Jelenlét

Uram, Istenem, Teremtőm, légy közel hozzám. Lelkem sóvárog jelenléted után.

Szentírási szakasz

Ter 32,23-31

De még azon az éjszakán [Jacob] fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. Fogta és átvezette őket a folyón, s áthozta minden vagyonát. Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele. Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött. Közben így szólt: „Engedj el, mert közeledik a virradat!” De ő így felelt: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz.” Az megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Jákobnak” – felelte. Az folytatta: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni.” Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: „Nyilvánítsd ki előttem nevedet!” Az így válaszolt: „Miért kérdezed a nevemet?” –, s megáldotta. Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert – úgymond – „színről színre láttam Istent, és életben maradtam.”

Elmélkedés

A Teremtés könyvének egyik legemlékezetesebb epizódja Jákob és a titokzatos idegen egész éjszakán át tartó, szótlan küzdelme a Jabbok partján. Jákob álnok, csaló ember volt. Elindult, hogy békét kössön Ézsauval, a testvérével, akit sok évvel azelőtt súlyosan megkárosított, amikor kicsalta tőle az elsőszülöttségi jogot. Miután átküldte családját a folyón, Jákob egyedül maradt. Leszállt az éj. Ebben a sötét, komor környezetben egyszerre csak ott termett egy természetfeletti idegen, és nekiment Jákobnak. Jákob azonnal reagált a támadásra. Fáradságos küzdelem következett. Nem voltak fegyvereik, csak test a testtel harcolt, durván, szavak nélkül, órákon át. Ahogy a hajnal felkúszott a horizonton, Jákob hirtelen harcképtelenné vált: ismeretlen ellenfele egy ütéssel kificamította a csípőjét. Miután az egyenlő küzdelemben végig kitartott, a csaló Jákobtól elcsalták a győzelmet. Ekkor hangzottak el az első szavak. Jákob ellenfele így szólt: – Engedj el, mert hajnalodik!
– Nem engedlek el – mondta Jákob összeszorított fogakkal -, amíg meg nem áldasz engem. Jákob életét az általa és ellene elkövetett kifinomult csalások jellemezték. A Jabbok partján Isten kemény kihívás elé állította, és Jákob olyan erőforrásokat fedezett fel magában, melyekről nem is tudott. A szemtől-szembeni konfrontációban Jákob helyt tudott állni. Bátorságról, kitartásról és szívósságról tett tanúságot, és amikor tisztességtelenül mozgásképtelenné tették, csak a saját feltételei szerint adta meg magát. Ettől kezdve „Izrael” lett a neve, ami azt jelenti: „aki Istennel küzdött”. Ez a fondorlatos, de kitartó férfi lett Izrael tizenkét törzsének pátriárkája, és az országot is róla nevezték el.

Imádság

Eljön az idő sokunk számára, amikor ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, meg kell állnunk. Hátrébb lépni mindentől és mindenkitől az életünkben, és – teljesen egyedül önmagunkkal – szembe nézni az összes kompromisszummal, amit kötöttünk. Hogy megtaláljuk a továbbvivő utat, mélyen be kell hatolnunk az árnyak közé.
Uram, amikor ott találom magam azon a sötét és magányos csatatéren, ahol meg kell küzdenem mindazzal, ami távol tart tőled, segíts, hogy kitartsak a harcban, és adj erőt, hogy megbékéljek a múltammal és a jelenemmel, és azokkal, akiket esetleg megbántottam.

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden lét forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most és a jövőben.

Ámen.