2. imaszakasz: Egyensúlyban élni

Elcsendesedés

Szánj időt arra, hogy elcsendesedj az imaidő elején:

Figyeld a légzésedet, de ne változtass a ritmusán. Beszívod a levegőt … kiereszted … figyeld meg a ritmusát … a mélységét … a minőségét… . . a hőmérsékletet … . . az érzést, amikor a levegő be és kiáramlik a szádon vagy az orrodon … végül vegyél három mély levegőt. . .

Szentírási szakasz

Jn 12,23-26

Jézus ezt felelte nekik: „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön.
Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.
Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre.
Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki nekem szolgál, megtiszteli majd az Atya.

Elmélkedés

Ez egyike azoknak a Jézusnak tulajdonított mondásoknak, amelyek abszurdnak hangzanak. Ellentmond minden ösztönünknek, és a korunkbeli pszichológiai véleményeknek is, hogy „gyűlöljük az életünket ezen a világon”. Nem is beszélve arról a paradox ígéretről, hogy ha eléggé gyűlöljük az életünket, akkor örökre megtarthatjuk azt.

A mai olvasmányban szereplő furcsa figyelmeztetés azonban hatékony kulcsot ad annak megértéséhez, amit az ignáci spiritualitás „elengedésnek” nevez. Az elengedés szó elsőre a világ többi része és mások szükségletei iránti közömbösséget sugallhat. Valójában spirituális értelemben ez éppen az ellenkezőjét jelenti. Úgy is mondhatjuk, hogy az elengedés az egyensúlyban maradás művészete minden helyzetben. Amikor sem diadal, sem katasztrófa nem térít le minket a pályáról, hanem Rudyard Kipling szavaival élve „egyformán bánunk e két csalóval”, és nem engedjük, hogy átvegyék az irányítást tudatunk felett.

Ha van valami (vagy valaki), amit túlzottan szeretnénk megszerezni vagy túlzottan szeretnénk elkerülni, akkor ez a ragaszkodás megfoszt belső szabadságunktól, és saját rabszolgájává tehet. Isten arra hív minket, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek nem a nyereség reménye vagy a veszteség félelme alapján születnek, hanem a szívünk legmélyéből fakadnak, ahol Isten lakozik.

A titok nyitja az, hogy lazán kapcsolódjunk minden teremtett dologhoz és minden körülményhez, hogy azok ne csábíthassanak olyan döntések meghozatalára, amelyek ellentétesek legmélyebb értékeinkkel. Arról szól, hogy hálásan élvezzük ezeket az ajándékokat, amíg megvannak, de ne omoljunk össze, ha elveszítjük őket, hogy semmi a földön ne legyen képes aláásni lelki egyensúlyunkat.

Inigo ezt a leckét a saját sebezhetőségének és erős késztetéseinek, sőt, néha kétségbeesésének keserű tapasztalatán keresztül tanulta meg. Nem vagyunk egyedül, amikor ezen a rögös úton járunk.

Ez az olvasmány azért is fontos az átalakulásunkhoz vezető úton, mert rádöbbent, hogy a mag, mely a földbe hull, meghal, mielőtt a benne rejlő új élet kibontakozna. A természetből mindannyian tudjuk, hogy így újul meg az élet, de nehezebb elfogadni, hogy bennünk, a társadalomban vagy a világ rendjében is meg kell halnia valaminek, hogy szabadon tovább tudjunk lépni utunk következő szakaszába. Ahhoz, hogy ez a folyamat megtörténhessen, fel kell lazítanunk birtokló szorításunkat egyes dolgokon, hogy engedjük meghalni őket, amikor eljön az ideje.

Életünk során sok mindent el kell engednünk, beleértve akár megélhetésünket, kapcsolatokat, egészségünket, mozgás- és más képességeinket, anyagi biztonságunkat, függetlenségünket és végül magát a fizikai életünket is. Az elengedés folyamata állandó kihívás. Jézus figyelmeztet rá, de meg is tanít arra, hogyan fogadjuk el, és végig velünk marad, hisz ő maga is sok veszteséget megtapasztalt földi életében.

Beszélgess Istennel

Ezen a héten alaposan nézd át az életedet. Van-e valami, amihez túlságosan ragaszkodsz, vagy amiről úgy érzed, nem tudnál nélküle élni? Van-e valami, amit minden áron meg akarsz szerezni vagy el akarsz érni? Van-e valami, amitől annyira félsz, hogy minden erőfeszítéseddel igyekszed elkerülni? A felhívás a lemondásra arra buzdít, hogy lazítsd meg a fogást minden olyan földi célon, amely hajlamos átvenni az irányítást a tudatod felett, majd élvezd a szabadságot, hogy belső egyensúlyodból kiindulva tudod meghozni életed döntéseit.

Néha a jó lehet a jobb ellensége. Van-e olyan terület az életedben, amely bár jó érzéssel tölt el, el kell engedned, hogy valami jobb jöhessen létre? Vajon ez egy olyan időszak, amikor emberi „búzamagunk” a földbe hull és elhal? Tudsz-e bízni abban, hogy ez a „halál” a szükséges előfeltétele az új élet megjelenésének? Lehet, hogy az, amiről azt érezzük, veszélyezteti jóllétünket, valójában út a jobb-léthez? Mit remélsz, milyen lehet ez a jobb emberi lét?

A mai olvasmány utolsó része egy nagyon egyértelmű utasítás: szolgálj és kövess. Ahogy haladunk előre utunkon, egyre jobban meg fogjuk érteni, mit jelent Istennek és egymásnak szolgálni és Jézust követni, hogy a szeretet útján járhassunk. Figyeljük meg, hogy Jézus többször is arra kér minket, hogy kövessük őt, ne dicsőítsük, hanem kövessük, ne csak beszéljünk, hanem tegyünk is. Mit jelent ez a felhívás személy szerint neked?

Írd le a naplódba, mit tanultál ezen a héten imádkozás közben. Mi az, amihez túlságosan kötődsz, vagy amitől rettegsz, vagy amiről úgy érzed, hogy mint a búzamag, lehullott és elhal a földben.

Imádkozhatunk ezen a héten a kegyelemért, hogy felismerjük és vállaljuk gyengeségünket, bízzunk abban, hogy ha elhal mindannak magja, amiről azt hisszük, ez vagyunk mi, növekedésnek indulhat az, amivé válhatunk.