Advent 2. hete csütörtök: Az Úr várja, hogy szóljunk hozzá

Jelenlét

Minél többször szólítjuk meg az Urat, annál inkább érezzük jelenlétét. Napról napra egyre közelebb von szerető szívéhez.

Szentírási szakasz

Lk 11, 9-10

Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.

Elmélkedés

CS Lewis brit író, irodalomtudós és anglikán világi teológus volt. Egyik legismertebb műve, a Narnia krónikája allegorikus történet Krisztusról, akit a könyvekben egy oroszlán, Aslan képvisel. A következő, rövidített részlet arra emlékeztet bennünket, hogy Krisztus nem erőlteti ránk magát – várja, hogy megszólítsuk. A Narnia krónikái ötödik kötetében, „A ló és kis gazdája” című könyvben a történetbeli fiú, Shasta eltéved a sötétben, és hirtelen rádöbben, hogy nincs egyedül – valami vagy valaki sétál mellette:
Az a valami oly nesztelenül járt, hogy alig hallotta lépteit… Így továbbkocogott az eddigi tempóban. A láthatatlan útitárs ment mellette, és csak a szuszogása hallatszott. Végül Shasta nem bírta tovább. ‘Ki vagy te?’ – szólalt meg remegő hangon. ‘Valaki, aki régóta várja, hogy megszólalj’ – mondta a Valami. Hangja nem volt éles, inkább erős és mély.
Shasta megfordult, és megpillantotta maga mellett az oroszlánt. Nagyobb volt a lovánál. Különös, hogy a ló nem riadt meg tőle, vagy tán nem is látta. A fény az oroszlánból áradt. Ember nem látott még ennél ijesztőbbet és gyönyörűbbet.

Imádság

Uram, te nem erőlteted rám magad. A mai szentírási olvasmány ezt nagyon világossá teszi. Nem jössz be hozzám hívatlanul. Adj bátorságot, hogy kérni, keresni és kopogtatni tudjak, bízva abban, hogy ha kérek, kapni fogok, ha keresek, találok, és ha kopogok, megnyílik előttem az ajtó.

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden lét forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most és a jövőben.

Ámen.