Kezdőima

Add, Uram, hogy napról napra egyre tisztábban lássalak, egyre jobban szeresselek, és egyre szorosabban kövesselek.

Szentírási szakasz

Lk 4,38-44

Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt, föléhajolt, és parancsolt a láznak, mire az elhagyta. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik.
Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá őket, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia.” De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.
Amikor megvirradt, kiment és visszavonult egy elhagyatott helyre. A tömeg azonban kereste. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országa örömhírét, mert ezért küldtek.” És tanított Júdea zsinagógáiban.

Elmélkedés

Amikor Jézus meggyógyítja Péter anyósát, az azonnal szolgálni kezd neki és tanítványainak. Ez a pillanat jól szemlélteti, hogy a gyógyulás, testi-lelki épségünk visszaszerzése nem csupán a személyes hasznunkra szolgál, hanem arra hivatott, hogy képesek legyünk szolgálni másokat. Ösztönözzön arra ez a tanítás, hogy saját egészségünket és jólétünket ajándéknak tekintsük, mely képessé tesz arra, hogy szolgáljuk közösségeinket, és erősségeinket, képességeinket a közjó érdekében használjuk.

A gyógyítással és démonok kiűzésével töltött éjszaka után Jézus visszavonul egy csendes helyre imádkozni. Ez arra hív, hogy mi is teremtsük meg az egyensúlyt az aktív szolgálat és az Istennel való magányos együttlét között. Arra ösztönöz, hogy helyezzük előtérbe lelki egészségünket, keressük az imára és elmélkedésre fordítható csendes időszakokat, tudva, hogy másokért végzett szolgálatunk hatékonysága az Istennel való mély kapcsolatunkban gyökerezik.

Szemlélődés

Elképzelem a jelenetet, amelyről az imént olvastam. Hagyom, hogy a szavak életre keljenek a szívemben. Úgy látom magam előtt az eseményt, mintha ott lettem volna, és a történet részese lennék. Figyelek a jelenet minden részletére, a látványra, a hangokra, az ízekre, az illatokra és az érzésekre. Elképzelem magamat a jelenet egyik szereplőjeként, vagy mintha ott lennék a történet helyszínén. Milyen üzenete van számomra Jézusnak? Hogyan szól Isten személyesen hozzám ezen a történeten keresztül? Megnyitom szívemet a Szentlélek sugallataira.

Hálaadás

Kérem Istent, az Atyát, hogy ismerjem meg bensőségesen a sok ajándékot, amit kaptam, és hálatelt szívvel szeressem és szolgáljam mindenben az Isteni Felséget.

Záróima

Krisztus velem,
Krisztus előttem,
Krisztus mögöttem,
Krisztus bennem,
Krisztus alattam,
Krisztus fölöttem,
Krisztus a jobbomon,
Krisztus baloldalamon,
Krisztus, amikor lefekszem,
Krisztus, amikor leülök,
Krisztus, amikor felkelek,
Krisztus mindenki szívében, aki gondol rám,
Krisztus mindenki szájában, aki rólam beszél, Krisztus minden szemben, mely lát engem,
Krisztus minden fülben, amely hall engem.

Hála legyen Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus által!
Ámen.