazságot keresik. Ennek következtében nem tudjuk kihasználni azt a gazdagságot, amelyet érzékelésünk tudatosítása kínál. Az élet öröme akkor lehet teljes, ha a mindennapi világban gyökerezünk, amelyben élünk, miközben mind a racionális, mind az érzékelő képességeinket használjuk. Ha arra vágyunk, hogy mélyebben átéljük a valóságot, elengedhetetlen, hogy odafigyeljünk érzékszerveinkre. Más szavakkal, olyan pillanatokat kell teremtenünk, amikor tudatosan csak „állunk és bámulunk, hallgatunk és érzünk, szagolunk és kóstolunk”.
Életünk eseményeit gyakran inkább automatikusan, mint tudatosan éljük meg. Bizonyos tevékenységek és körülmények között ez elkerülhetetlen. Például autóvezetés közben nem lehetünk tudatában minden egyes mozdulatnak, amit a fékkel vagy a kormánykerékkel végzünk. Ugyanakkor szükségünk van olyan pillanatokra – remélhetőleg naponta többször is –, amikor szándékosan megengedjük magunknak, hogy rácsodálkozzunk, gyönyörködjünk a konkrét valóságban, amely körülvesz, és örüljünk neki. Példaként sorolhatnánk: a forgalmas utcán a körülöttünk hallható hangokat, az irodai ablakból nyíló kilátást, az étel textúráját és/vagy ízét, beszélgetőpartnerünk belső szépségét, vagy saját magam szépségének elismerését. Összefoglalva: engedjük, hogy belső és külső érzékelésünk világa tápláljon minket a hétköznapi pillanatokban éppúgy, mint a rendkívüli pillanatokban. A rejtett pillanatok olyan kincsek lehetnek, amelyek az életet széppé, sőt „csodákkal telivé” teszik. Catherine McCann, Spirituality and the Senses: Living Life to the Full
Rájuk gondolunk most ......
Az Öngondoskodás világnapját minden évben július 24-én tartják. Életünk nyüzsgésében szakítsunk egy kis időt a nyugalomra, a csendre, az elmélkedésre, arra, hogy újra kapcsolatba lépjünk önmagunkkal.
Imádkozzunk azért, hogy ne vesszünk el a felénk irányuló elvárások, a figyelmünket elvonó sok minden között, hanem fogjuk fel, mennyire fontos saját elménkkel, testünkkel, lelkünkkel is foglalkozni. A törődés magunkkal nem luxus, hanem szükséglet.
Váljék az öngondoskodás szokássá, építsük be sűrű napirendünkbe. Ámen!
Megszentelt tér – napi ima 25 éve
A Sacred Space 1999-ben indult, és azóta minden nap új tartalmat kínál. Többet megtudhatsz a Sacred Space-ről a Rólunk linkre kattintva. Ha rendszeresen használod a honlapot, Sacred Space/Megszentelt tér történetedet megoszthatod a Visszajelzés oldalunkon. 25. évfordulónk alkalmából olyan emberek történeteit tesszük közzé, akiknek az életében különleges szerepet játszott a Sacred Space. Kérjük, gondold át, és oszd meg velünk te is Sacred Space/Megszentelt tér történetedet.
Visszajelzés