Jelenlét

Jelenlétedbe helyezkedem, Istenem. Add, hogy mindig szánjak időt arra, hogy észrevegyem és élvezzem a szépséget, amelyet örömömre teremtettél.

Szentírási szakasz

Jón 3,10. 4,1-10

Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.
Jónáson nagy szomorúság vett erőt, és haragra gerjedt. Így imádkozott az Úrhoz: „Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat. Most azonban vedd el tőlem az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet.” Az Úr így felelt: „Azt hiszed, jogos a haragod?” Jónás aztán kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett, és ott hajlékot készített magának, és annak árnyékában ülve figyelte, hogy mi fog történni a várossal.
Az Úr parancsára egy bokor nőtt Jónás fölé, árnyékot vetett a feje fölé, és megvédte a rosszulléttől. Jónás nagyon megörült a bokornak. Másnap hajnalban azonban az Úr egy férget rendelt oda. A féreg megrágta a bokrot, úgyhogy kiszáradt. Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tűzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: „Jobb nekem a halál, mint az élet!” Ekkor az Isten így szólt Jónáshoz: „Azt hiszed, jogos a haragod a ricinusbokor miatt?” Azt felelte: „Igen, jogosan haragszom, egészen a halálig!” Erre az Úr azt mondta: „Bánkódsz emiatt a bokor miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult. Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és igen sok állat?”

Elmélkedés

Micsoda út volt Jónásé Ninivébe! A cethalban való túlélés csodája elhalványul ahhoz képest, ami ezután történt. Jónás bement a nagy városba, Ninivébe, és hat szóval megtérítette az egész lakosságot. „Még negyven nap, és Ninive elpusztul”. A legrövidebb és leghatásosabb prédikáció, amit valaha feljegyeztek.. „Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek.”

Ninive megtér, Isten megkíméli Ninivét, Jónás pedig izzik a dühtől. A mai olvasó számára a cethalas történet nehezen emészthető; Isten Ninive iránti kegyelmének nagyságát könnyebben elfogadjuk. Jónás számára ez fordítva volt.

Ő nem gyávaságból menekült el Isten első hívása elől. Nem akart Ninivébe menni, mert ismerte saját prédikációjának erejét, és rettegett attól, hogy a gyűlölt asszírok hallgatnak rá, és megmenekülnek.

Nekünk, akik az egyén kultuszában élünk, nagyon könnyű együttérezni Jónással. Elképesztő tehetséggel rendelkezett, de ő akarta eldönteni, hogyan használja fel azt a legjobban. Mi ugyanolyan nehezen fogadjuk el, mint Jónás, hogy időnként nem mi vagyunk a középpontban.

Jónás erősen ellenállt a gondolatnak, hogy tehetségét ilyen módon pazarolja el. Lelkének térfogata épp olyan körülhatárolt és szűkös volt, mint a bálna gyomra. Miközben a saját szabadítását igencsak elfogadhatónak találta, nem akarta, hogy Isten ugyanezt a nagylelkűséget kiterjessze azokra, akiket ő arra érdemtelennek ítélt. Jónás törzsi istenséggé, saját népének kizárólagos tulajdonává alacsonyította le Istent.. Isten szeretetének és figyelmének középpontjában az ő népe, és csakis az ő népe állhat. Megpróbálja belekényszeríteni Istent a saját kis világába.
Luther Márton gyönyörűen írta le Jónást: „Ő szerintem egy nagyon furcsa szent, akit bosszant Isten irgalma a bűnösök iránt… Még akkor sem változik meg, amikor Isten megbünteti őt indokolatlan haragja miatt… és mégis Isten kedves gyermeke. Olyan gátlástalanul cseveg Istennel, mintha a legkevésbé sem félne tőle, ahogyan valóban nem is fél; úgy bízik benne, mint egy apában”. Talán ez a titka annak, hogy Isten türelmes volt Jónással. Jónás, bár merev nyakú és mogorva, mégis őszinte és bátor, nem fél valódi párbeszédet kezdeni Istennel. Tetteiben engedelmes, de nem próbál úgy tenni, mintha a szívében is megadná magát. Tökéletesen hű önmagához.

Imádság

Adj bátorságot, Uram, hogy őszintén beszéljek hozzád arról, ami most nyomja a lelkemet.

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden létezés forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most és a jövőben.

Ámen.