A szeretet kapcsolat

Korunk az identitás bűvöletében él. Jó ideje dúl a vita a nemi identitásról.

Egészséges emberi szükséglet, hogy meg akarjuk érteni, kik vagyunk. Sokan nem érzik jól magukat a bőrükben, és a címkézés nagyon nem segít. Ez az egész komoly belső munkának tűnik, és az is! De keresztényként hisszük, hogy kifelé is kell fordulnunk, ne csak önmagunkra bámuljunk. A szelfik korában ez komoly kihívás…

Induljunk ki abból az alapvető hitigazságból, hogy az ember Isten képmására lett teremtve, éspedig az Atya-Fiú-Szentlélek közötti kapcsolat szentháromságos Istenére. Isten szívének bensejében e három személy közötti kölcsönös kapcsolat áll. Tudomásom szerint az idegtudomány azt tartja, hogy az emberi agy is a társas kapcsolatokban fejlődik. A csecsemők agya az általuk érzékelt szeretetkapcsolatban tud épülni. Ők nagyon társas kis lények. Önmaguk felfedezéséhez mások társaságában jutnak el. Gyakran halljuk, hogy valaki azt mondja, ő a másik felem, vagy ő egy volt velem. A szeretetről csak kapcsolati szinten tudunk beszélni. Öntudatlanul is a Szentháromságban gondolkodunk, érezzük, hogy kell valaki ahhoz, hogy teljessé váljunk. Két ember együtt kirekesztő lehet, de adj hozzá egy harmadikat ugyanolyan szeretetkapcsolatban, és mi az eredmény? Egy közösség, egy befogadó szeretetegység. Sokszor meg lehet pillantani a Szentháromságot az életünkben, csak legyünk nyitottak rá.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, December 2021, Tom Cox

Bővebben

Jó érzés tudni, hogy Isten közel van

Ismertem egy embert, aki a végsőkig küzdött a rákkal. Mindenféle gyógymódot kipróbált. Tudtuk, hogy nem fognak működni. Ismerek egy másikat, aki megadta magát a betegségnek, és még a kemót sem fogadta el. Kétféle hozzáállás a szenvedéshez. Az egyik harcolt ellene, a másik elfogadta. Mindkettőjüket csodáltam érte.

Sokan mennek kórházba betegségükön rágódva, és aggódnak, hogy meghalhatnak. Ez hozzátartozik az élethez. Félelmetes időszak, összezavar, és néha megerősíti a hitünket, ahogy Jézus is átélte ezt. A hirtelen fájdalmat szenvedéssé alakíthatjuk, és kegyelmek forrásává válhat. Kihívást jelent, hogy új életet találjunk benne. Az éles fájdalom szenvedéssé alakul. Jézus nem akarja a szenvedés kelyhét a Getszemáni kertben, de engedi, hogy teljesen élete részévé váljon, és ez nagy belső erőt jelent! Nem lekicsinylő hozzáállás ez a szenvedéshez, inkább azt jelenti, hogy elfogadjuk az élet sötét oldalát.

Szenvedése során Jézus megtapasztalta az Atya közelségét. Ezt átélhetjük mi is úgy, hogy támogatjuk egymást. Meghallgatással, jelenlétünkkel segítünk a szenvedőnek. Nem könyvekből tanuljuk, hogy így van, hanem megtapasztaljuk a szívünkben: felismerjük, hogy növekedni tudunk a szenvedés által, és egy rossz napunkon észrevesszük, hogy béke tölti el a lelkünket, vagy hogy ott a ragyogó fény a sötétségben.

