A Szeretet forrása

Februárnak számos tematikája van, kezdve Szent Brigittával egészen a hónap végéig, ami a szökőév lehetőségét tartogatja. Középen pedig Szent Bálint ünnepe áll. A korai egyházban sok Bálint/Valentin volt. Az első Valentin, aki talán az eredeti Szent Valentin lehetett, Kr. u. 270 körül halt meg. Ő arról volt nevezetes, hogy lelkesedett a korai keresztények házasságáért, amit akkor tiltott a törvény.

Amikor a szerelmet ünnepeljük, elgondolkozhatunk, mi is az ünneplésünk tárgya. Az érzelmi fellángolás múló, tünékeny pillanata? Vagy a veszteség fájdalma? Vagy olyasmit jelölünk ezzel a szóval, ami örök, örömteli és szavakkal kifejezhetetlen?

Induljunk ki onnan, hogy megnevezzük a szeretet/szerelem forrását. Talán úgy gondoljuk, hogy belőlünk ered. Vagy feltehetjük a kérdést: vajon máshol van a forrása? Mert ha máshonnan jön, nem belőlünk, akkor nem tőlünk függ. A máshonnan érkező szeretet erőm és támaszom lehet, amikor szeretek és szeretve vagyok. Segíthet helyrehozni azt, ami elromlik. Keresztény hitünk a názáreti Jézust adja elénk, aki megtanít, hogyan szőjük bele szeretettörténetünkbe a megbocsátást, az áldozatvállalást, a támogatást, törődést, emlékezést és gyógyulást.

„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent“ (1Jn 4,7). Ha hisszük ezt, akkor tudjuk azt is, hogy a szeretet/szerelem nem tőlünk függ, hanem mindenek forrásától.

Forrás: The Sacred Heart Messenger, Alan Hilliard, February 2021