Húsvétvasárnap

Kezdőima

Add, Uram, hogy napról napra egyre tisztábban lássalak, egyre jobban szeresselek, és egyre szorosabban kövesselek.

Szentírási szakasz

Lk 24,6-12

Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: »Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.«” Ekkor eszükbe jutottak a szavai. Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak. Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik. Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken elcsodálkozva hazament.

Elmélkedés

Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és a többi asszony figyelemre méltó bátorságról és hitről tesz tanúbizonyságot, amikor az apostolok kezdeti hitetlensége ellenére megosztják velük a feltámadás hírét. Hajlandóságuk, hogy hirdessék a hihetetlen eseményeket, amelyeknek tanúi voltak, arra bátorít bennünket, hogy bátran osszuk meg saját tapasztalatainkat Isten életünkben végzett munkájáról. Arra kaptunk meghívást, hogy állhatatosan tegyünk bizonyságot még akkor is, amikor szkepticizmussal vagy kételkedéssel szembesülünk, bízva abban, hogy tanúságtételünk másokat is inspirálhat, és végül arra vezethet, hogy találkozzanak a feltámadt Krisztus igazságával.

Péter reakciója az asszonyok üzenetére – az, hogy a sírhoz fut, hogy saját szemével győződjön meg arról, amit hallott – emberi természetét mutatja meg, és hogy továbbra sem hisz, mindannak ellenére, amit Jézus tanított neki. Az üres sír és az elhagyott vászonruhák látványa miatti csodálkozása bátoríthat minket. Ha mi is olyanok vagyunk, mint ő és nehezen hiszünk anélkül, hogy saját szemünkkel látnánk, Jézus türelmes lesz velünk, ahogyan Péterrel is az volt, a sziklával, amelyre az Egyházat építette.

Ez felszabadít arra, hogy aktívan folytassuk saját lelki utunkat, mélyebb megértést és Isten jelenlétének személyes megtapasztalását keresve. Ha kíváncsisággal és nyitottsággal közelítünk a hithez, mély igazságokat fedezhetünk fel, amelyek elmélyítik Krisztussal való kapcsolatunkat, és csodálattal és áhítattal töltenek el bennünket.

Szemlélődés

Elképzelem a jelenetet, amelyről az imént olvastam. Hagyom, hogy a szavak életre keljenek a szívemben. Úgy látom magam előtt az eseményt, mintha ott lettem volna, és a történet részese lennék. Figyelek a jelenet minden részletére, a látványra, a hangokra, az ízekre, az illatokra és az érzésekre. Elképzelem magamat a jelenet egyik szereplőjeként, vagy mintha ott lennék a történet helyszínén. Milyen üzenete van számomra Jézusnak? Hogyan szól Isten személyesen hozzám ezen a történeten keresztül? Megnyitom szívemet a Szentlélek sugallataira.

Hálaadás

Kérem Istent, az Atyát, hogy ismerjem meg bensőségesen a sok ajándékot, amit kaptam, és hálatelt szívvel szeressem és szolgáljam mindenben az Isteni Felséget.

Zarándoktársak

„Olyan értékesek vagyunk Isten számára, hogy eljött közénk, hogy velünk éljen… és hazavezessen minket. Bármit megtesz azért, hogy ránk találjon, még azt is, hogy felemelteti magát a keresztre, hogy visszahúzzon magához. Egyetlen válaszunk az lehet, hogy szeretjük Istent az ő szeretetéért.”

– Sienai Szent Katalin

Záróima

Krisztus velem,
Krisztus előttem,
Krisztus mögöttem,
Krisztus bennem,
Krisztus alattam,
Krisztus fölöttem,
Krisztus a jobbomon,
Krisztus baloldalamon,
Krisztus, amikor lefekszem,
Krisztus, amikor leülök,
Krisztus, amikor felkelek,
Krisztus mindenki szívében, aki gondol rám,
Krisztus mindenki szájában, aki rólam beszél, Krisztus minden szemben, mely lát engem,
Krisztus minden fülben, amely hall engem.

Hála legyen Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által!
Ámen.