Kezdő ima

E csendes percben nyitott szívvel és elmével jövök eléd, Uram, készen arra, hogy befogadjam békédet és megpihenjek szereteted jelenlétében.

Szentírási szakasz

Lk 1,57-66

Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy mennyire irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örvendeztek vele.

Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” Erre azt mondták neki: „De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és megoldódott a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. Összes szomszédjukat félelem szállta meg, és e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték, és kérdezgették: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Úr keze volt vele.

Elmélkedés

Keresztelő János körülmetélése különleges esemény volt a helyi közösség számára, hiszen Erzsébet és Zakariás már nem számíthatott arra, hogy gyermekük születik. Vajon mit gondoltak az idős szülők? Egy csecsemő az ő korukban? Zakariás néma volt, de most megszólalt. Csodálat és félelem tölthette el őket, látva Isten áldásait az életükben. Az, hogy megosztották mindezt másokkal, segített megerősíteni és elmélyíteni a hitüket. Régebben hűségesen jártam egy imacsoportba a helyi lelkigyakorlatos házban, amelyet egy jezsuita pap vezetett. Nyugdíjba vonulásakor azt javasolta, hogy föltétlen indítsunk saját csoportokat a plébániáinkon. Bátorítást kaptam, hogy lépjek ki komfortzónámból, és egy hittestvéremmel együtt hiterősítő tanfolyamokat kezdtünk szervezni és vezetni, amivel korábban még senki sem próbálkozott a plébánián. Azóta is együtt járulunk Isten elé – hitünket nem elszigetelten, hanem a közösségünkben éljük meg. Isten azt kéri tőlünk, legyünk szabadok, tudjunk elszakadni a régi szokásoktól, és próbáljunk ki valami újat. Ami Jánost illeti, belőle Keresztelő János lett, és az volt a küldetése, hogy utat készítsen az Úrnak. És mi? Mi kik leszünk? Mi is meghívást kaptunk arra, hogy előkészítsük szívünket Jézus eljövetelére ezen a karácsonyon. Képesek vagyunk-e kedves szavakkal megmutatni szeretteinknek, hogy törődünk velük? Vagy azzal, hogy időt szánunk rájuk, segítünk kielégíteni szükségleteiket, és meghallgatjuk őket, ha gondjaik vannak?

Az elmélkedést kísérő ima

Ragyogjon bennem a fényed, Uram, vezess túl azon, ami megszokott, amit biztonságosnak érzek.
Adj bátorságot, hogy odaforduljak másokhoz, és elfogadjam őket olyannak, amilyenek.
Segíts, hogy melegséget vigyek a magányosokhoz, és készítsd elő szívemet fogadásodra ezen a karácsonyon.

Záró ima

Mt 5,14-16

Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.