Advent 3. vasárnapja

Kezdő ima

Uram, lelkem vár rád. Segíts, hogy elcsendesedjek, és bízzam abban, hogy ez az imaidő megújít és megvilágosít, miközben reménységgel hallgatom igédet.

Szentírási szakasz

Mt 11,1-11

Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.

Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, és megkérdezte tőle: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, királyi palotákban laknak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van:

»Íme, elküldöm követemet színed előtt,

aki elkészíti előtted utadat.«

Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.

Elmélkedés

Jézus szerint „senki sem nagyobb Keresztelő Jánosnál”, s Jánosban mégis kételyek támadtak a börtönben, ahol volt ideje töprengeni. Miért csodálkozunk hát, amikor mi is kételyekkel küzdünk vagy megkérdőjelezzük hitünket? János megmutatja, mit kell tennünk: vigyük kérdéseinket Isten elé. Emlékszem egy kiégéses időszakra, mikor gyermekeim kicsik voltak. Túl sokat dolgoztam, túlzásba vittem az igyekezetet a megfelelési kényszer nyomása alatt, és mert azt gondoltam, hogy minden rajtam múlik. Kénytelen voltam őszintén keresni a választ néhány nehéz kérdésre, hogy ki vagyok én, és mi értelme az életnek. Nem tudtam mást tenni, naponta bementem egy közeli kápolnába, hogy alkalmam legyen gondolkodni és lelassulni. Azóta már tudom, hogy egy-egy lelkigyakorlat, a természetben töltött idő és a hálaadás az életemért, segítenek, hogy újra örömre leljek, s bízni tudjak Isten lassú munkálkodásában. Ő mindig jelen van, várja, hogy kérdezzük, beszéljünk neki küzdelmeinkről, kételyeinkről. A karácsony közeledtével felmerülhet bennünk a kérdés, hol van Isten ebben a káoszban, ami körülvesz minket. Lassuljunk le imádkozva, elmélkedve, mert ez segít, hogy arra tudjunk figyelni, ami a jelen pillanatban fontos. Így talán mások figyelmét is Isten felé fordíthatjuk ezen a karácsonyon, s rávezethetjük őket a béke és öröm ösvényére.

Az elmélkedést kísérő ima

Amikor kételyek és kérdések merülnek fel bennem, segíts, Uram, hogy ne forduljak el tőled.
Taníts meg lelassulni, s őszintén eléd hozni küzdelmeimet.
Próbatételek idején juttasd eszembe, hogy a hit csendes növekedéséhez idő kell.
Pihenjek meg jelenlétedben, és bízzak lassú, türelmes munkálkodásodban rajtam.

Záró ima

„Próbáld meg a lelkedet mindig békében és nyugalomban tartani, mindig készen arra, amit Urunk akar benned munkálni. Bizonyára a lélek magasabb erénye és nagyobb kegyelem, ha az ember különböző időben és különböző helyeken tud gyönyörködni az Úrban, mint csak egy helyen.”

– Loyolai Szent Ignác