Kezdő ima

Uram, köszönöm neked ezt a napot. Kérlek, segíts, hogy elmémet megszabadítsam a zavaró gondolatoktól, és tölts el békéddel. Csendesítsd el szívemet, hogy ki tudjam nyitni fülemet a te igédre, és készen álljak arra, hogy befogadjam, amire most szükségem van.

Szentírási szakasz

Lk 1,26-38

A hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea egyik városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A férfi neve József volt, Dávid házából, a szűz neve pedig Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni őt. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és országának nem lesz vége.” Mária erre így szólt az angyalhoz: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van – ő, akit magtalannak hívtak -, mert Istennek semmi sem lehetetlen.” Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

Elmélkedés

Gábor angyal bejelentette Máriának, egy tinédzser lánynak, hogy hamarosan várandós lesz házasságon kívül, és hogy a születendő gyermek Isten fia lesz. Mekkora nyomás, mekkora felelősség! Isten másképp tekintett a tinédzserekre, mint mi. Nem csoda, hogy Máriának hallania kellett a bevezető szavakat: „Ne félj!” Ahogy Avilai Szent Teréz mondja: „Ismerem az engedelmesség erejét, mely könnyűvé teszi azt, ami lehetetlen” (Belső várkastély). Nem tudjuk, mennyit értett meg Mária, de ő példakép számunkra abban, hogy bízzunk akkor is, amikor nem látunk tisztán. Ha Isten parancsol valamit, akkor megadja hozzá a segítséget, az erőt és az eszközöket is. Mária nem azt kérdezte, hogy meg fog-e történni, hanem azt, hogy hogyan fog történni. Próbálta megérteni a folyamatot – és ez természetes. Mit tanulhatunk ebből? Nincs azzal gond, ha bár bízunk Istenben, mégis vannak kérdéseink. Mária bízott Istenben, és nyitott volt az Ő akaratára az életében. Hitének alapja nem a jóllét volt, hanem az Isten tervébe vetett bizalom. Végül is Mária tudta, hogy elveszítheti mindazt, ami számára addig fontos volt: nem álmodozhat hagyományos esküvőről, barátai és családja a fejére olvassák, hogy ugyan ki hiszi el, hogy szüzen ment férjhez? Mária „igenje” miatt kaptuk meg a legnagyobb ajándékot Jézusban. Az „igen” kimondása nekünk sem lehet könnyű például mások gondozására, a szenvedés és a fájdalom elviselésére stb. Kérjük folyamatosan Istentől a kegyelmet, hogy kimondhassuk: „Legyen nekem a te igéd/akaratod szerint”.

Az elmélkedést kísérő ima

Uram, amikor nem látom szándékodat, nyugtasd meg kérdésekkel teli szívemet.
Taníts meg várni hittel, és bízni az enyémnél bölcsebb tervedben.
Segíts, hogy amikor jönnek a meglepetések, fogadjam el őket, bízva szeretetedben.
Add, hogy várakozás közben csendesen növekedjék bennem a hit.

Záró ima

Tételezd fel a legjobbat Istenről, hidd
hogy az ő keze vezet,
és ne csodálkozz, ha úgy érzed, hogy
bizonytalan és befejezetlen vagy.

– Pierre Teilhard de Chardin SJ (Türelmes bizalom)