Fény és árnyék

„A nép, amely sötétségben jár,

nagy fényességet lát.

Akik a halál árnyékának országában laknak,

azokra világosság ragyog.”

(Iz 9,2)

A jó döntések meghozatalának ignáci bölcsessége (a megkülönböztetés művészete) a spirituális vigasz (konszoláció) és vigasztalanság (dezoláció) állapotának megértéséből fakad. Ez a két szó a latin con sol (a Nappal) és a de sol (a Naptól elszakadva) kifejezésekből ered. Ha a Napon Krisztus fényét értjük, a spirituális vigasz (konszoláció) állapota azt jelenti, hogy erre az igaz Fényre fókuszálunk, mely megvilágítja döntéseinket és tetteinket. A spirituális vigasztalanság, dezoláció az, amikor elfordulunk a Fénytől, és saját árnyékunkban élünk, arra összpontosítunk.

Gyermekkorunkban, amikor a leckénket a fénynek hátat fordítva írtuk, szüleink figyelmeztettek, hogy saját árnyékunkban dolgozunk, és nem láthatjuk tisztán, mit csinálunk. Ha elfordultunk, a fény ráesett a füzetünkre, és így könnyebb volt megtalálni a helyes megoldásokat.

Könnyen el tudunk fordulni Krisztus Fényétől, saját árnyékunkban élünk, önnön tökéletlen és korlátolt értelmezésünk szerint keressük az előre vezető utat. Ez a spirituális vigasztalanság, ami csak zűrzavarhoz, és gyakran káros döntésekhez vezet.

A jó hír az, hogy amikor észrevesszük, hogy elfordultunk a Fénytől, nem kell mást tennünk, csak forduljunk felé, hogy a Fény újra ránk ragyogjon, és a spirituális vigasz ajándékával irányítsa lépteinket

Elmélkedés

Az adott szituációban, ami most leginkább foglalkoztat, a fény felé vagyok fordulva, s hagyom, hogy megvilágítsa a problémát, vagy saját árnyékomban ülök?

Mikor éreztem, hogy Krisztus Fénye világítja meg az ösvényt előttem, és a Szentlélek irányítja lépteimet? Az út sokkal tisztábban látszott akkor. Megköszönöm Istennek ezeket az alkalmakat.

A spirituális vigasz néha kéretlenül elömlik a lelkünkön. Mikor éltem át ezt a váratlan kegyelmet, és hogyan változtatott meg engem, vagy mire sarkallt?

Mai ima

Kérem a kegyelmet, hogy vegyem észre, amikor elfordulok Krisztus Fényétől és saját korlátolt értelmem alapján próbálom megtalálni az előre vivő utat. Adj, kérlek, alázatot, hogy megforduljak, s hagyjam, hogy a spirituális vigasz ajándékaként Fényed ragyogja be elmémet és szívemet. Védj meg attól a tévedéstől, hogy „én tudom a legjobban”, és újítsd meg hitemet csakis Benned, a mindent tudó és mindent szerető Istenben.

A kilenced imája

Uram, Szentlelked késztetésére és szolgád, Ignác életének és tanításának ihletésére eljöttem jelenlétedbe, hogy eléd hozzam kérésemet e különleges imaidőben (nevezd meg az imaszándékodat). Mint Ignác, én is szeretnélek egyre mélyebben megismerni, szorosabban követni, és egyre jobban szeretni téged. Az ő szavait idézve, Szentlelked erejében így merek imádkozni: Vedd Uram, és fogadd el teljes szabadságom, emlékezetem, értelmem és egész akaratom, mindenem, amim van, és amivel rendelkezem. Te adtad mindezt, Neked, Uram, most visszaadom. Minden a Tiéd, rendelkezzél vele egészen akaratod szerint. Add nekem szereteted és kegyelmed, ez elég nekem.