Lk 10,1-12.17-20

1Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. 2Azt mondta nekik: »Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. 3Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. 5Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« 6Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békétek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. 7Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. 8Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. 9Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: »Elközelgett hozzátok az Isten országa.« , 10Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: 11»Még a port is lerázzuk nektek, amely a városotokban lábunkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.« , 12Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.

17Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” 18Ő azt felelte nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. 19Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. 20De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.”