Jelenlét

Köszönöm, Uram, hogy társam vagy életem útján, minden nap és minden percben, most is. Segíts ráhangolódnom jelenlétedre…

Szentírási szakasz

Préd 2,18-21

¹⁸ Megvetettem minden igyekvésemet, amellyel a nap alatt oly nagyon fáradoztam, mert olyan utódom lesz, ¹⁹ akiről azt sem tudom, hogy bölcs lesz-e, vagy balga. És mégis ő rendelkezik majd a fáradságommal, amellyel vesződtem és szorgoskodtam. Nemde, ez is csak hiúság! ²⁰ Ezért abbahagytam, és a szívem lemondott arról, hogy a nap alatt tovább fáradozzon; ²¹ hiszen megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután vagyonát át kell engednie olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiábavalóság, sőt nagy baj!

Elmélkedés

Van-e köztünk olyan, aki egy adott pillanatban nem gondolkozott még el azon, hogy miért csináljuk az egészet? Miért dolgozunk keményen a pénzért, a jólétért, hogy tudjunk valamit azokra hagyni, akik utánunk jönnek? Szeretnénk, ha az ő világuk jobb lenne a mienknél. Ha jobban élnének, mint mi. Na és, ha nem értékelik? Ha eltékozolják? Ha igazából nem is hisszük, hogy tiszteletben tartják az emlékünket, miután eltávozunk? Eltávozunk. Ez a kulcsszó. El fogunk távozni. Ugyanakkor, hányszor előfordul, hogy nem adunk az utcai kéregetőnek, mert úgy gondoljuk, csak drogra vagy alkoholra költené a pénzt, vagy talán csak megjátssza, hogy hajléktalan. Mit számít ez? A keresztény dolga, hogy adjon, nem az, hogy eldöntse, mit csinálnak mások azzal, amit adott nekik.

Záróima

Uram, lassíts le, ha túl gyors vagyok az ítélkezésben. Ha feltételeket szabok, mielőtt adnék valamit, add kegyelmedet, hogy ingyen tudjak adni. Segíts megélni hitemet. Ámen