Advent 1. hete kedd: Krisztussal a pusztában

Jelenlét

„A világot áthatja Isten nagysága.” (Gerard Manley Hopkins)
Egy pillanatra elgondolkodom Isten jelenlétén körülöttem, testem minden porcikájában,
és énem mélységeiben.

Szentírási szakasz

Mk 1,9-13

Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lélek mint galamb leszáll rá. Az égből szózat hangzott: »Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik«. (Iz 42,1). Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.

Elmélkedés

A következő elmélkedés a jezsuita America Magazine című kiadványban jelent meg 2012. február 26-án Francis X Clooney SJ tollából:
„Gondoljunk csak bele: Jézus a keresztsége, a Lélek leszállása és a mennyei hang után, de mielőtt prédikálni kezdene, a pusztába megy. Mintha egyedül kellene lennie, hogy megértse az ajándékot, amit már megkapott. Pontosabban, nem szabad akaratából megy, hanem „a Lélek elragadta”. A ma reggeli prédikációm során az a gondolatom támadt, hogy megpróbálhatnánk ezt a megközelítést… várni a Lélekre, hogy lássuk, hová vezet minket a magány, az imádság, a bűnbánat, a sivatag és a gazdagság tekintetében…
Márk nem említi a böjtöt, és nem írja le a sivatagi tartózkodás nehézségeit, a hőséget és a hideget, a szárazságot stb. Mindössze annyit mond, hogy Jézus „a vadállatokkal volt”. Míg ez lehet burkolt utalás a 91. zsoltárra, az egyszerű szavak mindenképpen tanítanak: legyünk ott, ahol a vadállatok vannak, kívül a civilizáción, túl azon, amit tenni szoktunk, amire számítunk. Legyünk a vadállatokkal – metaforikusan talán önmagunk vadabb oldalaival, azokkal, amelyektől általában tartunk: vágyainkkal, sóvárgásainkkal, dühünkkel és félelmeinkkel, depressziónkkal vagy féktelen álmainkkal…
Márk nem részletezi a kísértéseket, így félretehetjük ezt a híres hármast. Csak annyit hallunk, hogy Jézust „megkísértette a Sátán” és „angyalok szolgáltak neki”. Úgy tűnik, hogy Jézust, aki egyedül van a pusztában, ahova a Szentlélek elragadta, ahol békességben él a vadállataival, megkísértik és megvigasztalják, sötétbe rántják és visszaviszik a fényre, ellentétes erők húzzák-vonják előre-hátra, és ő észrevesz, megfigyel mindent, ami történik. Ez persze ismerős Szent Ignác Lelkigyakorlataiból: figyeld meg a vigasztalanságaidat és a vigasztalásaidat; vedd észre, hol kúszik bele a Sátán az életedbe; és örülj a szolgáló angyalok apró és finom ajándékainak”.

Imádság

Segíts ebben az adventben, Uram, hogy együtt legyek belső vadállataimmal – ne szálljak szembe velük, ne vadásszam rájuk, ne kapaszkodjam beléjük, ne meneküljek előlük. Segíts, hogy Ignác szerint figyeljem meg a vigasz és vigasztalanság jelenlétét, vegyem észre a Sátán mesterkedéseit életemben, örüljek a szolgáló angyalok apró ajándékainak, bízva abban, hogy mindezeken keresztül Te szólsz hozzám.

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden lét forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most és a jövőben.

Ámen.