csütörtök, február 5
Jelenlét
Isten velem van, sőt, Isten bennem van.
Elmélkedjek egy darabig Isten életadó jelenlétéről
a testemben, az elmémben, a szívemben
itt és most.
Szabadság
„Mint kisdiákot,
úgy tanított Isten ezekben a napokban” (Szent Ignác).
Azt gondolom, hogy még sok mindenre meg kell, hogy tanítson.
Kérem kegyelmét, hogy meghalljam tanítását, és engedjem, hogy hasson rám.
Tudatosítás
Kapcsolatok hálójában élek: kötődöm a természethez, emberekhez, Istenhez.
Átgondolom e kapcsolatokat, és hálát adok a belőlük áradó életért.
Találok elvékonyodott vagy elszakadt szálakat is – sajnálkozást, dühöt, csalódást érezhetek miattuk.
Imádkozom az elfogadás és a megbocsátás ajándékáért.
Isten Igéje
Mk 6,7-13
7Aztán magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte kettesével küldeni őket. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. 8Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. 9Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. 10Azt mondta nekik: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. 11Ha pedig valamelyik helyen nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnan, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.” 12Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. 13Sok gonosz lelket kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.
Gondolatok a mai evangéliumhoz
A tanítványok az Úr nevében indultak el, abban a hitben, hogy valami nagyon fontos, életadó dolgot tudnak nyújtani az embereknek. Lelkesedésük, reménységük és bizalmuk jól előkészíthette a talajt, amelyet meg akartak művelni, és megáldotta azt a munkát, amelyre küldték őket. Az ő hozzáállásuk példát mutat nekünk, hogyan végezzük saját feladatainkat.
Imabeszélgetés
Hogyan hatott rám Isten szava az evangéliumban?
Hidegen hagyott?
Vigaszt találtam benne? Esetleg arra indít, hogy változtassak valamin?
Elképzelem, hogy Jézus itt áll vagy ül mellettem,
felé fordulok, és megosztom vele gondolataimat, érzéseimet.
Befejezés
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben,
most és mindenkor
és mindörökkön örökké. Ámen.
Ámen
Köszönjük, hogy ma velünk imádkoztál.
Útmutató a Jelenléthez
Mi is ez?
Megérkezni a jelenbe azáltal, hogy kapcsolódsz légzésritmusodhoz, testedhez, a hangokhoz és bármihez, ami most történik, hogy összepontosítani tudj az imaidő alatt.
Gyakorlati útmutató:
Isten jelenlétének tudatosítása
Ha ‘Istent’ másként akarnánk megnevezni, akkor a ‘Jelenlét’ szót használhatnánk, hiszen Isten Jelenlét. Amikor Mózes megkérdezte Jahvét, mi a neve, Jahve azt felelte: ‘Én vagyok, aki vagyok’, ami annyit tesz: ‘Jelen vagyok’. Isten valójában azt mondja: ‘Veletek leszek.’ Bensőséges módon jelen van mindenben, legfőképpen pedig mibennünk. Jézus neve Emmánuel, ami azt jelenti ‘Velünk az Isten’. Máté evangéliuma ezzel a csodálatos kijelentéssel végződik: ‘Én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig’.
(forrás: Finding God in All Things by Brian Grogan SJ)
Testgyakorlat
Egyenesen, de kényelmesen ülök a széken, a hátamat megtámasztom. A testem ellazítom (anélkül, hogy összecsuklanék), a talpam a földön nyugszik, a kezeim a combomon, vagy az ölemben összekulcsolva pihennek.
Behunyom a szemem, vagy a tekintetemet magam elé irányítom egy pontra. Azután a figyelmemet arra fordítom, amit a testemben érzek. A lábamnál kezdem, felfelé haladva, közben néhány másodpercig meg-megállok egy testrészemnél, aztán továbbhaladok felfelé. Minél hosszabban elidőzöm egy testrésznél, annál jobb. A figyelmemet arra fordítom, amit érzek, nem pedig arra, amit erről az érzésről gondolok. Ha kényelmetlen valami, viszket valahol, vagy szeretnék pozíciót váltani, akkor tudatosítom magamban ezt az érzést, tudomásul veszem, hogy így van rendjén, és anélkül, hogy megmozdulnék, továbbra is arra összpontosítok, amit a testemben érzek.
