4. imaszakasz: Látó szemet, halló fület
Ignáccal növekedve
Elcsendesedés
Szánj pár percet az elcsendesedésre, mielőtt a mai imát elkezded:
Abból kiindulva, hogy épp egy széken ülsz (de alkalmazd ezt a gyakorlatot bármely testhelyzetre, amiben vagy), fuss végig gondolatban a testrészeiden … mit érez a talpad, ahogy a padlóval érintkezik … a lábad bőre, ahol érinti a ruha … milyen a szék érintése, ahogy rajta ülsz … a csípőd következik, majd a hátad … a vállaid – ahol feszültséget érzel, próbáld ellazítani … a nyakad … a fejed … az arcod … az arcunk izmai gyakran feszültek, ha észreveszed, lazítsd el … a homlokod … a szemed környéke … az állad … a szád … ne erőltesd az ellazítást, mert úgy sosem fogsz ellazulni! . Most indulj tovább, olyan állapotban, ahogy vagy… . .
Szentírási szakasz
Mt 13,10-15
Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: „Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?”Ő ezt válaszolta nekik: „Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem.
Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van.
Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, és hallanak, de nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: »Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok.
Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.Pedig meggyógyítanám őket«.
Elmélkedés
Túl vagyunk terhelve információkkal. Nagyon meg kell válogatnunk, mire figyelünk oda, mikor állandóan bombáznak figyelmünkre pályázó üzenetekkel. Jézus szemrehányása ránk is vonatkozik, a mai kor emberére. Ugyanakkor olvasmányunk végén ott az ígéret, hogy „meggyógyítanám őket”.
Manapság valóban figyelmen kívül kell hagynunk jó részét annak, ami a médiában, a közösségi felületeken, sőt a személyes közlésekben felénk özönlik. A csatornákon áradó információ jó része irreleváns vagy negatív, vagy ami még rosszabb: hazug és gyűlölködő. Meg kell szűrnünk mindent, hogy ne árasszák el tudatunkat, ne befolyásolhassák döntéseinket, cselekedeteinket. Különben szívünk valóban érzéketlenné, szemünk vakká, fülünk süketté válik.
Zarándoktársunk, Inigo tud segíteni, hogy a spirituális látásmódot összekapcsoljuk a mindennapi problémákkal. Van egy spirituális eszköztára, amely felbecsülhetetlen segítséget nyújt abban, hogy élesítsük érzékelésünket, belső látásunk fókuszát, felnyissuk belső fülünket, és kitárjuk szívünket az igazán fontos dolgok előtt. Ez az eszköz a szellemi megkülönböztetés, amely az ignáci lelkiség kulcsfontosságú eleme. Használata gyakorlást igényel – ideális esetben napi szinten, azzal, hogy napi imánk segítségével észrevesszük, mi az, amit látunk, hallunk és tapasztalunk valójában a mindennapi életünkben, és hogyan reagálunk rá.
A megkülönböztetés gyakorlása abban is segít, hogy az információáradatban, amely igyekszik elárasztani minket, meglássuk azt, ami gyakran rejtve van, és meghalljuk azt, ami kimondatlanul marad. Úgy tudunk ráhangolódni erre a mélyebb hallásra és tisztább látásra, ha minden nap egy kis időre elcsendesedünk, és kérjük a kegyelmet, hogy fülünk valóban halljon, szemünk pedig a szív lencséjén keresztül lássa a világot. Hogyan tudnád ápolni a csend és a reflektív éberség szokását ezen a héten?
A megkülönböztetés művészete szorosan kapcsolódik a fókuszáláshoz is. Az, amire odafigyelünk, amit energiánkkal és figyelmünkkel táplálunk, növekedni fog. Amit nem táplálunk, amitől elvonjuk energiánkat és figyelmünket, zsugorodni fog. A kérdés tehát: életünk és világunk mely aspektusait szeretnénk növelni és erősíteni? Fejlődésüket úgy segíthetjük elő, hogy rájuk összpontosítjuk figyelmünket. Mit szeretnénk zsugorítani magunkban és a világunkban? Ahhoz, hogy ezt elérjük, vonjuk meg tőlük energiánkat és figyelmünket. Ma úgy is szokták mondani, hogy „oxigént adunk” bizonyos kérdéseknek vagy embereknek. Aminek oxigént adunk, az növekedni és virágozni fog. Ha a negatív és romboló dolgokat látjuk el oxigénnel, azok úgy táplálják a megosztottság és a gyűlölet lángját, mint egy erdőtűzben.
Beszélgess Istennel
Isten országa az életünkben egy kicsit olyan, mint egy virág: ha azt akarjuk, hogy legjobb formáját hozza, táplálnunk kell, szeretettel oda kell figyelnünk szükségleteire. Vagy olyan, mint egy gyermek. Ahhoz, hogy legjobb önmagává fejlődjön, táplálnunk kell belső életét, szerető figyelemmel fordulva felé, meghallgatva, mikor a számára fontos dolgokról beszél. Növényeinket nem tápláljuk veszélyes hulladékkal, gyermekeinket sem gyűlölködő pletykálással. Azzal segítjük növekedésüket, ha gondjukat viseljük, és igyekszünk odafigyelni valós szükségleteikre.
Hogyan fogod táplálni Isten országát ezen a héten? Hogyan segíted növekedését? Hogy tudod elkerülni, hogy olyat tegyél vagy mondj, ami árt neki, ami visszaveti a fejlődésben?
Ezen a héten mi vonta magára különösen is a figyelmedet és energiádat? Segített rányitni szemedet valami fontos dologra? Talán egy szomszéd magánya, fájdalma? Vagy egy ismerős valós szükségletei, aki elveszítette megélhetését? Vagy egy idős ember csendes bölcsessége, akinek meghallgatására eddig nem igazán szántál időt?
Mit hallottál meg sűrű elfoglaltságaid és az egymásnak ellentmondó híradások lármája közben? Odafigyeltél az utcán élő hajléktalanok csendes segélykiáltására? A túlterhelt egészségügyi dolgozók kimerült sóhajára? Azok néma fájdalmára, akik nélkülözésben vagy félelemben élnek – és akik gyakran izzó haraggal, szitkozódással adnak hangot kétségbeesésüknek?
Jegyezz fel a naplódba bármit, amit ezen a héten tanultál, és ami segít abban, hogy bölcsebb döntéseket hozz. Gondozd magadban azt, amivel te járulhatsz hozzá Isten álmának megvalósításához az emberiségről.
Isten ki akar gyógyítani minket belső vakságunkból és süketségünkből. Merjük-e kérni ezen a héten a kegyelmet, hogy nyíljék meg a szemünk, a fülünk és a szívünk, hogy vegyük észre és értsük meg, hogyan tudjuk személyes döntéseinkkel segíteni Isten országának növekedését, s azt, hogy az emberiség jobbá váljon?