Jn 6,1-15

1Mindezek után Jézus átkelt a Galileai-tengeren, azaz a Tibériás taván. 2Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. 3Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. 4Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 5Amikor Jézus fölemelte tekintetét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?” 6Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. 7Fülöp azt felelte neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.” 8A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: 9„Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?” 10Jézus erre azt mondta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. 11Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepedett embereknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. 12Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: „Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!” 13Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg. 14Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet végbevitt, azt mondták: „Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!”

15Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.