Jn 12,20-33

²⁰Azok között, akik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. ²¹Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!« ²²Fülöp elment és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak. ²³Jézus ezt felelte nekik: »Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. ²⁶Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.

²⁷Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. ²⁸Atyám, dicsőítsd meg nevedet!« Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«” ²⁹Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így szóltak: »Angyal beszélt hozzá.« ³⁰Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat, hanem miattatok. ³¹Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét. ³²Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« ³³Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

“Copyright © 2021 National Council of Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved worldwide.”