Kezdő ima

Pihenj meg a jelen pillanatban, hagyd, hogy tested ellazuljon. Hagyd elmédet elcsendesedni. Engedd el a gondolatokat és a gondokat, egyszerűen csak legyél jelen a mostban.

Szentírási szakasz

Lk 1,5-25

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak.

Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, és a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a sor, hogy a tömjénáldozatot bemutassa, bement az Úr templomába. A tömjénáldozat órájában az egész népsokaság kint imádkozott. Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár jobb oldalán. Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatást nyert. Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat térít majd Urukhoz, Istenükhöz. Illés szellemével és erejével jár majd előtte, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a megátalkodottakat pedig az igazak okosságára, és így alkalmas népet készítsen az Úrnak.” Ekkor Zakariás megkérdezte: „Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Az angyal ezt felelte neki: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.”

Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt. Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába.

E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Elmélkedés

Zakariás kétségbe vonja az angyal üzenetét, mivel ő és Erzsébet korban már túljutottak a gyermekvállalás lehetőségén. Zakariás pap volt, komolyan vette papi feladatait, mégis alábecsülte Isten működését és hatalmát. Amikor azt kérdezte: „Hogyan győződjem meg erről?” kifejezte, hogy nem hiszi, hogy a lehetetlen lehetséges, és ezért némasággal fizetett. „A szíveket az Úr vizsgálja” (Péld 17:3). Zakariás hitét próbára tették, és úgy tűnik, nem felelt meg Isten teljes bizalomra vonatkozó elvárásainak. Imái mégis meghallgatásra találtak fia, Keresztelő János születésével, akinek nagy hite volt. Mit tanulhatunk mindebből? Isten időzítése többnyire nemcsak eltér a miénktől, hanem végtelenül bölcsebb is. Nem mi vagyunk azok, akik mindig mindent irányítanak, hanem Isten. Én is évek óta imádkozom valamiért, és ez még mindig tart, de úgy érzem, nincs más választásom, mert nem az én irányításom alatt áll. Néha be kell látnunk, hogy Isten olyasmit tesz, amit mi nem értünk, és alázatosan el kell engednünk a megértés iránti igényünket. Amikor terheinket Hozzá visszük, bízzunk Benne és az Ő időzítésében. Isten biztosít arról, hogy velünk van a szenvedésben, és segít azt elviselni, miközben várjuk, hogy terve kibontakozzék az életünkben.

Az elmélkedést kísérő ima

Amikor nem értem útjaidat, Uram, segíts, hogy bízni tudjak bölcsességedben.
Segíts türelmesen, békében várni, még ha a megoldás nagyon távolinak tűnik is.
Nyisd meg szívemet, hogy merjek számítani arra is, ami képtelenségnek tűnik, és nyugodjam meg, mert te oly módon munkálkodsz, ami nem fogható fel emberi ésszel.

Záró ima

„Mindenekelőtt bízzatok Isten lassú munkálkodásában. Természetünknél fogva türelmetlenek vagyunk, és késedelem nélkül szeretnénk elérni a célt. Jó volna kihagyni a közbülső lépéseket. Türelmetlenek vagyunk, amikor valami ismeretlen, valami új felé tartunk. Pedig minden fejlődéshez hozzátartozik, hogy át kell jutni az instabilitás bizonyos szakaszain, és ez nagyon hosszú időt vehet igénybe.” – Pierre Teilhard de Chardin SJ(Türelmes bizalom, egy ima Isten lassú munkálkodásáról).