Jelenlét

Segíts, Uram, hogy nyitott szívvel tudjak feléd fordulni, félretéve világi gondjaimat. Töltsd be gondolataimat békéddel, szereteteddel.

Szentírási szakasz

Lk 23,26

Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

Elmélkedés

Cirene ókori görög kolónia volt egy szép fekvésű, termékeny völgyben, a Jebel Akhdar erdős hegyvidéke alatt, a mai Líbia északkeleti részén. A Kr. e. 7. században a görögöket, akik letelepedtek Cireneikában, berberek irányították erre a helyre, akik azt mondták nekik, hogy itt „egy lyuk van az égen”. Ezen a „lyukon” keresztül bőséges éltető eső hullott, amely buja területet hozott létre a Szahara pusztaságában.
Mire Cirenei Simon megszületett, Cirene már római uralom alá került. Két fiának neve, Alexander és Rufus, a görög és római hatásokat tükrözi Cirenében, és azt jelzi, hogy Simon jól érezte magát a szülővárosában élő más kultúrájú emberek között. Könnyen lehet, hogy gazdag, hellenizált zsidó volt – eléggé hívő ahhoz, hogy meg akarja tenni a hosszú jeruzsálemi zarándokutat, de mindazonáltal asszimilált, kozmopolita életet élt szülőhelyén, Cirenében.
Ez a cirenei zsidó most a Golgota felé vezető úton áll, a keresztrefeszítésre vonulók menetét figyelve. Egy római lándzsa lapját helyezik a vállára: a római törvények szerint a katonáknak jogukban állt a nem római állampolgár helyi lakosokat beleegyezésük nélkül bizonyos szolgálatokra kényszeríteni. (Jézus valószínűleg erre utalt, amikor a hegyi beszédben így buzdított. „s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre”.)
Biztosak lehetünk benne, hogy Simon nem örül a megalázó feladatnak. Pedig ebben a pillanatban, anélkül, hogy tudna róla, ő is ott áll „egy lyuk alatt az égen” – akárcsak szülővárosának alapítói hét évszázaddal korábban. A rá hulló vér és izzadság esője átformálja az életét. Az ember azt várná, hogy Simon a lehető leggyorsabban maga mögött hagyja szörnyű élményének emlékét, de két fia, Alexander és Rufus eléggé kiemelkedő szerepet kap a fiatal keresztény gyülekezetben ahhoz, hogy Márk és Pál is megemlítse őket. Ha elkötelezett keresztényekké váltak, akkor ez apjuknak Krisztussal való rövid nagypénteki találkozásából eredhetett.
Simon útjának ezen a pontján azonban még nem sejthető, hogy mi következik. A Jeruzsálemtől a Golgotáig tartó út sötétben kezdődik és sötétben végződik. Csillapíthatatlan a szenvedés, nem enyhíthető a szomorúság. Krisztus szavai a kereszten a kétségbeesés kiáltásának tűnnek. „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

Imádság

Uram, úgy tűnik, hogy Simon, amikor vállára vette a szörnyű terhet, rájött, hogy néha elég, ha csak a jelenlétedben van: „Megtaláltak engem, akik nem kerestek, és kinyilvánítottam magam azoknak, akik nem kutattak utánam” (Róm 10,20).

Hányszor vettem vállamra keresztedet kényszeredetten! A vállamra tetted, és én csak a terhet láttam. Nem igazán gondolkodtam el azon, hogy ha az asszony, aki megérintette a ruhád szegélyét, azonnal meggyógyult, mennyivel erősebb hatása lehet, ha a keresztedet megosztom veled.

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden lét forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most van és lesz a jövőben is.

Ámen.