Advent 4. vasárnapja
Kezdő ima
Uram, lelkem vár rád. Segíts, hogy elcsendesedjek, és bízzam abban, hogy ez az imaidő megújít és megvilágosít, miközben reménységgel hallgatom igédet.
Szentírási szakasz
Lk 10,38-42
Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram! Nem törődsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen!” Az Úr ezt válaszolta neki: „Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Elmélkedés
E szakasz 41-es igeversében Jézust látjuk, aki megmondja Mártának, hogy amit választott, sok gondhoz, nyugtalansághoz vezette. Eszembe jut, mikor sok évvel ezelőtt karácsony tájára voltam kiírva születendő hatodik gyermekemmel. Nagyon stresszes időszak volt, hisz rám várt a karácsonyra készülődés és a vásárlás is. Öt gyermekem várta a télapót. Férjem így biztatott: „ne foglalkozz az ajándékvásárlással, majd én elintézem”. Ez a felajánlása teljesen elütött a hagyománytól, mert mindig az én dolgom volt a szervezés és a bevásárlás. Ebben olyan voltam, mint Márta. Mindenesetre szaván fogtam, és december 23-án megszületett a gyermekem. Ahogy számítani lehetett rá, semmi karácsonyi ajándék nem volt még a gyerekeknek, és az édesanyjuk kórházban volt. Férjem őrült iramban indult vásárolni szenteste délutánján, és lelkesen újságolta, hogy szinte mindent fél áron lehetett kapni. Hála Istennek, más idők voltak, és gyermekeimnek sem számított még akkor, hogy mi van a fa alatt. A lényeg, hogy mindenki megkönnyebbülve és nagy örömmel jött be hozzám karácsony napján a kórházba. Férjem, aki szeret mindig háttérben maradni, most cselekvésre kényszerült, én meg, az örök tüsténkedő pihentem, amennyit csak tudtam. Fölösleges stressz nélkül hoztam világra a gyermekemet.
Márta és Mária története arra int, hogy találjuk meg az egyensúlyt az életünkben. Az Istennel való kapcsolatunk ápolására szánt idő segíteni fog abban, hogy míg minden szükségeset elvégzünk, tudjunk örülni az adventnek, és ne nyomasszon sok fölösleges tennivaló terhe.
Az elmélkedést kísérő ima
Nyugtasd meg, Uram, szorongó szívemet, add, hogy találjam meg az egyensúlyt ebben a forgalmas időszakban.
Mutasd meg, mikor cselekedjek, és mikor maradjak csendben veled.
Indítson az ima szeretetteljes cselekvésre, és tevékenységem vezessen vissza az imádsághoz.
Segíts, hogy ezen a karácsonyon mindenkiben neked örvendhessek.
Záró ima
Fil 4,4
Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!