Eközben az agyunk aligha hagy minket sokáig békén, inkább megjegyzésekkel és kérdésekkel igyekszik elvonni a figyelmet, mint például: ‘Ez nem más, mint az értékes idő elfecsérlése. Mi köze ennek egyáltalán az imához? Ennek mi értelme van?’ Ezeket a megjegyzéseket és kérdéseket ugyanúgy kell kezelnünk, mint a viszketést: tudomásul vesszük őket, aztán visszatérünk a test érzéseihez.
Ha szeretném, továbbléphetek az ima egyértelműbb formájához, és ismételgetni kezdem Szent Pál mondatát: Benne élek, mozgok, és vagyok.
(Forrás: God of Surprises by Gerry W Hughes SJ)
Légzőgyakorlat
Ebben a gyakorlatban figyelmemet a be- és kilégzés fizikai megtapasztalására irányítom anélkül, hogy szándékosan megváltoztatnám a légzésem ritmusát.
Figyelmemet arra az érzésre fordítom, ahogy a hideg levegő beáramlik az orrlyukaimon, és ahogy kilégzéskor a meleg levegő elhagyja a testemet. Először lehet, hogy zavaró a saját légzés figyelése, és az is előfordulhat, hogy szabálytalanná válik, de ez rendszerint nem tart sokáig. Ha mégis, és kifulladsz, akkor válassz másik feladatot a jelenlét tudatosítására.
E feladat végzése közben a legtöbb ember azt tapasztalja, hogy megváltozik a légzése: a levegővételei mélyebbek és lassabbak lesznek, és elálmosodik. Önmagában ez egy nagyon jó relaxációs gyakorlat, de ha egyértelműbben imára akarjuk használni, akkor a belégzés kifejezheti mindazt, amire az életben vágyakozunk, bármilyen lehetetlennek tűnik is valami a gyakorlatban; a kilégzés pedig azt fejezze ki, hogy átadok Istennek mindent, egész életemet, annak aggodalmaival, hibáival, bűneivel, bűntudatával együtt.
Fontos, hogy ezt önbírálat, egyetértés vagy elutasítás nélkül tegyem. Figyelmemet fókuszáljam arra, hogy minden magammal kapcsolatos gondot át akarok adni Istennek, és ne ragaszkodjam tovább hozzájuk, mint valami drága kincshez.
(Forrás: God of Surprises by Gerry W Hughes SJ)
A halló figyelem gyakorlata
Egyenesen, de kényelmesen ülök a széken, a hátamat megtámasztom.
Most a hangokat figyelem, amiket hallok, a távoli hangokkal kezdve. Csak hallgatom, és nem is próbálom megnevezni őket…
A messzi, gyenge, alig hallható hangokat figyelem, aztán a közelebbieket. Csak meghallom, észlelem, tudatosítom őket…
A szívverésem hangját hallgatom, igaz, hogy halk, de ez az élet-ritmusom…
Aztán az imádság helyszínét betöltő csend hangját, a bennem lévő csendet…
Így figyelek néhány percig.
(Forrás: Praying in Lent by Donal Neary SJ)
Útmutató a Szabadsághoz
Mi is ez?
Elismerjük, hogy Istentől kaptuk a szabad akaratunkat, és ezt az ajándékot visszakínáljuk neki, hogy saját akaratunkat az Ő akaratához igazítsuk, és imánk alatt nyitottak legyünk rá.
Gyakorlati útmutató
Ima szabadságért
Ez az ima segít Isten rendelkezésére állnom. Szent Ignác Előkészítő imának nevezi, melyben kérem a „kegyelmet Istentől, a mi Urunktól, hogy minden szándékom, cselekedetem és tevékenységem tisztán az isteni Felség szolgálatára és dicsőítésére irányuljon” (Lelkigyakorlatok 46.). Próbáld a következő szavakkal:
Uram, nagyon szeretnék jól felkészülni erre az imaidőre.
Annyira szeretném, ha egész lényem készen állna arra, hogy Rád figyeljen, és rendelkezésedre álljon.
Kérlek, segíts, hogy tisztázzam, és megtisztítsam szándékaimat.
Annyi ellentmondó vágy él bennem!
Könnyen fordulok lényegtelen vagy múlékony dolgok felé.
