Jelenlét

Köszönöm, Uram, hogy társam vagy életem útján, minden nap és minden percben, most is. Segíts ráhangolódnom jelenlétedre…

Szentírási szakasz

1Kir 19,11-13

¹¹ Azt mondta erre neki: „Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr elé!” És íme, ott elvonult az Úr. Az Úr előtt nagy és erős szélvész haladt, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, ám az Úr nem volt a szélvészben. A szélvész után földrengés támadt, de a földrengésben sem volt ott az Úr. ¹² A földrengés után tűz következett, de a tűzben sem volt ott az Úr. A tűz után enyhe szellő susogása hallatszott. ¹³ Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Ekkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: „Mit művelsz itt, Illés?”

Elmélkedés

Szoktam imádkozni – mondjuk. Újra meg újra imádkozom. De Isten sosem válaszol. Beszélek Istenhez, de Isten nem hallgatja meg – szoktuk mondani. Mire számítunk? Valami jelenésre az ágyunk lábánál? Hangra a mennyből? Valami kinyilatkoztatásra a közösségi médiában? Isten szól. Ő válaszol. Mi vagyunk azok, akik nem figyelünk, akik nem halljuk meg. Zajos világban élünk, emberek, tárgyak, történések között. Minden és mindenki a figyelmünket követeli. Ha meg akarjuk hallani, mit mond Isten, a kis dolgokra kell figyelnünk, a jelekre, amiket küld, a hírvivőkre, akiket utunkba állít. És csendre van szükségünk. Belső és külső csendre egyaránt.

Záróima

Csendet akarok teremteni, Istenem, magamban és körülöttem, minden nap, hogy halljam meg, amikor szólsz hozzám. Segíts, hogy hitem szerint éljek. Ámen.