Húsvéthétfő
Nagyböjt 2025
Kezdőima
Add, Uram, hogy napról napra egyre tisztábban lássalak, egyre jobban szeresselek, és egyre szorosabban kövesselek.
Szentírási szakasz
Lk 24,13-35
Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a látásukat valami akadályozta, hogy fel ne ismerjék őt. Megszólította őket: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte tőlük: „Micsoda?” Azt felelték: „A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. Hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.” Erre ő azt mondta nekik: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, megmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová tartottak, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!” Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton és feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok elmondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
Elmélkedés
Az emmauszi tanítványok útjának tanulsága, hogy az élet hétköznapi és váratlan pillanataiban találkozhatunk Jézussal. A tanítványok kezdetben nem ismerik fel a hozzájuk szegődő Feltámadt Urat, de a kenyértöréskor felnyílik a szemük. Láthatjuk ebből, mennyire fontos, hogy figyeljünk Krisztus jelenlétére mindennapi találkozásainkban, beszélgetéseinkben, az osztozás egyszerű cselekedeteiben. Ha ápoljuk magunkban az éberség és nyitottság lelkületét, a hétköznapokban is találkozhatunk Jézussal, és rátalálhatunk mindennapi tapasztalataink mélyebb értelmére.
Jézusnak a Szentírásról adott magyarázata az Emmausba vezető úton kiemeli a Szentírás létfontosságú szerepét Isten tervének megértésében és jelenlétének felismerésében. Miközben hallgatják, lángol a tanítványok szíve, ez szemlélteti Isten Igéjének átalakító erejét. A közös kenyértörés pedig a közösség fontosságát jelzi keresztény utunkon. A Szentírással való foglalkozás, a közös dicsőítés, az istentiszteleten való részvétel megerősíti hitünket, és segít, hogy tisztábban felismerjük Jézust saját életünkben és másokéban.
Szemlélődés
Elképzelem a jelenetet, amelyről az imént olvastam. Hagyom, hogy a szavak életre keljenek a szívemben. Úgy látom magam előtt az eseményt, mintha ott lettem volna, és a történet részese lennék. Figyelek a jelenet minden részletére, a látványra, a hangokra, az ízekre, az illatokra és az érzésekre. Elképzelem magamat a jelenet egyik szereplőjeként, vagy mintha ott lennék a történet helyszínén. Milyen üzenete van számomra Jézusnak? Hogyan szól Isten személyesen hozzám ezen a történeten keresztül? Megnyitom szívemet a Szentlélek sugallataira.
Hálaadás
Kérem Istent, az Atyát, hogy ismerjem meg bensőségesen a sok ajándékot, amit kaptam, és hálatelt szívvel szeressem és szolgáljam mindenben az Isteni Felséget.
Zarándoktársak
Ne feledd, hogy semmi sem kicsi Isten szemében. Mindent, amit teszel, szeretetből tedd.
Lisieux-i Szent Teréz
Záróima
Krisztus velem,
Krisztus előttem,
Krisztus mögöttem,
Krisztus bennem,
Krisztus alattam,
Krisztus fölöttem,
Krisztus a jobbomon,
Krisztus baloldalamon,
Krisztus, amikor lefekszem,
Krisztus, amikor leülök,
Krisztus, amikor felkelek,
Krisztus mindenki szívében, aki gondol rám,
Krisztus mindenki szájában, aki rólam beszél, Krisztus minden szemben, mely lát engem,
Krisztus minden fülben, amely hall engem.
Hála legyen Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által!
Ámen.
A lelkigyakorlat zárása
Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged;
Ragyogtassa rád arcát az Úr és könyörüljön rajtad;
Fordítsa feléd arcát az Úr, és adjon békét tenéked
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Ámen