Növekedés Ignáccal

Az átalakulás, a transzformáció nagyszerű történetében mindegyikünknek megvan a magunk személyes szerepe. Talán azt gondoljuk, hogy a „transzformáció” nem nekünk, kisembereknek való. A szentek és a hősök dolga, nem a sziklás úton botladozó szerény zarándokoké. Valójában épp az ellenkezője igaz. Minden zarándokban megtörténik az átalakulás, ahogy lépésről lépésre – gyakran fájdalmas lépésekkel – halad az élet sziklás útjain. Az evangélium víziót és térképet is ad ehhez az úthoz.

Ebben a lelkigyakorlatban az átalakulásra kapunk meghívást. Fel fogunk fedezni egy ösvényt, mely először zűrzavaron át vezet, melyet életünk egy pontján mindnyájan megtapasztalunk, és talán épp most vagyunk benne, de ott lesz benne egy új és megváltozott jövő ígérete is. A zűrzavar a változás katalizátora. Jusson eszünkbe, hogy a kezdet kezdetén a Lélek nem a rend, hanem a káosz felett lebegett, és így jött létre az új teremtés.

Ezt az utat személyesen tesszük meg, azonban szeretném bemutatni neked egy különleges zarándoktársunkat, aki elkísér minket az úton. Lehet, hogy már jól ismered őt, de az is lehet, hogy még soha nem hallottál róla. Nem számít – ő nem fogja ezt felróni neked. A neve Loyolai Ignác, de én inkább egyszerűen Inigónak hívom. Inigo fél évezreddel ezelőtt vívta a maga küzdelmeit az átalakulás kihívásaival. Ihletet kapott arra, hogy feljegyzéseket készítsen belső útjáról, annak ajándékairól és kegyelmeiről, de a kísértés és a kétségbeesés időszakairól is. Ezek a feljegyzések képezték Lelkigyakorlatainak alapját. Gyakran elfelejtjük, hogy Inigo laikus volt, amikor ezt a nagy jelentőségű, végül a világ alakulására is hatással lévő utat megtette, és megfogalmazta a Lelkigyakorlatokat. Ezek az írások sok millió lelki keresőt vezettek az elmúlt századok során, és a 21. századi pszichológiára és spiritualitásra is mélyen, figyelemre méltó módon rezonálnak.

Az első, amit Inigo mondana nekünk, ez: „Ne engem kövessetek. Azt kövessétek, akit én követek”. Az ignáci lelkiség teljesen Krisztus-központú, és vezérfonala az evangélium. Egyfajta spirituális eszköztárat ad nekünk, amely nagyon gyakorlatias és hozzáférhető módon segít az evangéliumi úton. Ezt az eszköztárat nagymértékben fogjuk használni lelkigyakorlatunk során. Utakat-módokat nyújt arra, hogyan elmélkedjünk aktuális istenkapcsolatunkról, hogyan igazítsuk lépteinket szorosabban Jézus nyomába, tőle tanulva, mint kisdiákok, beépítve életünkbe az ő értékrendjét és bölcsességét. Mint Inigót, minket is sötét helyekre visz majd az út, hogy aztán egy új hajnal örömére virradjunk. Mindenekelőtt pedig felteszi nekünk a kutatást igénylő kérdést: „Mit kér tőled a Szeretet most, azon a helyen, akkor és abban a helyzetben, ahol épp most vagy?”

Ahogy ezeket a dolgokat beemeled imádba, Inigo arra biztat, alakíts ki egy napi rutint az imádságra, és ebbe kerüljenek bele a következők:

– Elmélkedj azon, mit kérnél ma Istentől, milyen ajándékra, áldásra van most különösen szükséged? Jézus egyszer megkérdezte a vak férfitól: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” (Lk 18,41). A vak újra szeretett volna látni. Te hogy válaszolnál erre a kérdésre? Lehet, te is világosabban szeretnél látni életed valamely területén?

– Minden nap szánj időt (10-15 percet) arra, hogy számba vedd az elmúlt napodat. Ezt az imaformát egzámennek is nevezik, és Inigo arra kérte társait, hogy ezt sose hagyják el, még ha másfajta imára nincs is idejük. Ez nem a nap minden egyes részletének pontos számba vétele, hanem egyszerűen elcsendesedsz Isten jelenlétében, felidézed az elmúlt napból azt, ami leginkább megérintett, megzavart, vagy vigaszt nyújtott. Hol volt Isten a nap különböző eseményeiben? Miért vagy leginkább hálás? Visszatekintve, volt-e olyan, amit másként kellett volna tenned, vagy el is kellett volna hagynod? Hozz be mindent az imádba, anélkül, hogy ítélkeznél magad vagy mások felett, és kérd a Szentlélek világosságát, hogy meglásd, amit Isten akarata szerint látnod kell.

Minden imaidőhöz tartozik egy szentírási szakasz, ezt bármilyen imamóddal feldolgozhatod. A figyelő szív imájával (lectio divina), vagy odaképzeled magad egy adott jelenetbe (a képzelet imája), és megnyitod szíved arra, amit Isten mondani akar neked.

A lelki úton hasznos lehet, ha jegyzeteket készítesz, imanaplót vezetsz. Feljegyezheted, ami különösen megérinti a szívedet, vagy amire felfigyelsz. Leírhatod, milyen áldásokat hozott a nap vagy a hét, milyen kihívásokkal vagy bátorításokkal találkoztál. Ennek nem kell irodalmi minőségűnek lennie, ne is legyen, csak egyszerűen, őszintén írd le az érzéseidet arról, amerre az ima vezet. Van, aki inkább vázlatot készít, vagy képekben fejezi ki gondolatait. Az ignáci lelkiség egyik alapelve, hogy azt használd, ami segít közelebb jutnod Istenhez, és hagyd el azt, ami nem segít vagy gátol.

Vezessen ez a lelkigyakorlat közelebb Istenhez, Isten teremtményeihez, és lényünk szent forrásához a szívünk mélyén.