Tudom, hogy ha átadom Neked a szívemet,
bármit teszek utána, az az új szívemből fakad majd
Hadd tegyem egész életemet a Te kezedbe:
mindazt, ami vagyok, és amit tenni próbálok,
minden találkozásomat, töprengésemet – még az idegességet és a tévedéseket is,
legfőképpen most, ebben az imaidőben.
Uram, tied vagyok. Alakíts szándékod szerint. Ámen
Útmutató a Tudatosításhoz
Miről is van szó?
Ez az imagyakorlat hasonlít az Egzámenre, mely része az ignáci hagyománynak, és az a lényege, hogy áttekintjük az elmúlt 24 órát, hogy felfedezzük, hogyan működik Isten az életünkben. Megállunk a „vigasztalás” perceinél, amikor érezhettük Isten szeretetét, kegyelmét és irgalmát, de a „vigasztalanságnál” is, amikor mindezt nem éreztük, vagy valamiképpen elfordultunk Istentől és az Ő szeretetétől, amikor vétkeztünk. Hálát adunk Istennek azért, ami jó volt, és irgalmát, megbocsátását kérjük a nehéz percekért vagy amikor kudarcot vallottunk.
Hogyan működik a gyakorlatban:
Bevezetés
Igaz az, hogy Isten életünk minden kis darabkájában működik. Hogyan kezdjem el észrevenni működését és saját reakciómat rá?
A nap végén, különösen elalvás előtt, elménk akaratlanul is gyakran felidézi a nap eseményeit, néha olyan élénken, hogy ha mozgalmas napunk volt, nehezen tudunk elaludni. Azon kapjuk magunkat például, hogy újrajátszunk egy beszélgetést, s különböző szellemes, frappáns válaszokat adunk, amik akkor nem jutottak eszünkbe.
A tudatosítás elménknek erre a természetes hajlamára épít. Segít tudatosítanunk Isten jelenlétét és működését mindennapi életünkben, és érzékenyebbé tesz arra, hogy felismerjük saját érzelmi reakcióinkat, mikor működtünk együtt Isten kegyelmével, vagy miben utasítottuk el azt.
Hogyan végezzük a lelkiismeretvizsgálatot
Gondolatban menj végig az elmúlt 24 órán, anélkül, hogy pozitív vagy negatív ítéletet mondanál önmagadról, idézd fel, és foglalkozz azokkal a dolgokkal, amikért hálát érzel. A legmegpróbálóbb napnak is vannak jó pillanatai, ha veszed a fáradságot, és megkeresed – lehet egy táncoló esőcsepp látványa, vagy csak maga a tény, hogy látok. Amikor az emberek elkezdik ezt a gyakorlatot, gyakran meglepődnek, mennyi és hányféle jó dolog van egy napban, amiket egy-egy rossz élmény elfed vagy elfeledtet. Ha felidézted a hálára érdemes történéseket, köszönd meg őket Istennek, és dicsőítsd Őt.
A hálaadás után emlékezz vissza saját hangulataidra, érzéseidre, próbáld felidézni, mi váltotta ki őket, de most se ítélkezz magadról. Krisztus jelenlétében tekintsd át ezeket a hangulatokat, és kérd, hogy mutassa meg, milyen attitűdök állnak mögöttük. Fontos, hogy ne elemezzük, amit átéltünk, hanem szemléljük Jézus jelenlétében, és hagyjuk, hogy megmutassa, mikor engedtük be a lelkünkbe, és mikor zártuk be előtte az ajtót. Köszönjük meg, amikor hagytuk, hogy átragyogjon dicsősége, és kérjünk bocsánatot azokért az alkalmakért, amikor elfordultunk tőle. Sosem tagadja meg a bocsánatot. Jobban ismeri gyengeségeinket, mint mi magunk. Nem kell mást tennünk, csak mutassuk meg neki, és ő erővé tudja változtatni gyengeségeinket. Egy rövid imával zárhatjuk le, amiben kérjük Isten segítségét és áldását a következő napra.
Ima Istenre nyitott lélekért a lelkiismeretvizsgálathoz
Uram, Te jobban ismersz engem, mint én magamat. Szentlelked áthatja életem minden percét. Köszönöm a szeretetet és irgalmat, amit kiárasztasz rám. Köszönöm állandó szelíd jelzésedet, hogy engedjelek be az életembe. Bocsásd meg, amikor nem hallgattam Rád, és bezárkóztam előtted. Segíts ezen a napon felismernem jelenlétedet az életemben, és nyíljak meg Előtted, hogy folytasd működésedet bennem a Te nagyobb dicsőségedre. Ámen
Útmutató a szentírásolvasáshoz
Mi is ez?