Forrás: Gospel Reflections for Sundays of Year B by Donal Neary SJ

Bővebben

Az evangélium “íze”

Október folyamán arra kapunk meghívást, hogy megvizsgáljuk, hogyan tudunk misszionárius tanítványok lenni, akik a hit, a remény és a szeretet üzenetét közvetítik. Más szóval, mit jelent az, hogy életünk legyen “evangélium ízű”? Az evangéliumok útitervet kínálnak mindazok számára, akik Krisztus követőinek tartják magukat. Megvan-e az ízérzékünk Istenre, megérezzük-e jelenlétének ízét a világban és jóságának ízét mindazokban, akikkel találkozunk? Úgy szeretni, ahogy Jézus szeretett, „evangélium ízűnek” lenni azt jelenti, hogy mindenkit a mi szerető Istenünk szemével látunk, és mindenkivel úgy bánunk, ahogy Jézus tette: azonnali és nagylelkű odafordulással. Észre fogjuk venni különösen azt, hogy Jézus mindig a peremre szorultak oldalán áll, azokén, akiket a társadalom hajlamos elítélni.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, October 2021, Jane Mellett and Tríona Doherty

Bővebben

Az igent mondás fontossága

Sok jó származik az igent mondó, “meg tudom csinálni” hozzáállásból. De a bölcsességnek, amiben növekednünk kell, fontos eleme, hogy megtanuljuk megkülönböztetni, mire kell igent mondanunk, és mire nemet.

A keresztény hagyomány nagyra tartja Mária igenjét. Igent mondott Isten tervére, csak annyit kérdezett: “Hogyan történik mindez?” Nem szabott feltételeket, nem aggodalmaskodott, nem alkudozott, nem voltak önző kérései. Igent mondott az életre – és micsoda életre!

Forrás: Emerging from the Mess by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p. 64)

Bővebben

Az élet mint ajándék

Miért van az, hogy oly gyakran nem vesszük észre, hogy minden, amink van, és mindenki az életünkben ajándék? Miért bánunk úgy a másikkal, mintha nekünk köszönhetné szeretetét, hűségét, értékességét? Azt gondolom, ez a téves szemlélet egyfajta igyekezet arra, hogy elkerüljük a szeretet sebezhetőségét. Akár egy másik személybe, akár egy közösségbe, egy munkába, életmódba szeretünk bele, sebezhetővé válunk. Megijedek, mikor felismerem, hogy megszerettem valakit, hát még ha rájövök, hogy ő nem az enyém, hanem Istené. A leghűségesebb házastárs sem marad enyém örökké, hisz lehet, hamarabb hal meg, mint én. Az aranyos kisbabám fel fog nőni, és önálló életet kezd. Legjobb barátom elköltözhet a közelemből. Amikor elengedjük azt, amiről úgy gondoltuk, jár nekünk, és inkább ingyen ajándéknak tekintjük, könnyebben tudunk megbocsátani is. A kapcsolatok már nem arról fognak szólni, hogy mi jár nekünk, hanem ingyen adott és ingyen kapott interakciókká válnak. Ez felszabadít a megbocsátásra.

Forrás: The Ignatian Guide to Forgiveness by Marina Berzins McCoy (p.60)

Bővebben

A szív, az értelem és az akarat

Az igazán fontos dolgok eldöntésében a szív és az értelem nincsenek ellentétben egymással. Tere van az akaratnak is. A megkülönböztetéshez szükség van e három emberi képesség tökletes egyensúlyára.

A tapasztalat azt mutatja, hogy nem minden kellemes érzés megbízható útjelző. Ellenkezőleg, kiderülhet, hogy a kellemetlen érzések mutatják meg az utat a nagyobb boldogság felé. Mit szoktál tenni, amikor valami krízist élsz át, és ide-oda ingadozol különböző érzések között? Vajon a megkülönböztetést csak az élet fontosabb állomásain gyakorolhatod? Vagy a mindennapi életben is élhetsz vele? Mit szoktál tenni, amikor nem értesz egyet szeretteiddel egy bizonyos kérdésben, de döntened kell? Szülőként hogyan segíthetsz gyermekednek a megkülönböztetésben? Tudod-e használni a megkülönböztetést, amikor épp kételyek gyötörnek?

