Jn 13,1-15

1A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. 2A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe ültette Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, 3Jézus – tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy – 4fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit. Fogott egy kendőt és magára kötötte. 5Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte. 6Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” 7Jézus azt felelte neki: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” 8Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz osztályrészed velem.” 9Akkor Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!” 10Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” 11Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”

12Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? 13Ti úgy hívtok engem: »Mester« és »Úr«, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.