Ez az a rész, amikor lassan, elmélkedve elolvasunk egy szentírási szakaszt, és figyeljük, mi érint meg különösen, mi ragadja meg a figyelmünket. Hogyan szól hozzánk Isten Igéje által? Következzék néhány gondolat, gyakorlati útmutatás ehhez a részhez.
Gyakorlati útmutató:
Az Igére figyelve
Elolvasom a szakaszt lassan, többször is, és figyelem, hogy van-e olyan szó vagy mondat, amelyik különösen megérint. Ha igen, akkor elidőzöm nála, amíg jólesik, mielőtt figyelmemet másra fordítanám.
A folyamat kissé olyan, mint mikor cukorkát szopogatunk. Nem kell elemeznem a mondatot, ahogy a cukorkát sem töröm fel, hogy kémiailag elemezzem, mielőtt megkóstolnám.
Gyakran előfordul, hogy valami tudat alatti belső szükségletünk felfigyel egy-egy kifejezésre, még mielőtt elménk tudatosítaná, mi okozza ezt. Ezért hasznos minél tovább elidőzni a mondatnál, szónál, anélkül hogy elemeznénk.
Sokféle gondolat fut át az agyamon, de néhány közülük nemhogy nem zavaró, hanem imám tárgyává válhat. Olyan, mintha a szentírási mondat keresőfény lenne, amely pásztázik a tudatomon, gondolataimon, emélkeimen, ábrándjaimon, reményeimen, törekvéseimen, félelmeimen. Isten igéje keveredik saját gondolataimmal és érzéseimmel, így alkotják az imámat.
A Szentírás, mint fényszóró
A Biblia nyitómondata, hogy a föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött, a mostani állapotokat írja le, nem csak egy múltbeli történés, és mikor a Szentírás szövegeivel imádkozom, engedem, hogy Isten lelke az én káoszom és sötétségem fölött lebegjen.
Amikor pedig hagyom, hogy Isten igéje lebegjen afölött, ami foglalkoztat, bármi megtörténhet, mert ő a meglepetések Istene. Fontos, hogy ne rejtsem el belső káoszomat Isten igéje és önmagam elől. Sokunkat úgy neveltek, hogy rossz dolog, ha hagyjuk, hogy negatív érzések kerüljenek imánkba, főleg ne Istenre vonatkozóak. Le kell vetnünk ezeket a berögződéseket, fejezzük ki szabadon érzéseinket és gondolatainkat Isten előtt, bízva abban, hogy ő elég erős hisztijeink elviseléséhez. Nincs értelme megjátszanunk magunkat Isten előtt, aki jobban ismer minket, mint mi magunkat.
Ha tudom, hogy Isten szereti a káoszt, ami vagyok, és bennem működő Lelke végtelenül többet tehet, mint amit én el tudok képzelni, akkor nincs olyan gondolat, érzés vagy vágy, ami ne lehetne tárgya imámnak Isten igéjének fényében.
Hogyan kezeljük a zavaró gondolatokat
Amikor így próbálunk imádkozni, előfordulhat, hogy agyunkban mindenféle kérdés, látszólag zavaró gondolat merül fel. Honnan tudhatom, hogy nem öncsalás az egész? Honnan tudhatom, hogy ezek a szavak igazak, és Isten valóban kommunikál általuk? Igazán hiszek Istenben? Ezek érvényes kérdések, de egyelőre hadd várakozzanak. Amikor egy gyermek felriad éjszaka, az édesanyja odamegy hozzá, magához öleli, és azt mondja: „Nincs semmi baj”, a gyermek pedig lassan megnyugszik. De ha egy csodabogárról van szó, aki így válaszol: „De édesanyám, milyen ismeretelméleti és metafizikai feltételezések alapján mondod ezt, és milyen empirikus bizonyítékokat tudsz felhozni állításod alátámasztására?” – nos akkor valóban egy problémát tart a karjaiban az anya. Ha nem hallgatunk Istenre addig, míg meg nem felel az általunk megadott akármilyen feltételeknek, akkor imánkban olyanok vagyunk, mint ez a lehetetlen gyermek. Istennel mindenekelőtt a szívünkkel kommunikálunk. A szív nem esztelen: értelme van, mely mélyebbre lát, mint amit elsőre tudatos elménkkel felfogunk.
