Imádság
Ahány ember, annyi módja van az imádkozásnak. Imastílusunk megtalálása, mely hidat képez Isten felé, ajándék. Van, aki a tengerparton szeret sétálni, vagy egy hegyoldalon gyönyörködik a teremtett világ szépségében, s közben zsoltárokat mond, hogy megfogalmazza a világegyetem nagysága és misztériuma iránt érzett csodálatát. Sokan halogatják az imádkozást, mert úgy gondolják, hogy ünneplőbe kell öltöztetniük lelküket. Mint amikor orvoshoz megyünk, gyógyulást keresve, Istenhez is úgy fordulhatunk, ahogy vagyunk, bajainkkal együtt. Nem úgy, mint amikor valaki kitakarítja a házát, mielőtt a takarítóbrigád megérkezik. Barátság ez, melyben nincs helye a megjátszásnak, az ájtatoskodásnak, hiszen magunkat becsaphatjuk, de Istent soha. Jó, ha eszünkbe juttatjuk, hogy Isten nem a jótetteinkért szeret, hanem azért, akik vagyunk: Isten családjához tartozunk, még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában.
Forrás: Reimagining Religion: A Jesuit Vision by Jim Maher SJ (p.45)
Bővebben
“Aha!”-pillanatok
Segíts, Jézusom, hogy továbbra is nyomon kövessem álruhás megjelenéseidet, és vegyem észre, milyen végtelen módon vagy jelen számomra. Nem akarom, hogy lemaradjak a pillanatról, amikor elmész mellettem. Megfosztottad magad isteni dicsőségedtől, amikor olyanná lettél, mint mi, ezért hatalmas hitre volt szükségük az embereknek ahhoz, hogy felismerjenek téged, és azt mondják: „Nézzétek, ott megy az Isten Fia!” És aztán jött a Passió. Álcád most már teljes volt. Ellenségeid azt mondták: „Gyere le a keresztről, akkor majd elhisszük, amit állítasz”. De te nem tetted. Megtartottad az álcádat. Ha te voltál Isten, akkor úgy tűnt, hogy Isten meghalt.
De aztán feltámadtál a halálból, csak azért, hogy újra álruhát ölts – mint kertész, mint az emmauszi út vándora, mint a látogató, aki enni kért, mint egy álló férfialak hajnalban a tóparton. Utalások, célzások jeleztek téged: a békéről szóló üzenet, a megbocsátás, a kenyértörés különleges módja, a sebeid – ezek segítettek a kételkedő tanítványoknak, hogy mindegyik a maga idejében elérjen az „Aha!”-pillanathoz. Lehet, hogy ez a lassú kinyilatkoztatás kedvességedet jelzi felénk, akik nem bírunk elviselni egyszerre túl sokat a valóságból?
Forrás: I Am Infinitely Loved: A Month of Meditations by Brian Grogan SJ (p.56)
Bővebben
Egy keresztény lelkiség van, vagy több?
Lehet, hogy annyira megindít az az együttérzés, amit Jézus személyében és szolgálatában felfedezek, hogy ez lesz lelkiségem sarokköve. Egész életem az engem átjáró együttérzés kifejeződése lesz. Minden döntésemet meg fogja határozni. Téged viszont talán a gazdag ifjú története és az ezzel járó kihívás ragad meg. Rezonálsz rá, és a radikális egyszerűség lelkiségét teszed magadévá. A szegény Jézus életét mintázod, aki „kiüresítette magát, szolgai alakot öltve” (Fil 2,7). Az a tény, hogy az evangéliumra eltérő válaszokat adunk, nem jelenti azt, hogy bármelyikünk is hitelesebben élne, mint a másik. Mindannyian választunk – vagy kiválasztanak rá minket! -, és az egyetlen keresztény lelkiséget sajátos módon és egyéni hangsúlyokkal éljük meg.
Forrás: God Ever Greater: Exploring Ignatian Spirituality by Brian O’Leary SJ (p.25)
Bővebben
Egyszerűen csak szeretsz!
Nagy segítségemre volt Ferenc pápa egyik mondata az Evangelii Gaudium enciklikában: “végülis, mindent meghaladó módon szeretve vagyunk” (I/6.). Azt jelenti ez az erős megfogalmazás arról, ahogy te viszonyulsz hozzám, Uram, hogy függetlenül gyarlóságaimtól, te örömödet leled bennem úgy, ahogy vagyok.
Ahogy a nap sem dönt arról, hogy rám ragyogjon-e vagy sem, te sem töprengsz el azon, hogy szeress-e – egyszerűen csak szeretsz! Gyakran jobban örülnék, ha nem szólnál bele úgy az életembe, ahogy néha szoktál, de ha hiszem, hogy feltétel nélkül, mindenestül szeretsz, ahogy a nap melegít, szembe tudok nézni bármivel, ami ér. Te egyszerűen csak szeretsz!
Forrás: I Am Infinitely Loved: A Month of Meditations by Brian Grogan SJ (p.8)
„Ez itt Jézus, a zsidók királya”
Délután háromkor sötétség borult a világra, és nagy földrengés támadt. Mintha a pokol alapjai megrendültek volna, de Krisztus szeretetének ereje legyőzhetetlen és rendíthetetlen maradt. Még nem jött el a húsvét öröme, de a győzelem eldőlt nagypénteken. Megváltásunk alapja, hogy osztozunk Krisztus szenvedésében, és ezért mélyen meg kell fontolnunk szenvedése óráiban kimondott szavait. Ha levesszük tekintetünket a keresztről, elveszünk. Ha nem elmélkedünk élete szabad odaadásának nagyságán, sosem fog vonzani Jézus keresztje, és életünket jelentéktelen törekvésekre pazaroljuk. Egész hitünket meghatározzák e nap történései. Sok minden más is hozzájárul megváltásunkhoz, de a középpontban Jézus keresztje áll. Az, hogy Krisztus követői keresztény életet élnek, és a keresztet hitük legerősebb és legfontosabb szimbólumának tartják, onnan ered, hogy Jézus a végsőkig kitartott, és nem döntött úgy, hogy leszáll a keresztről. Ezért gyűlnek össze keresztények milliói a kereszt lábánál nagypénteken.
