Péntek hamvazószerda után

Kezdőima

Add, Uram, hogy napról napra egyre tisztábban lássalak, egyre jobban szeresselek, és egyre szorosabban kövesselek.

Szentírási szakasz

Lk 3,1-6

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, a testvére, Fülöp, Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idején az Úr igéje szólt Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. Ő pedig elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében:
„A pusztában kiáltónak hangja:
»Készítsétek az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!

Minden völgyet betöltenek,
minden hegyet és halmot elhordanak;
ami görbe, egyenes lesz,
a göröngyös pedig sima úttá:
és meglátja minden test Isten üdvösségét.«”

Elmélkedés

Lukács nagy hangsúlyt fektetett Jézus életének történelmi kontextusára, valós eseményekre, helyekre és emberekre alapozza elbeszélését. Ez eszünkbe juttatja, hogy hitünk a történelmi valóságban gyökerezik, és arra ösztönöz, hogy ne csupán Jézus lelkiségére figyeljünk, hanem igyekezzünk mélyebben megismerni és megérteni őt, mint valóságos személyt, aki közöttünk élt, közöttünk járt. Ez a történelmi alap erősíti hitünket, és segít mélyebben kapcsolódni Jézus életéhez és tanításához.

Keresztelő János felhívása a „bűnbánat keresztségére a bűnök bocsánatára” rávilágít a folyamatos megújulás és megtérés fontosságára lelki életünkben. Ez a bűnbánat vagy „metanoia”, amely nem csupán a múltbeli bűnök miatti bánatot jelenti, hanem teljes és radikális szemléletváltást az Istennel és a többi emberrel való kapcsolatunkban, magában foglalja a szív radikális megváltozását és az Istennel és másokkal való kapcsolatunk valódi átalakulását. Arra ösztönöz, hogy keressük a megbocsátást, akarjuk megújítani lelkünket, és készítsük fel szívünket Jézus üdvözítő erejének teljes befogadására.

Szemlélődés

Néhány pillanatra elképzelem a jelenetet, amelyről az imént olvastam. Hagyom, hogy a szavak életre keljenek a szívemben. Úgy látom magam előtt az eseményt, mintha ott lettem volna, és a történet részese lennék. Figyelek a jelenet minden részletére, a látványra, a hangokra, az ízekre, az illatokra és az érzésekre. Elképzelem magamat a jelenet egyik szereplőjeként, vagy mintha ott lennék a történet helyszínén. Milyen üzenete van számomra Jézusnak? Hogyan szól Isten személyesen hozzám ezen a történeten keresztül? Megnyitom szívemet a Szentlélek sugallataira.

Hálaadás

Kérem Istent, az Atyát, hogy ismerjem meg bensőségesen a sok ajándékot, amit kaptam, és hálatelt szívvel szeressem és szolgáljam mindenben az Isteni Felséget.

Zarándoktársak

A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát; akik a halál árnyékának országában laknak, azokra világosság ragyog.
Iz 9,1

Záróima

Krisztus velem,
Krisztus előttem,
Krisztus mögöttem,
Krisztus bennem,
Krisztus alattam,
Krisztus fölöttem,
Krisztus a jobbomon,
Krisztus baloldalamon,
Krisztus, amikor lefekszem,
Krisztus, amikor leülök,
Krisztus, amikor felkelek,
Krisztus mindenki szívében, aki gondol rám,
Krisztus mindenki szájában, aki rólam beszél, Krisztus minden szemben, mely lát engem,
Krisztus minden fülben, amely hall engem.

Hála legyen Istennek Jézus Krisztus Urunk által!
Ámen.