A Sacred Space adventi lelkigyakorlata 2024
Kezdjük együtt az adventi időszakot, a Szentírással imádkozva minden nap, az Ő jelenlétében, akit várunk. Advent lehetőséget ad, hogy egy időre csendben megpihenjünk Isten szerető karjaiban, és elgondolkodjunk Jézus csodálatos misztériumán. Tökéletes alkalom arra, hogy megújítsuk hitünket, reményünket és szeretetünket, hogy elgondolkodjunk kapcsolatunkon önmagunkkal, másokkal és Istennel, és hogy arra összpontosítsunk, ami a legfontosabb az életben. Hozzon áldást ez az egyszerű lelkigyakorlat mindannyiótoknak, akik vele imádkoztok, és emlékeztessen benneteket arra, hogy a Sacred Space családjához tartoztok, imában egyesülve testvéreitekkel szerte a világon. Emlékezzünk meg mindazokról, akik most leginkább szenvednek a világon, különösen a konfliktusokkal és háborúkkal sújtott területeken, és ajánljuk fel imáinkat értük.
Hogyan imádkozd a Lelkigyakorlatot
Minden nap új imádságokat, új elmélkedéseket fogsz kapni. A napi lelkigyakorlat 3-5 percig, 15-20 percig vagy tovább is tarthat, attól függően, hogy mennyi időd van, és milyen mélyen szeretnél elmerülni az imádságban. Angolul hangosan is elérhető a lelkigyakorlat, ha szeretnéd hallgatni, kattints az 
ikonra. Arra bátorítunk, hogy maradj egy ideig annál, ami számodra kiemelkedik az elmélkedésekből vagy magukból a szentírási szövegekből, és hagyd, hogy mélyen beépüljön szívedbe, elmédbe, lelkedbe. Használd ezt a lelkigyakorlatot úgy, ahogy neked leginkább megfelel. Jegyzetelj, vagy írj naplót, maradj annál szónál vagy mondatnál, ami a legerősebb visszhangot kelti a lelkedben. Ha kihagysz néhány napot, akkor csatlakozz a lelkigyakorlat aktuális pontján, vagy ha szeretnéd, menj vissza, és pótold a kimaradt napokat.
A Lelkigyakorlat 2024 december 1-jén kezdődik.
A szerzőről
Helen Gallivan személyzeti tanácsadó Dublinban. John Dundonnal együtt társalapítója a New Pilgrim Path weboldalnak, amely a különböző felekezetű keresztényeket megismerteti az interneten elérhető spirituális források gazdagságával. Az immár nyolcadik éve működő oldalnak az egész angol nyelvterületről vannak követői. Két könyve is megjelent: The Temple Within/ A bennünk lévő templom/ (Columba Press) és Dawn without Darkness /Virradat sötétség nélkül/ (Veritas). Régóta kapcsolatban áll a Sacred Space-szel, és korábban a Sacred Space tanácsadó testületének elnöke volt, amely stratégiai irányt adott az oldal folyamatos bővítésének.
Kép: © Hannah-Alice Loughlin https://www.linkedin.com/in/hannah-alice-loughlin/
Sohasem kell egyedül járnunk az úton
„Vigasztalódjál: nem keresnél, ha már meg nem találtál volna.” Az adventi lelkigyakorlatot ennek a gondolatnak a bizonyosságával kezdjük, amelyet a 17. századi francia matematikus és vallásfilozófus, Blaise Pascal fogalmazott meg 1654 novemberében egy mély, misztikus élményt követően. Azóta szavai sokak számára jelentettek jelzőfényt a legsötétebb időkben. És a mostani idők valóban sötét idők.
Stabilitásunk megőrzésében a hatalmas változások idején igen hasznos lehet a közös múlthoz való kapcsolódás. Ugyanakkor saját múltunk el is uralkodhat rajtunk, különösen korábbi kudarcaink, amelyek kiszívják belőlünk a továbblépéshez szükséges önbizalmat.
A születéstől a halálig és az újjászületésig tartó utat évezredek óta járják az emberek. A mi utunkat senki sem tudja helyettünk végigjárni, hiába tették meg az utat oly sokan előttünk. Bár a saját utamat csak én magam járhatom, nem kell egyedül járnom. Minden utazásnál segít, ha van vezetőnk.
A Biblia nagy és igencsak vegyes társaságot mutat be azok közül, akik előttünk tették meg az üdvösség útját – ott van köztük Ábrahám, Mózes, Jónás, Jákob, Nikodémus, Dávid király, Jób, Illés, Lót felesége, Mária Magdolna. Mindent megtalálunk itt – Isten látszólagos hiányát és hallgatását, gonoszok jólétét, megtört lelkeket, a sors elleni haragot. De mindezek mögött ott van a meghátrálás és a hallgatás elutasítása – ugyanaz a kitartás, amely még a Biblia legesendőbb főszereplőit is jellemezte. Időben hozzánk közelebb álló vezetőkkel is találkozunk adventi utunkon, többek között Eckhart Mesterrel, Avilai Terézzel, Keresztes Szent Jánossal, Pierre Teilhard de Chardinnel és C.S. Lewis-szal.
Közös ezekben az utakban, hogy mindegyik elérkezik egy krízishez – a görög szó eredeti értelme szerint „fordulóponthoz” -, amitől nem félni kell, hanem örülni neki, s amiről Ivan Illich osztrák filozófus így ír A hasznos munkanélküliséghez való jog című könyvében: „a csodálatos pillanat, amikor az ember felismeri magára kényszerített ketrecét és egy másfajta élet lehetőségét”.
A tapasztalatok, amelyeket ezek az emberek átéltek, a konfliktusok, amelyekkel találkoztak, az útvonalak, amelyeket feltérképeztek, ma is ugyanolyan aktuálisak, mint akkor, amikor történetüket először elmesélték. Amikor elindulunk ezen az adventi úton, saját ketrecünk ajtaját fogjuk kinyitni, az ő tudásuk és tapasztalatuk által vezérelve naponta.
Reméljük, hogy advent végén meghalljuk és megértjük Mózes szavait, amelyeket az izraelitákhoz intézett halála előtt, hosszú pusztai vándorlás után: „Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak.” (5Móz 33,27). Tudni fogjuk, hogy angyalok szolgáltak nekünk, anélkül, hogy észrevettük volna. És mivel Krisztus is átélte ugyanezt a sivatagi tapasztalatot, jólesik arra gondolni, hogy ő az Út és ő a Vándor is.