Forrás: Christ’s Seven Words from the Cross by John Mann (Introduction)
Bővebben
A valahova tartozás öröme
Egy jobb jövőhöz, az Isten által nekünk szánt jövőhöz vezető út az emberi szívben kezdődik, a valahova tartozás utáni vágyakozásunkban. Ezekben a vágyakban rejlik a kiút saját válságainkból, és a világ kríziseiből is. Ahhoz, hogy meg tudjuk újítani a bennünket összekapcsoló kötelékeket, és hogy újraéledve be tudjuk fogadni az ajándékot, ami nem más, mint az életünk és a világunk, először meg kell ismernünk és meg kell tapasztalnunk az Adományozót, aki már itt van, és vár ránk. Ehhez nincs jobb kézikönyv, mint Ignác Lelkigyakorlatai, és nincs nagyobb lelki vezető korunkban, mint Ferenc, a világ első jezsuita pápája.
Forrás: First Belong to God : On Retreat with Pope Francis by Austen Ivereigh (p.15)
Bővebben
Felismerés
Ami hiányzik, az nem más, mint ”az áldott felismerés, hogy egy közösséghez tartozunk, egymás testvérei vagyunk,” magyarázza Ferenc pápa a Fratelli Tutti enciklikában (32). Ezt csak spirituális szemüvegen keresztül lehet megérteni. Ferenc számára a kulcs ahhoz, hogy képesek legyünk szembenézni a válságokkal, és tudjunk növekedni általuk, a hármas összetartozásban rejlik: Istenhez, a teremtéshez és egymáshoz való tartozásunkban. A teremtés részét képező egységes emberi családhoz való tartozás érzésének elvesztése abban gyökerezik, hogy elzárkóztunk Teremtőnktől. Ennek eredménye, hogy nem vagyunk felkészülve egy jobb jövő felé való átmenet menedzselésére.
Forrás: First Belong to God : On Retreat with Pope Francis by Austen Ivereigh (p.14)
Bővebben
Minden keresztény részt vesz egy küzdelemben, mely meghatározza életét
“Harcolunk, hogy ellenálljunk a magunkba zárkózás kísértésének, és így az Atya szeretete otthonra találjon bennünk. Amikor helyet készítünk az Úrnak, aki megszabadít önelégültségünkből, megnyílunk az egész teremtett világ és minden teremtmény számára. Az Atya életének és szeretetének csatornájává válunk. Csak ekkor fogjuk fel, mi az élet valójában: ajándék az Atyától, aki nagyon szeret minket, és arra vágyik, hogy hozzá és egymáshoz tartozzunk.“ Ferenc pápa
Forrás: Pope Francis’ Foreword to First Belong to God : On Retreat with Pope Francis by Austen Ivereigh (p.11)
Bővebben
Te mellettem vagy
Uram, te azt szeretnéd, ha világunk biztonságos, barátságos hely lenne, amiben ki tudunk teljesedni. Hiába tesszük tönkre magunkat és ezt a törékeny világot, te állandóan a javunkon dolgozol. Helyreállítod, újjáteremted, amit mi elrontottunk – jó sok munkát adunk neked! Ami be fog következni, nyilvánvalóvá teszi szeretetedet: nem a rossz kiválogatása lesz a jóból – ehhez nem kell istennek lenni –, hanem a jó győzelme a rossz fölött a körülmények ellenére. Bármi történjék is, “végtelenül, mindent meghaladó módon szeretve vagyunk”. Milyen bátor mondás, látva az erőszakot, gyűlöletet, háborúkat, gyilkosságokat és árulásokat, mindazt a rosszat, amit a napi hírekben hallunk. Megtanít arra, hogy legyek türelmes önmagammal, másokkal és a létező intézményekkel – beleértve az egyházat is.
Forrás: I Am Infinitely Loved: A Month of Meditations by Brian Grogan SJ (P.28)
Bővebben
Hálaadás
Ha tudnám, hogy ez az utolsó estém, és szörnyű halál vár rám, vajon eszembe jutna hálát adni? Azt hiszem, megháborodnék a rettegéstől. És ha ott állnék több ezer éhes ember előtt, és csak öt kenyerem és két halam lenne, gondolnék-e hálaadásra? Valószínű eluralkodna rajtam a pánik. Jézus pedig hálát adott. Ez emberi ésszel szinte felfoghatatlan! Végtelen bizalmat jelez az Atya iránt. Ha egy feszültséggel teli, szörnyű helyzetben odafordulsz az Atyához, és hálát adsz neki, akkor végtelenül bízol benne. Jézusnak nagyon korlátozott eszközei voltak, de szerető hálája megnyitja a bőség ajtaját, mert ez a hála lehetővé teszi az Atya számára, hogy megmutassa nagylelkűségét. Ha hálát adsz, amikor minden szétesőben van körülötted, a hálaadás segít összetartani a dolgokat, és segít, hogy önmagadat is összetartsd.
Forrás: The Mindful Our Father by Thomas J Casey SJ (pp.101-102)
Bővebben