Nagycsütörtök

Kezdőima

Add, Uram, hogy napról napra egyre tisztábban lássalak, egyre jobban szeresselek, és egyre szorosabban kövesselek.

Szentírási szakasz

Lk 22,7-38

Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. Jézus elküldte Pétert és Jánost: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!” Azok megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?” Azt felelte nekik: „Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahová bemegy, és mondjátok meg a házigazdának: »A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?« Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.” Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt, és azt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék. Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.” Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: „Vegyétek ezt, és osszátok szét magatok között. Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.” Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik. De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!” Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi.
Majd versengés támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint Atyám adta nekem, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.
Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.” Ő erre azt mondta neki: „Uram, kész vagyok a börtönbe és a halálba menni veled!” De Jézus azt felelte: „Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.”
Aztán azt mondta nekik: „Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” Ők azt felelték: „Semmiben.” Majd így folytatta: „Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a tarisznyát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot. Mert mondom nektek: be kell teljesednie rajtam annak, ami írva van: »A gonosztevők közé számították.« Mert ami rólam szól, az beteljesedik.” Erre ők így szóltak: „Uram, íme, itt van két kard.” Ő pedig azt mondta nekik: „Elég!”

Elmélkedés

A részletes utasítások, amelyeket Jézus Péternek és Jánosnak adott a húsvéti vacsora elkészítéséről, az ő isteni előre tudását és az Isten vezetésében való bizalom fontosságát szemléltetik. A szokatlannak tűnő utasítások ellenére a tanítványok követik Jézus szavait, és mindent pontosan úgy találnak, ahogyan Ő leírta. Mindig bízhatunk Isten tervében, még akkor is, ha az nem világos, vagy szokatlannak tűnik. Ahogy a tanítványokat, úgy annak a háznak a tulajdonosát is, ahol a húsvéti vacsorát elfogyasztották, Isten akarata vezette,. Ha hűségesen követjük az Ő vezetését, megtapasztalhatjuk ígéreteinek beteljesedését és a bizonyosságot, hogy Isten mindig előkészíti számunkra az utat.

Az utolsó vacsorán Jézus a kenyér megtörésével és a kehely megosztásával létrehozza az Eucharisztiát, az emberiségért adott testét és vérét nyújtva nekünk. Meghívást kapunk, hogy tisztelettel és hálával vegyük magunkhoz Krisztus testét és vérét, személyes kapcsolatba lépve Krisztussal és közösségbe összegyűlve. Azáltal, hogy másokkal együtt részt veszünk ezen a szent lakomán, Jézus áldozatára emlékezünk, és meghívást kapunk arra, hogy mindennapi életünkben megéljük az Ő szeretetét és önátadását, elősegítve az egységet és a szeretetet közösségeinkben.

Szemlélődés

Elképzelem a jelenetet, amelyről az imént olvastam. Hagyom, hogy a szavak életre keljenek a szívemben. Úgy látom magam előtt az eseményt, mintha ott lettem volna, és a történet részese lennék. Figyelek a jelenet minden részletére, a látványra, a hangokra, az ízekre, az illatokra és az érzésekre. Elképzelem magamat a jelenet egyik szereplőjeként, vagy mintha ott lennék a történet helyszínén. Milyen üzenete van számomra Jézusnak? Hogyan szól Isten személyesen hozzám ezen a történeten keresztül? Megnyitom szívemet a Szentlélek sugallataira.

Hálaadás

Kérem Istent, az Atyát, hogy ismerjem meg bensőségesen a sok ajándékot, amit kaptam, és hálatelt szívvel szeressem és szolgáljam mindenben az Isteni Felséget.

Zarándoktársak

Ó míg túl érzékeimen,
Látnom adod szíved, közel,
Intő pálcájú türelem
Oszlasson kételyt, könnyet el.
Fogd meg kezem, mint gyermekét,
s nem ijeszt többé a sötét.

– G.M. Hopkins SJ: Nondum (Ford. Deák Lőrinc)

Záróima

Krisztus velem,
Krisztus előttem,
Krisztus mögöttem,
Krisztus bennem,
Krisztus alattam,
Krisztus fölöttem,
Krisztus a jobbomon,
Krisztus baloldalamon,
Krisztus, amikor lefekszem,
Krisztus, amikor leülök,
Krisztus, amikor felkelek,
Krisztus mindenki szívében, aki gondol rám,
Krisztus mindenki szájában, aki rólam beszél, Krisztus minden szemben, mely lát engem,
Krisztus minden fülben, amely hall engem.

Hála legyen Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által!
Ámen.