Forrás: Trust Your Feelings by Nikolaas Sintobin SJ (p.11)

Bővebben

„Isten lassú munkálkodása”

Az Örömhír az, hogy mindegyikünkben ott lakik a lélek, és mindnyájan úton vagyunk Isten felé. A lélek egyfolytában munkálkodik életünkben, és minden tapasztalatunk lehetőséget ad a növekedésre, belső életünk elmélyítésére. A gond csak az, hogy néha nem ismerjük fel, hogy “Isten az élet álruhájában érkezik” (Richard Rohr), és nem hisszük el, hogy az adott tapasztalat Istennel való találkozás lehet, és értelme van. Ugyanakkor, gyakran borzasztó helyzetekkel, betegséggel, szenvedéssel, veszteséggel is találkozunk, melyek kezdetben túl szörnyűek, és lefoglalják gondolatainkat, eszünkbe sem jut, hogy esetleg más értelmük is lehet. Hatalmas kihívás megtalálni Istent életünk összekuszálódott, széttört darabkái között. Sokan menekülnének inkább a tiszta, boldogító, “szent” élményekbe, távol a minket körülvevő napi zűrzavartól. A feladat továbbra is az, hogy elhiggyük, Isten velünk van, s bár nem ő okozza, hogy az élet kaotikus és kiszámíthatatlan, intenzíven munkálkodik azon, hogy alakítson, formáljon minket e tapasztalatokon keresztül.

Forrás: Discover God Daily by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p.6)

Bővebben

Hogyan bánjunk a hibákkal

Rengeteg példát látunk arra, hogy amikor szembesült a körülötte élők tökéletlenségeivel, Jézus irgalommal és megértéssel fordult feléjük. Azt akarta, hogy az illető tanuljon hibáiból, és jobbá váljon. Szóval kíméletesen és jóságosan bánt velük.

Egyetlen nap sem tökéletes. Egyetlen ember sem tökéletes. A hibák és a kudarcok hozzátartoznak az élethez. Sokkal többet fejlődünk és tanulunk akkor, ha kíméletesen és megértéssel fordulnak felénk, mint ha elítélnek vagy kirekesztenek.

Forrás: Emerging from the Mess by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (pp.30-31)

Bővebben

Amire valójában vágysz

Sok mindent szeretnénk. Mindig vágyunk valamire, ami majd boldoggá tesz, de ezek többnyire nem a legmélyebb vágyaink. Legmélyebb vágyaim nem arról szólnak, mit szeretnék magamnak. Utóbbi többnyire a felszínről ered, és így “felszínes”. Általában valami tárgyra irányul. Sokkal fontosabb legmélyebb vágyaink, álmaink kérdése, mi az, ami valódi boldogságot ad. Ezek a vágyak sokkal mélyebbről jönnek, a felszín alól. Olyan mélységekből, melyeket többnyire nem is igazán értünk.

Ignác szerint legmélyebb vágyainkban rátalálhatunk Istenre. Ez egy igen fontos megállapítás, ha sikerül átvinnünk a gyakorlatba. Ha időt szánunk rá, hogy legmélyebb vágyainkról elmélkedjünk, lelkünk szentélyébe juthatunk.

Forrás: Emerging from the Mess by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p.44)

Bővebben

Isten velünk van

Nyitott szemmel és füllel figyeljünk a liturgiára, és így olvassuk a Bibliát is, hogy észrevegyük a sok utalást arra, hogy “Isten velünk” van és többi kiválasztott szolgájával. Csak így tudjuk felfogni ennek teljes teológiai jelentőségét. Ez buzdítson arra, hogy felismerjük annak az egyszerű, egyetemes köszönésnek a mélységét és vonatkozásait, amit olyan jól ismerünk, hogy értelmünk rendszerint elsiklik felette: “Az Úr legyen veletek”. Valahányszor halljuk a paptól, meg kellene állnunk, mert ez nemcsak áldásformula, hanem egyben feladatot is jelez. Egy sajátos megbízatást feltételez, amit személyesen kaptunk Istentől, ahogy erre több helyen találunk utalást a Bibliában. Juttassa eszünkbe Isten ígéretét, hogy elégtelenségünk ellenére, ő mindig “velünk” lesz, ahogy a feltámadt Jézus is megígérte tanítványainak (Mt 28,20), hogy megvalósíthassa általunk azt, amit életünk adott pillanatában kér tőlünk. Ez a lényeg.

Forrás: Sacred Space: The Companion by The Irish Jesuits (p.68)

Bővebben