Advent 4. hete hétfő

Kezdő ima

Ragyogjon rám gyógyító fényed, Istenem, harmóniát hozva bensőmbe, ahogy megnyitom szívemet igédnek.

Szentírási szakasz

Lk 1,46-56

Mária erre így szólt:
„Magasztalja az én lelkem az Urat, és ujjong a szívem üdvözítő Istenemben,
mert szolgálója alázatosságát tekintetre méltatta.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék,
mert nagyot tett velem a Hatalmas,
és szent az ő neve.
Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokon, akik félik őt.
Hatalmas dolgot művelt karjával,
a szívükben kevélykedőket széjjel szórta.
Hatalmasokat letaszított a trónról,
és alázatosakat felmagasztalt.
Éhezőket betöltött jókkal,
és gazdagokat küldött el üres kézzel.
Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmáról,
amint atyáinknak egykor megmondta,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.”

Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.

Elmélkedés

Megérkezve Erzsébethez, Máriából szinte kirobban ez a költői imádság, magasztalva Isten jóságát és szeretetét. Örömöt fakasztó bizalommal támogatják egymást az unokatestvérek ebben a bizonytalan időszakban. Mária szerény nő volt, sem vagyon, sem társadalmi rang nem állt a hátterében. Lám, a külső körülmények nem mindig jelzik Isten kegyelmének meglétét. Ez igeszakasz szerint az alacsony rangúak és szegények közel állnak Isten szívéhez. A belső életünk számít, a személyes és egyedi kapcsolat Istennel. Imádságom mikéntjéről elmélkedve azt látom, hogy miután hálát adok és dicsőítem Istent, gondolataim mindig azok felé fordulnak, akik közel állnak hozzám. Jóllétük hat rám, és befolyásolja azt, hogy mennyire tudok örülni. Az Isten és a felebarátaink iránti szeretet összefügg. Nehéz elvonatkoztatni a sok igazságtalanságtól és szenvedéstől a világban, amit a képernyőkön látunk. A Magnificat arra ösztönöz, hogy ismerjük fel Isten jelenlétét a napi találkozásokban, vegyük számba a mindenkori áldásokat, reménykedjünk alázattal egy igaz és együttérző világban. Úgy képzelem, hogy Isten örül, ha látja, hogy teremtményeinek megvan mindenük, amire szükségük van, és senki sem használja hatalmát mások elnyomására. Ahogy ma olvassuk vagy hallgatjuk a Magnificat-ot, át tudjuk-e élni, hogy szavai a mi szavainkká válnak? Tudjuk-e saját imánknak tekinteni?

Mi mit tehetünk azért, hogy Isten álma a világról megvalósuljon? Érezzük-e gyengéd noszogatásait, hogy segítsünk neki egy jobb világ felépítésében?

Az elmélkedést kísérő ima

Nyisd meg, Uram, szememet, hogy meglássalak mindenkiben, akivel találkozom.
Segíts, hogy mint Mária, kedvességgel és alázattal építsem a közösséget.
Add, hogy tudjam kifejezni hálámat szavakkal és tettekkel, s lássam meg a te örömödet a szép találkozásokban.

Záró ima

„Sose fáradjunk bele a kopogtatásba Isten ajtaján. Mária által vigyük egész életünket Isten szívéhez minden nap! Zörgessünk Isten szívének ajtaján! Mária imádkozik. Együtt imádkozik a tanítványok közösségével, és megtanít a teljes bizalomra Isten és az ő irgalma iránt. Ez az ima ereje!”

– Ferenc pápa