1. nagyyböjti hét kedd

Jelenlét

Köszönöm, Uram, hogy társam vagy életem útján, minden nap és minden percben, most is. Segíts ráhangolódnom jelenlétedre…

Szentírási szakasz

Jak 1,22-25

²² Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. ²³ Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ²⁴ ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. ²⁵ Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.

Elmélkedés

Tudjuk, mi a passzív hallgatás, mindnyájan gyakoroljuk. Amikor nagyon elfoglaltak vagyunk, egyszerre több feladatot végzünk, nem tudunk rendesen odafigyelni arra, amit valaki mondani próbál nekünk. Két, három vagy négy dologra figyelünk, és nem tudunk egyikre sem összpontosítani. Figyelmünk rövid ideig tart. Olyanok vagyunk, mint az az ember, aki belenéz a tükörbe, majd amint elfordítja a tekintetét, elfelejti, amit látott. Ugyanez vonatkozik a hitünkre is. Amikor vasárnap kilépünk a templomból, hamar elfelejtjük a misét. Lehet, hogy kereszténynek, Krisztus követőnek mondjuk magunkat, de vajon úgy viselkedünk-e, mint Krisztus? Minden áldott nap?

Záróima

Adj ma alkalmat, Uram, hogy félretéve minden elfoglaltságomat, tudjak odafigyelni egyetlen emberre, egyetlen beszélgetésre. Segíts, hogy teljesen jelen legyek számára. Hogy valóban rá figyeljek. És ha segítségre van szüksége, tegyem meg, ami tőlem telik. Segíts megélni hitemet. Ámen.