Érzéseink nyelve

Az egzámen imádkozásakor elgondolkodunk ezeken a különböző érzéseken. A vigasz és a bánat nem ritka lelki állapotok: ezek olyan érzések és hangulatok, amelyeket állandóan átélünk. Miközben napi teendőinket végezzük, gyakran kiszorítjuk őket a tudatunkból, az egzámen során viszont alaposan szemügyre vesszük őket. Hol volt Isten az elmúlt napunkban? Megtaláljuk őt ott, ahol boldognak, vidámnak és békésnek éreztük magunkat. És megtaláljuk őt a szorongás és a szomorúság idején is, mert ilyenkor szükségünk van Rá.

Nagy jelentősége van annak, hogy mit teszünk és hogyan gondolkodunk. De előbb kérdezzük meg, mit érzünk. Ott, „érzelmi életünk mélyén” találjuk meg a Szentlelket, aki erejével mozgat bennünket.

Forrás: A Simple Life-Changing Prayer by Jim Manney (pp. 43-44)

Bővebben

Kiontott szeretet vagy

Uram, jó veled beszélgetni, és rájövök, hogy alig várom, hogy találkozzunk. Hadd kezdjem azzal, ami a legjobb gondolatom rólad. Ismerem Szent János gyönyörű mondását, hogy az Isten szeretet (1Jn 4,8.16). De szereteted nem áll egy helyben. Állandóan kiontatik, kimeríthetetlenül, gazdagon. Tudom, hogy Te magad használtad a “kiontatik” kifejezést az Utolsó vacsorán. A Szentlélekről is sokszor halljuk, hogy “kiontatik”: kiárad mindenkire.

Forrás: I Am Infinitely Loved: A Month of Meditations by Brian Grogan SJ (P.10)

Bővebben

A teljes megbocsátás

Hibáinkból tanulnunk kell, és ki kell nőnünk belőlük. Lehetőséget adnak arra, hogy talán szégyenlősen és alázatosan, de elkötelezetten visszaforduljunk Istenhez a biztos megbocsátásért és a szükséges erőért, hogy egy jobb úton tudjunk továbbhaladni. Az Újszövetség egyik legjobb sora is kudarchoz kapcsolódik, és a tékozló fiú, vagy ahogy egyre inkább ismerik, a megbocsátó apa történetében olvasható. Amikor az önfejű fiú, aki nagyon elszúrta, visszatér apjához, hogy bocsánatot kérjen, ezt olvassuk az apa reakciójáról: „A nyakába borult és megcsókolta.”

Milyen csodálatos, hogy olyan Istenünk van, aki a nyakunkba borul és megcsókol, amikor valamit elrontunk az életünkben és bocsánatot kérünk tőle! És mi lehetne jobb módja annak, hogy jelenléte legyünk a világban, mint ha ugyanezt tesszük azokkal, akik az életünkhöz tartoznak?

Forrás: Deeper into The Mess: Praying Through Tough Times by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p.25)

Bővebben

Hogyan segíthet ma nekünk Loyolai Ignác

Ignác hasznos, gyakorlati útmutatást ad, hogyan értelmezzük hangulatainkat, hogy teljes életet élhessünk, és a legtöbbet hozhassuk ki a nekünk adott sok ajándékból. Buzdít, hogy fedezzük fel, kik vagyunk valójában, és mit is akarunk az élettől. Azt szeretné, hogy – Walt Whitman költő szavaival élve – „szőjem meg önmagam dalát”. Ignác, aki tudja, hogy mennyi mindent kapunk a szerető Isten kezéből életkörülményeink által, arra hív, hogy gondoljuk át, hogyan tudunk visszaadni valamit abból, amit kaptunk, támogatva az élet útját velünk járó társakat, különösen azokat, akiket legyengítettek az út nehézségei.

Forrás: Pathways to a Decision, with Ignatius of Loyola by Jim Maher SJ (p.8)

Bővebben

Jusson eszedbe: szeretve vagy…

A Lelkigyakorlatok középpontjában a Jézussal való kapcsolat áll, és az a felismerés, hogy Jézus személyesen értem szenvedett és halt meg. Ennek belátása mindent megváltoztat: ha tudod, hogy szeretnek, és érdemes vagy arra, hogy valaki meghaljon érted, felszabadulsz és átalakulsz. Néha életünk egy nagy eseménye, vagy egy krízispillanat kell ahhoz, hogy rájöjjünk keresztény voltunknak arra az igazságára, hogy saját erőnknek vagy egónknak korlátai vannak, és csak akkor válunk szabaddá, ha teljesen átadjuk magunkat a szeretet Istenének.

