Jelenlét

„Állj meg, és tudd, én vagyok az Isten.” (Zsolt 46,10). Szentlelked vezessen engem, Uram, ahogy egyre inkább keresem szerető jelenlétedet, mert csak nálad találok megnyugvást és felüdülést ebben a zaklatott világban.

Szentírási szakasz

Kiv 16,3

»Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?«

Elmélkedés

Mózesnek a Kivonulás könyvében leírt útja 40 évig tartott. Dicsőségesen kivezette a hébereket az egyiptomi szolgaságból. A kegyetlen elnyomás alatt eltöltött évek az első húsvétkor véget értek, és a nép száraz földön kelt át a Vörös-tengeren. De mire a sivatag belsejébe jutottak, már elegük volt a nélkülözésből. Vissza akartak térni az egyiptomi szolgaságba, és keserűen tettek szemrehányást Mózesnek: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?«
A rabszolgaság nyomorúságait elfelejtették. Szelektíven szemlélték a múltat, ami visszanézve sokkal biztosabbnak, biztonságosabbnak tűnt. A jövő pedig, ami felé Mózessel haladtak, ismeretlen volt és nyugtalanító. Vissza akartak fordulni útjukon,
de az egyiptomi húsosfazekak utáni vágyakozás ellenére továbbmentek. Nem volt megállás – Isten azt kérte tőlünk, hogy folytassák útjukat. Így is tettek, de tudjuk, hogy nagyon hamar ismét veszekedni kezdtek Mózessel. Nem volt vizük, amivel szomjukat olthatták volna, ezért megkérdezték Mózest: »Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjan veszíts minket, gyermekeinket és állatainkat?… Köztünk van-e az Úr, vagy sem?«. Az Úr ismét gondoskodott róluk, de mire Rafidimba értek, már újra zúgolódtak. És ez így ment az egész Exodus során: hullámhegyek és hullámvölgyek, lelkesedés és morgolódás, az Isten iránti odaadás és az aranyborjú imádása.
Mindeközben viszont megkapják a Tízparancsolatot, a frigyládát, Isten nevének kinyilatkoztatását és Isten szövetségének megújítását népével. A 40 éves vándorlás értelmetlennek tűnik, amíg nem látjuk a közben termett gyümölcsöket. A nép, amelyet Mózes kivezetett Egyiptomból, előzőleg négy évszázadon át rabszolgasorban élt. Lelkük teljesen megtört a több évszázados rabság alatt. Az Egyiptomból elindult vegyes sokaság nem volt abban az állapotban, hogy birtokba vehesse a neki ígért földet. A pusztában töltött évek alatt Mózes átadta Isten törvényét a népnek, és fegyelmezett egyistenhitbe forrasztotta egybe őket.

Imádság

Hányszor kezdtem el az adventet azzal az elhatározással, Uram, hogy előre fogok haladni lelki utamon! És hányszor határoztam el, hogy magam mögé parancsolom mindazt, ami akadályoz ebben, hogy aztán az első akadálynál elveszítsem a bátorságomat! Te, aki éjjel tűzoszlopként, nappal felhőben haladtál az izraeliták előtt, hogy megfelelő táborozási helyet találjanak maguknak, és hogy megmutasd az utat, amelyen haladniuk kell, kérlek, segíts most nekem!

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden lét forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most és a jövőben.

Ámen.