Advent 1. vasárnapja

Kezdő ima

Ragyogjon rám gyógyító fényed, Istenem, harmóniát hozva bensőmbe, ahogy megnyitom szívemet igédnek.

Szentírási szakasz

Iz 43,1

Most pedig így szól az Úr,
a te teremtőd, Jákob,
és a te formálód, Izrael:
„Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, az enyém vagy.

Elmélkedés

Az ígéret nem csak Jézus követőire vonatkozik, hanem minden emberre a földön. Ez az üzenet minden, amit csak hallanom kell. Bármi történik is a világban vagy az életünkben, ez az ígéret arra hív, hogy ne féljünk, és ezt név szerint mondja mindegyikünknek. Emlékeztet arra, hogy hova tartozunk, hogy értékelnek és szeretnek, segít megértenünk, hogy mennyire értékesek vagyunk Isten szemében. Minden ember Isten alkotása, és Ő a maga képmására teremtette őket. Isten minden egyes embert szeret, és ismeri mindannyiunk szívét. Akár fiatalok vagyunk, akár idősek, mind vágyunk arra, hogy ezt halljuk. Olyan egyszerű, és mégis olyan hatalmas ereje van, ha elmondjuk valakinek, mennyire büszkék vagyunk rá, és mennyire szeretjük. Amikor két embert bemutatnak egymásnak, kapcsolat indul köztük. Aki azt mondja: „enyém vagy”, azt szeretné közölni, hogy olyan kapcsolatra vágyik, melyben a másik kizárólag az övé, és ő a másiké. Ez mindkét fél részéről feltétel nélküli, örök szeretetet és elkötelezettséget jelent. Isten meghív, hogy pihenjünk meg benne.

Az elmélkedést kísérő ima

Nevemen szólítasz, Uram, és magadénak tartasz.
Indítsd fel bennem a csendes vágyat utánad.
Pihenjen meg lelkem a biztos tudatban, hogy szeretsz engem.
Vonj közelebb fényed biztonságához és jelenléted melegéhez.

Záró ima

Péld 3,5-6

Teljes szívvel bízzál az Úrban, és ne támaszkodj saját belátásodra! Minden utadon rá gondolj, s ő majd igazgatja lépéseidet.