A kérdéseket tehát egyelőre félretéve, mihez kezdünk a többi zavaró gondolattal, ami elözönli agyunkat? Hátha égve hagytam a gázt, vagy van egy email, amit meg kell válaszolnom. Ha sürgős, mint például a gáz, legjobb, ha megyünk és ellenőrizzük. Azokat a dolgokat pedig, amik várhatnak, esetleg jegyezzük fel a későbbi elintézéshez. Sokminden más, ami eszünkbe ötlik, lehet, hogy nem megzavarja imánkat, hanem épp tárgya lehet annak.
Útmutató az evangéliumhoz fűzött Gondolatokhoz
Ebben a részben adunk néhány gondolatot, ötletet, benyomást, amin elmélkedhetsz, hogy mélyebben megértsd az evangéliumot, és alkalmazni tudd az életedre. Ezek más emberek gondolatai, lehet köztük olyan, amelyik megszólít, mások idegennek tűnhetnek, van, amivel egyetértesz, van, amivel nem. Csak azzal foglalkozz, amiről úgy érzed, segítségedre van, a többit engedd el. Néha egy-egy szó vagy gondolat kihívás elé állít minket, ezeket vonjuk be az imánkba, hátha új módon akar szólni hozzánk az Úr, vagy valami új dolgot akar megértetni velünk. Nyitott, befogadó szívért és értelemért imádkozunk, és megpróbáljuk elengedni prekoncepcióinkat, amikor belépünk Isten „szent terébe”.
Útmutató az Imabeszélgetéshez
Mi is ez?
Az imának az a része, amikor mint egy kedves baráttal, beszélgetünk Jézussal (vagy a Szentháromság egy másik személyével, aki közel áll hozzánk), a szentírási szakaszról, amit olvastunk, vagy arról, ami bennünk zajlik. „Szívtől-szívig” az Úrral, mondják. Segíthet, ha elképzeljük, hogy Jézus itt ül mellettünk, látjuk az arcát, a tekintetét. Fontos, hogy ne csak mi beszéljünk az Úrhoz, hanem figyeljünk arra is, hogy Ő mit válaszol. Úgy érkezzünk, ahogy vagyunk, képmutatás nélkül – Isten előtt, aki szeret minket, teljesen önmagunk lehetünk.
Gyakorlati útmutató:
Beszélgetés Jézussal
Képzeld el, hogy látod Jézust, ahogy melletted ül. Ezzel a gyakorlattal képzeletedet hited szolgálatába állítod. Jézus nem abban a formában van itt, ahogy elképzeled, de bizonyosan itt van, és képzeleted segít ennek tudatosításában. Szólítsd meg Jézust …. ha nincs a közelben senki, beszélhetsz hozzá halkan, hallhatóan …. Hallgasd meg, mit felel, vagy képzeleted szerint hogyan válaszol …. Ez a különbség a gondolkodás és az ima között. Amikor gondolkozunk, többnyire magunkhoz beszélünk, amikor imádkozunk, akkor Istenhez.
Anthony de Mello SJ, Sadhana p. 78-79
Szent Ignác ezt a beszélgetést „imabeszélgetésnek” nevezi, és ezt mondja róla:
Az imabeszélgetés valódi beszélgetés: ahogyan a barát beszél barátjával, vagy a szolga az urával, hol valami kegyet kér tőle, hol valami elkövetett rosszal vádolja magát, hol ügyeit közli vele, hogy tanácsot kérjen. …. Az imabeszélgetésekben beszélgetnünk és kérnünk kell, a megadott anyag szerint, illetve aszerint, hogy kísértésben vagy vigasztalásban van-e részem, hogy ezt vagy azt az erényt akarom-e elérni, hogy ebben vagy abban az irányban akarok-e magamról dönteni, hogy szomorkodni vagy örülni akarok-e azon a dolgon, amelyről szemlélődöm. Végül kérhetem azt, amit valamely különleges dologban mindenképpen elérni kívánok.
Lelkigyakorlatok 54, 199
Útmutató a Befejezéshez
Ez most annak az ideje, hogy egy végső gondolattal vagy imával befejezd az imádságot. Hálát adsz Istennek, vagy valamit elhatározol, mielőtt visszatérsz a nap forgatagába, a hétköznapi életedhez.