Jelenlét

Isten velem van, sőt, Isten bennem van. Most, ahogy itt ülök, elmélkedjem egy darabig Isten életadó jelenlétén a testemben, az elmémben, a szívemben.

Szentírási szakasz

Jón 1,4-6

De az Úr nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót az a veszedelem fenyegette, hogy összetörik. Megrémültek erre a hajósok, és mindenki a saját istenéhez kiáltott, és a tengerbe vetették a hajón levő tárgyakat, hogy könnyítsenek velük rajta. Ezalatt Jónás, aki a hajó aljába ment le, mélyen aludt. A hajóskapitány ekkor odament hozzá, és azt mondta neki: »Miért alszol olyan mélyen? Kelj fel, hívd segítségül Istenedet!

Elmélkedés

Az ószövetségi próféta, Jónás azt a parancsot kapta Istentől, hogy hirdessen bűnbánatot a pogány Ninive városának. Ő azonnal elmenekült, olyan messze Ninivétől, amennyire csak tudott, az ókori világ legtávolabbi nyugati kikötőjébe. Ott felszállt egy hajóra. Alig hagyták maguk mögött a szárazföldet, amikor olyan hatalmas vihar támadt, hogy a hajó már-már elsüllyedt. A rémült tengerészek elkezdték szólongatni isteneiket. És mit csinált Jónás ebben a zűrzavarban? Békésen aludt a hajó mélyén.

Egy komoly feladat halogatása sokkal jobban leszívja az energiánkat, mint maga a cselekvés. Bármennyire próbáljuk is háttérbe szorítani, annak gondolata, amit tennünk kellene, kísért bennünket. Tudatunk peremén leselkedik, elszívja energiánkat, elvonja figyelmünket a jelenről. Amikor félretoljuk azt, amiről tudjuk, hogy meg kellene tennünk, lelkiismeretünk háborgása elől valamiféle bódultságba menekülünk, és magunk előtt is tagadjuk felelősségünket. A tengerbe vetett Jónást elnyeli egy „nagy hal”, és három napot tölt annak gyomrában. Végül ezen a legeldugottabb, legrejtettebb helyen megtöri a csendet – nem azért, hogy szabadulásért imádkozzon, hanem hogy hálaéneket énekeljen. Megteszi, amit Isten kér tőle. Istenünk a második esélyek Istene.

Imádság

Uram, Jónás három napig volt eltemetve, de kiderült, hogy ez nem a vég, hanem a kezdet. Imádságának helyszíne nem koporsó volt, hanem anyaméh, és imája az újjászületést hirdeti. Nagyon nehéz Istent olyan helyen imádni, ahova sosem akartunk eljutni. Ebben az adventi időszakban segíts, hogy elfogadjam a csendet és a sötétséget, tudva, hogy te ott vagy velem, és kivezetsz a fénybe.
Nem is különbözöm annyira Jónástól. Mi elől menekülök ma? Mit kér tőlem Isten, amit nem teszek meg? Miben kell változtatnom a hozzáállásomon, hogy Isten szeretetének csatornájává váljak? Mi az én Ninivém?
Add, hogy ebben az adventben megtaláljam a választ ezekre a kérdésekre.

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden lét forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most és a jövőben.

Ámen.