Jelenlét

Uram, te mindig itt vagy, és vársz rám. Sose legyek olyan elfoglalt, hogy ne találjak időt a veled való együttlétre.

Szentírási szakasz

Lk 7,36-50

Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy bűnös asszony a városból, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, sírva fakadt, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta a lábait, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: »Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.« Jézus ezt válaszolta neki: »Simon! Mondanék neked valamit.« Az így szólt: »Mester, szólj!« »Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?« Simon ezt felelte: »Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.« Ő pedig ezt mondta neki: »Helyesen ítéltél.«
Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: »Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.« Aztán így szólt az asszonyhoz: »Bocsánatot nyertek bűneid.« Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: »Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?« Ő pedig így szólt az asszonyhoz: »A hited megmentett téged; menj békével.«

Elmélkedés

Nem nehéz magunk elé képzelni az asszonyt Simon házában, ahogy az Énekek énekét imádkozza. „Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál, és keneteid illata minden balzsamnál!”
Lukács 7. fejezetében ez az asszony egy feszült hangulatú jelenetbe érkezik meg. Jézust a farizeus Simon házában látják vendégül, aki minimális vendégszeretettel fogadta őt. Nem volt üdvözlő csók; nem ajánlották fel, hogy lemossák a vendég lábáról az út porát; nem kenték meg a fejét olajjal. Vajon mi állt Simon meghívása mögött, hogy ilyen visszafogottan, ha nem is nyíltan ellenségesen fogadta Jézust? Talán a kíváncsiság, vagy hogy kifaggassák Jézust, és próbára tegyék, mennyire ragaszkodik a törvényekhez – nem tudjuk.
Ebbe a barátságtalan környezetbe érkezik valaki, akit még kevésbé látnak szívesen: „egy bűnös nő a városból”, aki könnyeivel kezdte lemosni Jézus lábát, és a hajával törölgette. „Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. ” A bűnbocsánat volt az első, és ami nagyon fontos, az asszony elfogadta, hogy megbocsátották bűneit.
Ő nem szólal meg a jelenetben: szeretetét és bűnbánatát nem lehet szavakba önteni. Ez az Újszövetség legérzékibb jelenete – a hajzuhatag, az illatos levegő, a finom olaj felkenése, az asszony ajkai újra és újra Krisztus csupasz lábát érintik. Jézus elfogadja a nő érintését, illőnek és helyesnek tartja; válaszol a nő megtestesült imájára, és nem zárkózik el öntudatlan intimitása elől. Túllát az asszony rossz hírnevén és viselkedésén, egészen a szívéig.
Ha nem tudjuk elfogadni, hogy nekünk megbocsátottak, akkor mi sem tudunk másoknak megbocsátani. Ha magunkért nem tudunk sírni, hogyan tudnánk „együtt sírni a sírókkal”, ahogy Pál apostol fogalmaz a rómaiakhoz írt levelében?
Ahol Simon szexet lát, ott Jézus szeretetet. Ez a szótlan nő a testével és a szívével imádkozik. Mi ritkán szoktunk így imádkozni.

Imádság

Uram, általában a saját hibáink azok, amelyeket másokban leginkább nem szeretünk. A gyengeségek, amelyeket másokban legjobban megvetünk, a saját gyengeségeink. Segíts megértenem, hogy ha utálom magam a hibáim miatt, akkor nagyon nehezen fogom tudni megbocsátani ezeket a hibákat másoknak. Ha nem tudom szeretni magamat, amikor elesem, hogyan tudnék szeretni másokat, amikor elbuknak? Ahogy most imádkozom, segíts, hogy ne akarjak visszavonulni, mint Simon, hanem lássam magam olyannak, amilyen valójában vagyok, minden sebezhetőségemmel együtt, és bizalommal boruljak le lábadhoz.

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden lét forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most és a jövőben.

Ámen.