Jelenlét

A nappal vagy az éjszaka bármelyik percében megszólíthatjuk Jézust. Ő mindig várja, figyeli hívásunkat. Mekkora áldás ez! Nincs szükség telefonra, emailre, csak suttogásra.

Szentírási szakasz

Mk 7, 31-37

Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tengerhez ment a Tízváros vidékén keresztül. Ekkor egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg! És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni. Jézus megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Milyen jó mindaz, amit tesz! Képes azt is megtenni, hogy a süketek halljanak, és a némák beszéljenek!

Elmélkedés

Effata! (Nyílj meg!) Amikor Jézus eredeti arámi szavai szerepelnek az evangéliumokban, akkor az mindig a pillanat intimitását és Jézus közlendőjének mélyen személyes jellegét hangsúlyozza. Például: „Talita kum!” (Kislány, kelj fel!) (Mk 5,41) vagy „Eloi, eloi, lama sabaktáni!” („Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”) (Mt 27,46; Mk 15,34) vagy az Abba, „atya” (Mk 14,36) megszólítás.
Ez a mostani találkozás is különleges. Jézus együttérző sóhaja azt jelzi, hogy mélyen megérti azt a hangok nélküli, elszigetelt világot, amelyben ez a szegény ember él. Nem hall, nem tud beszélni. A gyógyítás intimitása már-már zavarba ejtő: Jézus az ujját az ember fülébe dugja, és a saját nyálát keni a nyelvére. Mozdulatainak nyers testisége bizonyítja, hogy Jézus teljes valójában belépett az ember világába. Ebben a jelenetben átlépi a hagyományos korlátokat, hogy mélyreható változást érjen el.
Amikor lelkileg és érzelmileg megbénulunk, képtelenné válunk Isten szeretetének befogadására, és el vagyunk vágva a lelkünkben lévő spirituális energiáktól, akkor be kell engednünk Krisztust a lelkünkbe, be kell fogadnunk szavait énünk legbenső magjába, és teljesen meg kell nyílnunk az ő gyógyító ereje előtt. Effata!

Imádság

Kérlek, Jézusom, vigyél távolabb a tömegtől. Leheld be parancsodat énem legmélyére – effata! Szabadíts meg mindattól, ami távol tart tőled és másoktól. Törd fel beszédem és hallásom zárt ajtaját. Tégy szabaddá, hogy meghalljam a hangokat, amelyek hozzám kiáltanak. Oldd fel letapadt nyelvemet, hogy vigasztaló szavakat mondhassak. Oldozd fel a kezemet, hogy gyengédséggel és szeretettel érintsek meg másokat.

Ámen

Dicsőség neked, Atya, minden lét forrása,

neked, Jézus, testté lett Ige,

neked, Szentlélek, Vigasztaló,

mint az idő kezdete előtt,

most és a jövőben.

Ámen.