Advent 1. hete szerda: Sosem késő elkezdeni

Jelenlét

Megállok egy pillanatra, és Isten életadó jelenlétére gondolok a testemben, a környezetemben, egész életemben.

Szentírási szakasz

Ter 12,1-4

Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: »Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.«
Elindult tehát Ábrám.

Elmélkedés

„Elindult tehát Ábrám”. Csak így egyszerűen. Egy a történelmen átívelő utazást kezdett – egy hatalmas, 3500 mérföldes utat a mai Irak, Törökország, Szíria, Libanon, Izrael, Egyiptom és Jordánia területén keresztül.

Isten hívására sokféle válasz érkezik a Bibliában – a legtöbbjük vonakodást mutat. Ábrám nyugodt öregkorra számított. 75 éves volt, és valószínűleg életének csendes végét várta, amikor megkapta a hívást. Gyermektelen emberként hihetetlennek tűnhetett előtte Isten ígérete, hogy „nagy népet” fog alkotni utódaiból.

Útjának nem volt egyértelmű földrajzi végpontja. Útja során azonban Ábrahám megtalálta azt a földet, amelyet Isten a leszármazottainak ígért. Létrejött szövetsége Istennel, megvalósult reménye, melyet már régóta feladott, hogy gyermeke lesz feleségétől, Sárától, és nevét Isten Ábrámról Ábrahámra változtatta, mert „sok nemzet atyja” lesz (1Móz 17:5): ő lett a spirituális atyja a világ keresztényeinek, zsidóinak és muszlimjainak – a földön ma élő emberiség felének.

Ez tehát nemcsak egy földrajzi utazás volt. Ábrahám, bár monoteista volt, nem tudott spirituálisan fejlődni, amíg kényelmesen éldegélt egy bálványimádó társadalomban, és sohasem mozdult ki a komfortzónájából. Szent II. János Pál pápa 2000. február 23-án, szerdán tartott szentbeszédében kérdezte:

„Egy olyan útvonal lehetett vajon, amin abban a korban, amikor a juhtartás volt a gazdaság alapja, már sokan végigmentek? Valószínűleg. De nemcsak erről volt szó. Ábrahám életében, mely az üdvtörténet kezdete, már felfedezhetjük a meghívás és ígéret egy másik vonatkozását. A helyet, ahova az emberek Isten hívásának engedelmeskedve tartanak, nemcsak az evilági földrajz határozza meg. A hívő Ábrahám, aki elfogadja Isten meghívását, elindul az ígéret földje felé, mely nem e világból való.”

Imádság

Legyen, Uram, ez az advent alkalom arra, hogy kilépjek komfortzónámból, és magam mögött hagyjam a sok akadályt, ami lelki fejlődésem útjában áll. Segíts, hogy a zajjal teli világban csendben maradjak, hogy meghallhassam hangodat, és adj bátorságot, hogy üzeneted szerint cselekedjem. Eszembe jut II. János Pál pápa buzdítása: „Ne féljetek az ismeretlenbe lépni. Egyszerűen csak lépjetek ki félelem nélkül, tudva, hogy veletek vagyok, ezért nem érhet baj titeket, minden nagyon-nagyon jól van. Tegyétek ezt teljes hittel és bizalommal.”