Jelenlét

Amikor egyedül érzem magam, Uram, juttasd eszembe ígéretedet, hogy sosem hagysz magamra: „És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20b).

Szentírási szakasz

1Kir 19,11-13

[God] Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?”

Elmélkedés

Az Ószövetségben Isten sokféle módon kommunikál népével – legtöbbször nagyon hangosan! Csak egyetlen helyen szól „halk és szelíd hangon”, mégpedig az Illéssel való beszélgetése során a júdeai sivatagban.
Az 1Királyok könyve 18. fejezetében szereplő Illés félelmetes ember, aki a Kármel hegyén egyedül száll szembe Baál 450 prófétájával és egy ellenséges királlyal. Próbára teszi Baál prófétáit, kihívja őket, hogy Baálhoz intézett imáikkal tüzet hozzanak a földre. Nekik nem sikerül, de ő az Úrhoz kiáltva sikeresen hív le tüzet, majd vizet az égből. Egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy Isten válaszolni fog hívására. Győzedelmeskedik a hamis próféták felett, és legyőzi a gonosz királyt, aki visszamegy a feleségéhez, Jezabelhez, és beszámol neki mindarról, amit Illés tett. Ez felszítja Jezabel haragját, aki megfogadja, hogy kioltja Illés életét.
Miután ilyen látványos bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Jahve valóban Isten, Illés magabiztosan várta, hogy a hitehagyott izraeliták visszatérnek az igaz útra. Nem így történt. A Kármel-hegyi diadal után az egyetlen reakció Jezabel halálos fenyegetése volt.
Megdöbbentő, hogy milyen gyorsan eluralkodik a rettegés az Ószövetség e hatalmas alakján. Annak ellenére, hogy számos bizonyítékot kapott Isten erejéről és támogatásáról, az életét féltve menekül egy dühös asszony elől. Mire a pusztába ér, már minden reményt feladott, a küldetésébe vetett hittel együtt. Az egynapi út végén félelmében és kimerültségében így kiált fel: „Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.”. Más szavakkal: „Nem az vagyok, akinek gondolsz, Uram. Nem tudom megtenni mindazt, amit kérsz tőlem. Ne kérj már tőlem semmit”. A félelem átadta helyét valami alattomosabbnak, az acediának, lelki restségnek, amelyet Aquinói így jellemez: „a világ fölötti szomorúság, amely lelki halált okoz”, és amelyet Szent Cassianus „déli démonnak” nevezett.
Olyan könnyű azonosulni Illés lelkiállapotával! A hatalmas hittel megélt időszakok pillanatok alatt tovasuhanhatnak, hogy átadják helyüket a fásultságnak és kedvetlenségnek. Ahelyett, hogy élnénk, csak létezünk. És mégis, Illés történetének ebből a komor epizódjából nagy reményt meríthetünk. A pusztai magányban egy angyal érkezik, hogy három éjszakán át táplálékot hozzon, és nyugodt alvást biztosítson Illésnek. Ezek után felfrissülve, Illés negyven napon és negyven éjjelen át tartó út után elérkezik a Hóreb hegyére, ahol a csendben, a barlang előtt, miután az erős szélvész, a földrengés és a tűz elvonult, meghallja Isten „halk és szelíd hangját”, amely megkérdezi tőle: „Mit csinálsz itt, Illés?”. Kétszer teszi fel a kérdést az Úr, és kétszer engedi meg Illésnek, hogy minden sérelmét elpanaszolja. Azután Isten visszaküldi őt oda, ahonnan jött, hogy még nagyobb tetteket vigyen véghez, mint korábban.

Imádság

Vigasztalást merítek, Uram, ebből a történetből, amely az ószövetségi próféták legnagyobbikának gyengeségéről szól – annak a prófétának a gyengeségéről, aki Mózessel együtt jelent meg a színeváltozáskor. Illésnek, akit bénító csüggedés fogott el, ki kellett mennie a magányos, csendes pusztaságba, hogy ott letegye az Úr elé csalódásainak, félelmének terhét. Ezen a száraz, kietlen helyen új erőt merített, és képes volt válaszolni a kérdésre: „Mit csinálsz itt?”. – Nem szavakkal, hanem azzal, hogy visszaindult, de már új utat járva. Advent csendjében és lelki mélységében segíts, Uram, hogy én is új erőt meríthessek, és képes legyek válaszolni a kérdésedre: „Mit csinálsz itt?”.

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden lét forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most és a jövőben.

Ámen.