Forrás: Brothers in Arms by Brendan McManus SJ (p.71)

Bővebben

Megtalálni Istent a mindennapiban

Szent Ignác azt mondta, hogy Isten közvetlenül velünk foglalkozik, és mindig megpróbál elérni minket, ezért a mi feladatunk az, hogy felismerjük, hol van jelen a mindennapi életünkben. Még a zűrzavarban, a szennyben és mocsokban is mindig ott van Isten. Ez lehet meglepő, de ugyanakkor felszabadító is. A mi feladatunk az, hogy észrevegyük, hol hív Isten, és megtanuljunk válaszolni. Vegyük észre, hogyan segít megváltoztatni a helyzeteket, amelyekbe kerülünk. Nincs értelme mindig ugyanazokat a régi imádságokat mondani, ugyanúgy, amikor Isten kreatív válaszra vár, és valami újat akar kihozni belőlünk. Ez egy kaland az ismeretlenbe, amihez vehetünk néhány támpontot az előttünk járt bölcs emberektől, ugyanakkor bíznunk kell az ösztöneinkben, és hinnünk kell, hogy Isten új lehetőségeket kínál nekünk. Tedd imádat valóságossá, jöjjön a szívedből, alapuljon tapasztalataidon, és lépj ki az ismeretlenbe. Isten vár rád.

Forrás: Deeper into The Mess: Praying Through Tough Times by Brendan McManus SJ and Jim Deeds (p.7).

Bővebben

Nem erre számítottam…

A túlzó elvárások és az a vágy, hogy a már megtapasztalt dolgok ugyanúgy megismétlődjenek, gáncsoló kötődéssé válhatnak, mely a múlt csapdájába zár, és nem engedi, hogy elfogadjuk az új realitásokat. Az elvárások, ha nem vizsgáljuk felül őket, gondolatainkat uraló bálványokká válhatnak, melyek megfosztanak békénktől, és ezért fontos, hogy újra meg újra a valósághoz igazítsuk őket. Az ignáci szabadság ennek az ellenkezője: előfeltételezések és elvárások nélkül fogadjuk nyitottan, ajándékként az új körülményeket, hogy felismerjük Isten örök újszerűségét az adott helyzetben.

Forrás: Brothers in Arms by Brendan McManus SJ (p.39)

Bővebben

Látogatás és ajándékozás karácsonykor

Nem szoktunk belegondolni, valójában mi zajlik, amikor karácsonyi látogatást teszünk valakinél: barátainknál, családunknál, idegeneknél és szomszédoknál, a templomunkba járóknál és talán más felekezetűeknél is, hogy vallásunk fő ünnepén együtt legyünk velük. Miközben, talán egy ajándékkal vagy üdvözlőkártyával a kezünkben, bekopogtatunk vagy becsengetünk, talán eszünkbe juthat egy pillanatra Mária és Erzsébet találkozása: ott nem volt féltékenység vagy irigység, csak az őszinte öröm, hogy együtt játszanak szerepet Isten csodálatos tervének misztériumában. Örüljünk, hogy osztozhatunk örömben, izgalomban és igen, áldásban valakivel, akinek az élete abban a pillanatban keresztezi a miénket. Lehet, hogy nem sokat tudunk adni, de ahogy a „Sivár tél közepén” kezdetű karácsonyi ének utolsó versszakában áll: a szívünk a legnagyobb kincs, és azt a Krisztusgyermeknek adhatjuk úgy, hogy megosztjuk másokkal, amink van.

Forrás: Journeying to the Light: Daily Readings through Advent and Christmas by John Mann (p.67)

Bővebben

Az igazságosság és béke világát várjuk

Az emberiségnek rövid a memóriája, és azt képzeli, hogy ami ma megdönthetetlennek látszik, örökre megmarad. A történelem viszont azt mutatja, hogy az egyetlen igazi és örökkévaló szikla az Úr sziklája. A keresztény ember, aki igyekszik megérteni a Messiás eljövetelét, egy olyan héber hitközösségtől kap ehhez képeket, amely őrzött egy látomást az igazságosság és a béke világáról. Krisztus is ezekből a képekből indult ki, és örökségül adja nekünk a királyságot, mely azokra az elvekre épül, melyeket ő tanított, és amelyeket megélt születése napjától kezdve. Ennek a királyságnak a kiteljesedését várjuk mi is.

Forrás: Journeying to the Light: Daily Readings through Advent and Christmas by John Mann (p.14)

Bővebben

Adventi készülődés

Várakozunk, ahogyan várnunk is kell, és közben több mint kétezer évvel Krisztus születése után, egy megváltozott világban, a régmúlt prófétáinak látomására gondolunk. Tudjuk, hogy mindennek kulcsa a Megtestesülés. Egy emberélet sem elegendő arra, hogy felfogjuk annak valóságát, hogy Isten emberré lett – most pedig csak néhány napunk maradt adventben, hogy amennyire lehet, próbáljuk megérteni, mit rejt ez a misztérium. Látásért imádkozunk tehát, hogy megpillanthassuk a kinyilatkoztatott dicsőséget, és hallásért, hogy meghallhassuk a várakozóknak szóló üzenetet.

Forrás: Journeying to the Light: Daily Readings through Advent and Christmas by John Mann (p.16)

Bővebben